10 dolog, ami nem a kereszténység
Az emberek bármit ki tudnak találni, amit aztán saját vallásuknak tekintenek, és akként gyakorolnak. Ugyanúgy igaz ez bármely vallásra, mint a kereszténységre is, amelyben a hívők egy része igyekszik a saját szájíze szerint formálni azt, ahogyan hitét meg kell élnie.
Az ilyen gondolkodással azonban van egy súlyos probléma: nem a mi dolgunk kitalálni, hogy mi a hit, a kegyesség, az istenfélelem, a kereszténység. Azt már Jézus megtette.
Valójában Jézus feladata – mint az egyház fejének -, hogy meghatározza, hogyan működjön a hívők közössége, miről is szóljon a kereszténység: „…én… építem majd fel egyházamat.” (Mt 16:18, RÚF).
Épp ezért fontos tisztáznunk, hogy mi nem a kereszténység — annak érdekében, hogy megláthassuk, eddig helyesen éltük-e meg a hitünket. Ebben segíthet az a 10 szempont, amelyet Brian Orme, a ChurchLeaders.com weboldal rendszeres szerzője megfogalmazott. A vastagon szedett szempontok tőle, a hozzájuk fűzött kommentárok tőlem származnak.
A kereszténység nem…
1. …vallás, amelyet gyakorolnunk kellene a maga előírásaival, szokásaival, szertartásaival, hanem egy életút. A kereszténység nem egy népszámláláskor bevallandó adat, hanem Jézus Krisztus aktív és odaszánt követése.
2. …jegy a mennybe. Bár a hitünk alapján kapunk üdvösséget, mégse szabad úgy gondolkodnunk, hogy ha gyülekezetbe járunk, akkor azzal automatikusan megnyerjük utunkat a mennybe. G. K. Chesterton találóan fogalmazott: ha valaki azt gondolja, hogy a templomba járástól lesz keresztény, ennyi erővel beülhetne a garázsba is, és várhatná, hogy autóvá változik.
3. …nem luxusjacht. A kereszténység nem az álomutazás, amelyet megnyertünk; nem egy luxushajó, amelyről élvezhetjük a kilátást hűsítő itallal a kezünkben. Sokkal inkább egy csatahajó, melyen meg kell találnunk a saját helyünket és szerepünket, és meg kell vívnunk a harcot az ellenséggel szemben.
4. …X.Y. mozgalom ellenes liga. Az „X.Y.” helyére bármit behelyettesíthetünk: a melegeket, az abortusz-pártiakat, a tudósokat, az evolúcióban hívőket, a bálnavadászokat, stb. A kereszténység nem valamivel szemben definiálja önmagát, és nem egy eszme ellenlábasaként kell működnie. Mi Isten mellett állunk, és ezért bármivel kerülünk is szembe, úgy kell viszonyulnunk hozzá, ahogyan Isten tenné.
5. …tökéletes emberek csoportja. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy majd akkor fog megtérni, amikor már méltó rá, amikor már nem követ el bűnöket. Ez a pillanat ebben az életben soha nem fog eljönni. A keresztények nem tökéletes emberek. Ugyanolyan bűnösök, mint bárki más — azzal a különbséggel, hogy az ő bűnüket valaki már megbocsátotta, ezért el tudtak indulni a változás, a fejlődés és a lelki gyógyulás útján.
6. …tagság egy elit klubban. Nem olyan hely a gyülekezet, ahová csak a méltók és beavatottak jöhetnek. Nyitott közösség, vagy legalábbis ennek kellene lennie, ahol a bűnösök Jézusra találhatnak, és változhatnak a bűnükből. Az azonban nem jó, ha a belül lévőkben kialakul a fölényesség érzése a még kívül valók irányába.
7. …biztonságos menedék a világtól. A kereszténység nem való azoknak, akik a világtól akarnak elmenekülni. Az ilyen emberek többnyire maguk elől is menekülnek, és a kereszténységben nem csak önmagukra találnak, hanem Istenre is. Ez az Isten pedig nem kolostorokba akarja zárni a követőit, hanem visszaküldeni a világba, hogy áthassák azt a szeretetével.
8. …kellemes hétvégi időtöltés. Van, aki golfozni jár, mások madárlesre, horgászni, könyvtárba, moziba — és vannak olyanok is, akik templomba, gyülekezetbe. A kereszténység azonban nem egy a sok szabadidős alternatíva közül, hanem egy olyan jellemvonás, amely életünk minden napját áthatja. Nemcsak vasárnap, a templomban vagyunk keresztények, hanem mindennap, mindenhol.
9. …érezd-jól-magad jellegű támogató csoport. A kereszténység nem arról szól, hogy azt mondjuk egymásnak, amit hallani akarunk, és ezzel szemet hunyunk egymás bűnei fölött, konzerválva azokat. A kereszténység egy olyan közeg, ahol szembesülünk saját hibáinkkal, ahol néha kellemetlenül érezzük ezek miatt magunkat, és ahol fejlődni tud a jellemünk.
10. … politikai párt. A kereszténység nem a baloldal, nem a jobboldal, nem az X.Y. párt. A kereszténység elsősorban nem e világ kormányának, hanem Isten országának van alárendelve. Mindenkinek szabadsága van arra, hogy lelkiismerete és Istentől kapott józan ítélőképessége alapján részt vegyen a politikai életben vagy érdeklődjön iránta. Azonban csak annyiban tud egy keresztény jó állampolgár lenni, amennyiben Istennek jó alattvalója.
Tóth-Simon Károly
Forás: infaustus blog
Tweet
Hozzászólások
“Az azonban nem jó, ha a belül lévőkben kialakul a fölényesség érzése a még kívül valók irányába.”
Pedig de sokan vannak ilyenek. ÉS meg is érkeztünk az ‘érezd-jól-magad’ támogató jellegű csoporthoz, mert vannak olyanok, akiknek ezek a csoportok arra szolgálnak, hogy elmondhassák az élményeiket. Amikor azzal szembesülök, hogy évek óta nem változtak, ugyanolyan önzők, akkor szívesen kereket oldok az ilyen emberek mellől.
A másik probléma az az, hogy egy részük a csoportba járó keresztényeknek kifejezetten immunis mások bajaira,amíg az hétköznapi. A jóérzésű ember kérdez, figyel, meghallgat, segít, az immunisak nem. Ők csak felszólításra, jó célra, csak olyannak segítenek, aki messze van, és óriási a problémája. Az nem baj, ha nekik is segítenek. De ha a mellette lévővel még beszélgetni sem tud? Botrány.