Talita

Keresztény női magazin

A fejlődés utolér? – 12 konzervatív gondolat az ír abortusz-népszavazás kapcsán

Szomorúak vagyunk az ír népszavazás eredménye miatt, megütközve látjuk, ahogy az ír nők ujjongva üdvözlik: ezentúl akár hat hónapos magzatukat is abortáltathatják, például mentális okokra hivatkozva. De nem képmutatás ez a kritika, hátunk mögött a magyarországi, liberális abortusztörvénnyel?

Van néhány megosztandó gondolatunk a kérdéskörhöz.

1. A megfoganás pillanatában már anyák (szülők) vagyunk. Ha nem lennénk azok, meg sem foganhatna bennünk a gyermek. A férfiak pedig, ha nem lennének apák a megtermékenyítés pillanatában, nem tudnának megtermékenyíteni.

2. Aki megfogant, annak a testében egy olyan folyamat indul el, amelyet nem képes tudatosan uralni. Egyetlen anya sem tudja, hogy egészen pontosan mi történik benne. De egy biztos: a megfoganás pillanata a kapcsolat létrejöttének pillanata. Ennek sokféle következménye van. Lehet negatív, amikor valaki nem kívánta a terhességet, és lehet pozitív: megkezdődik a kötődés, ami az élet melegágya, támogatója, továbbadásának biztosítója.

3. A modern ember, az emancipált nő nehezen adja át magát egy folyamatnak, amelyet nem ural. Rossz tapasztalatai, sebei miatt komolyan fél a kötődéstől, azt felvállalni csak nehezen tudja. Még a pozitív élmény, a kívánt terhesség is gyakran trauma. A nem kívánt terhesség pedig még inkább az. A modern ember, az emancipált nő sok mindenben hozzászoktatta már magát ahhoz, hogy ami nem (elég) jó neki, attól megszabaduljon: sokan minden idény után kidobják megunt ruháikat, telefonjukat évente lecserélik, és többen azt gondolják, hogy a környezetvédelem a háztartási gépek drágábbra és még drágábbra cserélésével ki van pipálva. Ide tartozik a nem kívánt terhesség is: Nem kell a gyerek? Abortáltatom! – Kegyetlenül hangzik? Igen. De minden dilemma, hezitálás, fájdalom ellenére, ha megtörténik, mégis ilyen pőrén kegyetlen.

4. Pedig lenne más út is: az örökbe adás. De az örökbe adás macera: a gyereket ki kell hordani, meg kell szülni. Az örökbe adás szégyen: a társadalom inkább elítéli a gyermekét megtartó és örökbe adó anyát, mint a titokban abortáltatót. Végtelenül tiszteljük azokat, akik mégis megteszik azt az óriási lépést, erőfeszítést, hogy az esetleges szégyent felvállalják, és megszülik, majd egy gyermekre vágyó párnak örökbe adják a babát! Ők a bátrak, akik a kötődést és az elszakadás tragédiáját felvállalják ahelyett, hogy elpusztítanák a bennük növekedő életet, még mielőtt megismerhetnék.

5. Az abortusz a magzatra nézve végzetes, de az anya sebe sem gyógyul be a fizikai tünetek elmúltával, a lelke sebzett marad. Sőt, a magzatelhajtást végző orvos lelke is sebet kap. Lehet, hogy éppen ez az élmény, és a vele szemben kifejlesztett „lelki pajzs” eredményezi, hogy amikor a – rendszerint férfi – orvos az abortusz után a szülőszobába megy, akkor szinte csak tárgyként tud a szülőnőkkel bánni. Figyelmen kívül hagyja, hogy a nők természetes módon is képesek szülni, és neki nem lenne más dolga, mint hogy a szülés folyamatát kísérje. Nem kéne beindítania a szülést a szabadsága előtti napon, nem kéne a szülőnőnek oxitocint adnia, akkor nem lenne szükség gátmetszésre, amit így össze se kéne varrni. És talán a nők iránti tisztelete is nagyobb lenne, ha az élet kioltása nem a szülés segítésével egyenértékű feladata lenne. „Egy átlagos magyar falu lakosságát pusztítottam el orvosi pályafutásom alatt” – nyilatkozta mély bánattal egy nyugalmazott nőgyógyász.

