Talita

A jövő radikálisai

Kikből lesznek a radikális szavazók? A gazdasági vesztesekből, a tartós munkanélküliekből, a jövedelem és egzisztencia nélküliekből, akik nagyon elégedetlenek az aktuális helyzettel, és a kemény irányváltást ígérő jelöltekre szavaznak.
Az alábbiakban létszám-leépítésük módszerét vázolom fel.

A magyar radikálisok reményeim szerint hamarosan nyugatosodnak, azaz felzárkóznak a franciákhoz annyiban, hogy a baloldal jelöltje is elfogadható lesz számukra, ha jobban megfelel kitűzött céljaiknak. A demokratikus sokszínűség részének tartom őket, de még nyugati változatban sem fogják igazán belopni magukat a szívembe, ezért az alábbiakban a létszám-leépítésük módszerét vázolom fel.

Kikből lesznek a radikális szavazók? A gazdasági vesztesekből, a tartós munkanélküliekből, a szakmát nem tanulókból, a jövedelem és egzisztencia nélküliekből, akik nagyon elégedetlenek az aktuális helyzettel, és mivel többet már nem veszthetnek, a kemény irányváltást ígérő jelöltekre szavaznak.

Első benyomásra úgy tűnhet, hogy a tankötelezettség minél magasabban tartása a megoldás. Minél tovább marad egy gyerek az iskolarendszerben, elvben annál magasabban képzett, annál jobb esélyekkel indul az életben, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy a munkaerőpiac tartós vesztese lesz. A gyakorlat azonban mást mutat.

Érettségivel, de akár ügyvédi diplomával is nagyobb eséllyel lesz egy fiatalból munkanélküli, mint ha 17 évesen már vízvezeték-szerelő, és soha nem érettségizik le. A folyamatosan létező, és válság idején felvirágzó radikalizmus nem a tanulatlanokat, hanem a pénzteleneket szólítja meg.

A radikalizmus elleni küzdelem hagyományosan értelmiségi tevékenység, szokásos kiindulópontja, hogy vannak ragály módjára terjedő téveszmék (fasizmus, rasszizmus, idegengyűlölet, előítéletesség), ezek ellen kell szüntelen fertőtlenítő jellegű verbális hadviselést folytatni, továbbá kicsi korban, lehetőleg már az óvodában szellemi védőoltást kell adni mindenkinek. Ha a módszer beválna, akkor az említett jelenségeknek jó ideje a fekete himlő sorsára kellett volna jutniuk, nem szabadna öt-tízévente újult erővel visszatérniük.

Az evolúciós pszichológia és a modern közgazdaságtan megerősítette azt a régi marxi tételt*, hogy a lét meghatározza a tudatot. Az emberi agy megideologizálja az egzisztenciális helyzetet, így lendülnek fel a lecsúszott léthelyzetűek körében a radikális eszmék. Az összefüggés persze nem összedrótozottságot jelent, hanem statisztikai tendenciát. Nem minden lecsúszottból lesz radikális, mert az illető, mondjuk, mással van elfoglalva. A radikalizálódás előfeltétele az elégedetlenség és ezzel egyidőben a változtatás vágya, majd a lehetőségek hiánya feletti frusztráció.

A radikális folyamatosan utat keres a felemelkedésre, de nem lel, és a tudomány által már katalogizált énvédelmi mechanizmusoknak köszönhetően a hibát döntően külső tényezőkben véli felfedezni. Így indul be a bűnbakképzés, amely a létező ideológiai paletta valamelyik szelepén át vezeti le a feszültséget. Ezek az ideológiák élettelen bábként hevernek a polcon, amíg az elégedetlen tömegek dühe fel nem támasztja őket.

A tömegek dühe a Maslow-piramis logikája szerint működik. Ha az egzisztenciális igények teljesülnek, nincs tömegdüh, ezen a ponton teljesen felesleges ellene verbálisan harcolni. Ha az egzisztenciális igények nem teljesülnek, van tömegdüh, törvényszerűen valamelyik elérhető szélsőséges ideológiát ölti magára, és ezen a ponton szintén teljesen felesleges ellene verbálisan harcolni. Az értelmiség saját egzisztenciális problémája, hogy mivel a verbális harcon kívül máshoz nem igazán ért, mit kezdjen magával ezen ismeret fényében. Az értelmiség szerencsére a társadalom legkreatívabb rétege, így azt javaslom, hogy a “fecsegő osztály” nagy ötletbörze keretében találja ki, miként tud megélni és szellemi igényeit kielégíteni anélkül, hogy verbális hadjáratokkal zaklatná embertársait. Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!

Aki valóban tenni szeretne a szélsőségek ellen, az segít az aktuális és jövőbeni lecsúszottaknak egzisztenciát teremteni. Nem ad, mert azt nem lehet, hanem segít nekik teremteni, azaz motiválja őket, és gyakorlati segítséget kínál. A motivációs eszköztár része, hogy a segély jóval alacsonyabb legyen a minimálbérnél, és hogy mindenki anyagilag ösztönözve legyen, hogy a gyerekét óvodába, iskolába járassa, munkára nevelje, valamint megélhetést nyújtó szakmához segítse. Így érhetjük el, hogy a jövő radikális mozgalmai ne 15-20%-os politikai támogatottsággal bírjanak, hanem amerikai mintára a parlamenti küszöböt rágják, hol több, hol kevesebb sikerrel.
*Marx manapság legfeljebb Tamás Gáspár Miklós köreiben trendi, de értelmes ember meg tudja különböztetni a tudományosan beigazolódott állításokat a tévesnek bizonyultaktól. Nem célszerű elutasítani a “lét meghatározza a tudatot”-tételt csak azért, mert Marx (is) mondta.

Vértes László

Vértes László blogja:

http://verteslaszlo.blogspot.com