Talita

Keresztény női magazin

Építészinterjúk 1.: A Kárpát-medence magyar műemlékeinek megóvása – interjú Káldi Gyula építésszel

Egymás szomszédságában lakunk Káldi Gyulával egy Medgyaszay István tervezte műemlékházban Budán, amelynek néhány éve már „napja” is van. Egy ilyen napon hallottam először az építész egy előadását.

Ják, Szent György templom


Később a Szakrális Építész Konferenciákra is hivatalos lettem, s ott rendre elhangzott az ő neve is. A 2016-os SZÉK-en például arról beszélt kolléganője (Márton Judit), hogy Káldi Gyulának kiemelt szerepe volt a gyulafehérvári római katolikus székesegyház helyreállítási munkálataiban, melyet a konferencia utáni napokban adtak át, akadálymentesített kivitelben.

A 2016 decemberében odaítélt Granasztói György-díj hírének apropóján kértem tőle interjút.

A Granasztói György-díj – A Kárpát-medence magyar műemlékeiért elnevezésű kitüntetést az alapítvány minden évben karácsonyhoz közeledve tervezik átadni. A kitüntetés a Teleki László Alapítvány logójával ellátott, 14 centiméter átmérőjű, kör alakú, keményfa keretbe foglalt plakett, amely Paál Sándor tűzzománc-művész alkotása.

Antalffy Yvette:  Amikor közel húsz éve a házba költöztünk, hallottuk rólad a házbeliektől, hogy templomépítő vagy, s a műemlékek mentése a specialitásod. Fiatal építészként is a műemlékek irányában képzelted el a pályafutásodat?

Káldi Gyula: Igen, feltétlenül, bár a konkrét vonzalom csak az egyetemi évek során alakult ki, egyes kitűnő, az építészettörténet tudományát művelő professzorok (Hajnóczy Gyula, Szentkirályi Zoltán, Guzsik Tamás, Sódor Alajos) vonzó példája nyomán, és persze a szűkebb szakterület érdekes összetettsége miatt. Az is közrejátszott ebben, hogy éppen ezekben az években ismertem fel magamban azt a “kentaur” jellemvonást, hogy a humán tudományok és a művészetek világa (történelem, irodalom, képzőművészet) legalább annyira érdekel, mint a reáliáké. Az állás megszerzéséhez az Országos Műemléki Felügyelőségnél (OMF), 1974-ben, a gondviselésszerű szerencse és néhány jó barát szerepe is fontos volt.

Gyulafehérvár, Szt. Mihály templom déli torony

Akkortájt, mint ahogy talán ez még ma is közismert, minden friss diplomásnak biztosított volt az állása, de egyáltalán nem volt mindegy, hogy melyik vállalatnál, hivatalnál, s hogy milyen munkahelyen. Jómagam az OMF-nél a kivitelezésben művezetőként kezdtem a pályafutásomat Veszprémben és Székesfehérvárott, a legteljesebb mértékig a mély vízbe dobva. Nagyon jó iskola volt minden tekintetben, sok kudarccal és kevés sikerrel, tehát sok tanulással. Nagyszerű dolog volt, hogy akkortájt a cégnél a brigádjaimban még dolgozott néhány olyan, a bakonyi sváb falvakból származó mesterember, akik még egészen magas színvonalon értették, tudták, s maguk is folyamatosan tanulták saját szakterületük csínját-bínját, hagyományos technikáit. Kettőjük, Stahl József kőműves és Rohrer Károly ács brigádvezetők nevét ma is örömmel és hálával ejtem ki. Az a tudás és hozzáállás, amit ők képviseltek, mára sajnos szinte teljesen kiveszett az építőiparból.