6. Ha egy nőnek volt már abortusza, hosszú, hosszú folyamat alatt juthat el a gyógyulásig. Fontos, hogy segítsük ebben: nem a bűntudatot kell erősíteni, hanem a megbocsátást elősegíteni, hogy önmagának meg tudjon bocsátani. Ebben kell segítséget kapnia pszichológustól, mentálhigiénés segítőtől, paptól, lelkésztől, önsegítő csoporttól. A szélsőséges pro choice-aktivisták ugyan tagadják a PAS (poszt abortusz szindróma) létét, azt állítják, csak a bigott keresztények szítják a lelkiismeret-furdalást a nőkben. Szerencsére ma már objektív tanulmányok állnak rendelkezésre a mentális utóhatásokról, amelyek egészen egyszerűen a lelkiismeret létezéséből adódnak.

7. Teljesen abszurd helyzet az, hogy a társadalom nem szembesül az abortusszal. Az abortusz során egy emberi élet kioltása történik. Az abortált magzatokról készült fotók sokkolóak – ezért is ódzkodnak annyira a közlésüktől az abortuszt igény szerint követelők.

8. Az abortusz nem megoldás, hanem kétségbeesett menekülés – elsősorban önmagunk és a gondjaink elől. Holott bármiféle változás, pozitív folyamat akkor következik be az életünkben, ha feladjuk a futást, és nyitottan állunk életünk kihívásai elé. Legyen az egy nem várt feladat, amely úgy tűnik, erőnkön felüli: mint például egy megfogant gyermek, akire nem számítottunk.

9. Az emberi szexualitás sokkal, de sokkal nemesebb képességünk és lehetőségünk annál, hogy megelégedjünk csupán az élvezetével. A szexualitás az intimitás megvalósításának tere; a másik befogadását, a társ megajándékozását gyakorolhatjuk benne; az életet adhatjuk tovább általa. Ha a szexről mindez leválik, és marad a puszta élvezet, akkor emberi méltóságunk sérül – nemcsak a nőé, hanem a férfié is.

10. A szexuális érés megelőzi azt a személyiségbeli, mentális érést, ami ahhoz kell, hogy egy fiú és egy lány valóban érett és felelősségteljes legyen a gyakorlására. Nagyon rosszat teszünk, ha a fiatalokat bármilyen formában is biztatjuk a korai szexuális életre, és ezt ellenezve nem emeljük fel a szavunkat.

11. Magyarországon 1956 júniusában engedélyezték az abortuszt, azóta kb. 6 millió magzatot veszítettünk el. Az utóbbi időben évi 30 000 abortuszt végeznek átlagosan. Miközben a születések száma 90 000 körül van. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon majdnem minden negyedik magzatot abortálnak. Ha azt feltételezzük, hogy évente mindig újabb nők kérik a műtétet, akkor évente 30 000-rel nő azoknak a honfitársainknak a száma, akik súlyos traumán esnek át. Őket akarják bűnrészessé tenni azok a személyek, szervezetek, akik azt sugallják a társadalomnak, hogy az abortusz rendben van. Az abortusz nincs rendben.

12. Tudjuk azonban, hogy amíg a nők nem értik meg, és nem válik belső meggyőződésükké, hogy az abortusz nincs rendben, addig nem bölcs dolog változtatni a törvényen. Azt azonban nem fogjuk feladni, hogy elmondjuk most, az ír népszavazás eredménye kapcsán is, hogy igen, lehetséges, hogy az írek történelmet írtak, ahogy a média szalagcímei hírül adták – annyiban, amennyiben felzárkóztak egy embertelen, az életet és az emberi méltóságot sárba tipró gyakorlathoz. Ezen pedig van mit szomorkodni.

Kóczián Mária

Fotó


Hozzászólások

  • Székely Izabella szerint:

    Kedves Szerző!

    Ez mind szép, és jó az intimitás és a szex viszonyáról, meg arról, hogy a gyermek a megfoganása pillanatától élet, de mégis hadd kérdezzek valamit:
    – Mi a vélemény az erőszakban fogant gyerekekről? Mi a véleménye arról, amikor a 9 éves gyermeket megerőszakolnak, és teherbe esik? Mindkét gyerek haljon meg?

    – Hogyan adjon örökbe egy anya egy fogyatékos gyermeket? Ki fogadja örökbe, amikor az egészségesek közül sem jut mindenkinek örökbefogadó család? Az állami gondozás jó választás egy fogyatékosnak?

Hozzászólás a(z) Székely Izabella bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162