A házasság a legjobb választás! 3. – Közös kasszán?
A házaspárok vitáinak gyakori témája a gyereknevelés és az élet megszervezésének kérdése mellett a pénz. Ezek a témák újra és újra előállnak megoldandó problémák formájában, ugyanakkor jó ürügyet biztosítanak arra, hogy a partnerek ezeken keresztül vezessék le más módon nehezebben kifejezhető indulataikat.
A házasságban vagyonközösségben élünk, ami minden tag számára biztonságot jelent. Éppen ezért a közös élet egyik lényegi pontjától fosztja meg magát az a pár, melynek tagjai az anyagiakban nem osztoznak egymással. Egy házasságban egészen elképzelhetetlen az enyém-tied. Nyilván mindenkinek vannak személyes tárgyai, de a pénzügyek elválasztása nem jelent jó prognózist a házasság fennmaradására nézve, eltekintve az egészen extrém esetektől (pl. szerencsejátékos, vagy szerfüggő, esetleg vásárlásfüggő családtag), amikor ennél alapvetőbb a probléma.
Pénzből azonban a legtöbb családban sosincs elég. Civódhatunk azon, ki mire költi el – a másik fél szerint feleslegesen. Az összeköltöző fiatal pár hirtelen szembesülhet a közös kassza előnyei mellett a közös döntés felelősségével. A társadalmi egyenlőtlenségek következtében, valamint a házasságokban működő egészséges munkamegosztás keretében még manapság is jellemző, hogy a férfi keresi a pénz nagyobb részét, míg a feleség az otthoni életet is szervezi a munkája mellett, ami nyilvánvalóan együtt jár az anyagi javak felhasználásával. Ahogy a régi közvélekedés tartja: a férfi keres, a nő elkölti.
Idősebb asszony mesélte, hogy annak idején a férje nem értette, hová tudja az összes pénzt eltenni, amit ő hazahoz. Addig mondogatta, míg az asszony megelégelte a dolgot, és a férjére hagyta a nagybevásárlást: csinálja ő, ha annyival jobban tudja. A férfi elképedve érkezett haza a bevásárló körútról. Hihetetlen mértékben emelkedtek az árak, mióta utoljára boltban járt. Nyomban le is mondott újdonsült vállalásáról. Hasznos a specializálódás a különböző életfeladatokra. Hiszen egy háziasszonynak például megvannak a saját, jól bejáratott üzletei, kereskedői, piaci kofái. Nem kell minden helyzetben mindkét félnek tökéletesen helytállnia. Ugyanakkor néha segíthet egy kis szerepcsere, ami rámutat a másik erőfeszítéseire.
Gyakori megoldás olyan családoknál, ahol a férfi az egyetlen kereső fél, míg az asszony otthon neveli a gyerekeket, hogy a férj egy keretösszeget ad a feleségének, amit a megélhetésre használhat. Bár az ilyen élethelyzetben ez jó megoldásnak látszik, a nő mégis kiszolgáltatottnak érezheti magát. Nehéz lehet kérni valamire, és magyarázkodni, miért nem volt elég a keret. A nő ebben a tekintetben gyerekszerepbe kerül, ahol a férje kiosztja a kosztpénzt, míg ő nem gazdálkodhat önállóan. Kivételt jelenthet, amikor a nő, vagy akár a férfi önként lemond a pénz beosztásáról, ismerve saját képtelenségét erre.
A férjemmel eltöltött bő másfél évtizedben alig veszekedtünk pénzügyek miatt. Ennek okát az ő nagyvonalúságában, és az én takarékosságomban látom. Sosem kérdőjelezi meg, mire és mennyit költök, én viszont a fontosabb tételeket mindig megbeszélem vele, nem szórom a pénzt feleslegesen, és egy keveset képes vagyok félrerakni. Ráadásul a havi bevásárlást gyakran ő intézi, így tisztában van az árakkal.
Az egyetlen, ám visszatérő vitatémánk a hitelkártya használata. Megvallom, irtózom ettől a fizetési eszköztől. Bár a párom több ízben logikusan elmagyarázta, miként érdemes és szabad alkalmazni, mégsem tudtam megbarátkozni vele. Sőt, amikor nagy ritkán a férjem használja, rögtön aggódni kezdek. Szerencsére többnyire nem veszi magára az ellenérzésem, inkább elcsodálkozik annak irracionális voltán. Sokat beszélgettünk már erről a témáról. Kiderült, hogy mindkettőnk felmenői éltek meg komoly anyagi válságokat hitelfelvétel miatt. Ráadásul a férjem mindkét dédapja a barátokért vállalt kezességek miatt ment tönkre, egyikőjüknek egész komoly vagyona ráment jóhiszeműségére. Nálam viszont a szüleim kerültek bajba a nyolcvanas években, amikor utólag és visszamenőleg megváltoztatták a hitelkonstrukciókat. A pontosan kiszámított pénzügyi rendszerük dugába dőlt, és kis híján a házasságuk is ráment erre. Mivel én közvetlenül a bőrömön éreztem a negatív hatását egy szerencsétlen szituációnak, amibe a szüleim önhibájukon kívül keveredtek, a szorongásom érthetővé vált mindkettőnk számára.
Célravezetőbb körüljárni minden konfliktust több szempontból, akár a családi történeteket elővéve, mint parttalan vitákat folytatni. Mi is ezt tettük Eleinte a férjem azt gondolta, hogy nem bízom benne, és felelőtlen költekezőnek tartom. Közös oknyomozásunk rávilágított a lényegre: az aktuális helyzet hatására felelevenedett bennem az a szomorú élettapasztalatom, amikor a származási családom veszélybe került egzisztenciája miatt kellett tehetetlenül rettegnem.
Ha nincs más indokunk a vitázásra, akkor a pénzügyek racionális, logikus kezelése, a problémák megbeszélése, valamint az előre tervezés teljesen feleslegessé teszi az anyagiak körüli hadviselést a családban.
Szűcs Emese
Az előző részek:
2. rész: Édeskettes sziklára építve
Kapcsolódó írásainkból:
5 mondat, ami jobb, ha nem hangzik el egy kapcsolatban
Tévhitek a házasságról – 1. rész
Tweet