Végül én csak egy esztendőt töltöttem a kivitelezésben, mert 1975 őszén a „szülőfalumból”, Budapestről érkező hívást nem utasíthattam el. Akkortól dolgoztam az OMF tervezési osztályán, először Erdei Ferenc, majd Koppány Tibor műtermében. Itt olyan tanítómestereim, példaképeim voltak, akik mellett minden tekintetben sok-sok jót, érdekeset, elgondolkoztatót lehetett hallani, látni, tanulni. Mindenféle rangsorolás nélkül szeretném az ő neveiket, csupa-csupa Ybl-díjas építészét, “kentaur” műveltségű színes személyiségét, itt és most megemlíteni. Horler Miklós, Sedlmayr János, Koppány Tibor, Ferenczy Károly, Erdei Ferenc, Kissné Nagypál Judit, Mendele Ferenc, Horváthné Nándori Klára, Schőnerné Pusztai Ilona, Harsányiné Vladár Ágnes. Ők mindannyian sokat, nagyon sokat tettek a magyar műemlékvédelem jó hírének megalapozásáért, műveléséért, ma már sokszor vitatott tételeinek kidolgozásáért.

Káldi Gyula építész 1974-től nyugdíjba vonulásáig a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál, illetve annak jogelőd intézményeinél és társszervezeteinél végezte és szervezte a műemlékvédelemmel kapcsolatos feladatokat. 1998-ig az építészeti helyreállítások tervezése volt fő munkaterülete. Számtalan műemlék helyreállítását vezette, négy új templom és számos liturgikus tér tervezése is az ő nevéhez fűződik. Az 1970-es és 1980-as években több országos építészeti pályázaton szerepelt sikerrel, szakmai munkájáról, annak eredményeiről a szaksajtóban rendszeresen publikált. További információk pályájáról

A.Y. : Határon innen és túl mely műemlék-felújítások a szívedhez közelállók és miért?

K.Gy.: Az a helyzet, hogy a munkám során döntően templom helyreállításokkal bízott meg a Hivatal. E szakrális épületcsoporton belül is leginkább olyan középkori eredetű épületekkel, ahol gyakran több (néhol számos) magas színvonalú építési szakasz is megvalósult az évszázadok során.

Ják, Szt. Jakab kápolna

Ez a tény értelemszerűen hosszabb megismerési folyamatot követelt meg, amelyben természetesen a régészek és a művészettörténészek vitték a prímet, ám a kiértékelés már közösen történt meg. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy ezeknél a munkáknál a restaurátor szemléletű helyreállítás a helyes út, miközben meg kell oldani számos műszaki problémát és a mai funkcionális igényeknek is meg kell feleltetni az épületet. A kutatás során előkerült korábbi értékes épületelemek bemutatása pedig különösen tehetséget próbáló feladat. Jómagam főként a Dunántúlon dolgoztam, de Miskolc környékén is voltak feladataim.

Kiemelném a jáki templom helyreállításának feladatát, illetve annak egy szakaszát, de csak azért mert ezt az épületet általában jól ismerik. Szívemhez legalább ennyire közel áll számos kis falusi templom (Nagygeresd, Kallósd, Bagodvitenyéd-Szentpál, Dozmat, stb.) bemutatásának feladata.

Kőszeg, Jézusz Szíve templom – új liturgikus berendezés

Terveztem néhány kisebb kastély helyreállítást és egy védőépületet is az őriszentpéteri középkori téglaégető megóvására. A határon túli feladatok közül kiemelném talán a gyulafehérvári bazilika nyomon kísérésének valóban szép kihívásait, s újabban, főként Kárpátalján néhány kisebb műemléképület szakmai menedzselését.
Ami mégis leginkább lázba hozott, az a középkori centrális épületek köre volt, amelyek közül hárommal helyreállító építészként is találkozhattam (Ják, négykaréjos Szent Jakab kápolna, Gerény, hat belső karéjos rotundája, Kallósd és Bagodvitenyéd-Szentpál rotundái). Ezek tudományos feldolgozására talán lesz még lehetőségem!

A.Y. : Magam elkötelezettje vagyok a sérült emberek ügyének. Így mindig örömmel hallom azt, hogy a műemlékek felújításokkor az akadálymentesítést is meg kell oldani. Milyen kihívásokkal találtátok/találjátok magatokat szemben akadálymentesítés-ügyileg?

Gyulafehérvár, Szt. Mihály templom szentély

K.Gy.: Ez valóban nehéz kérdés! Sok helyütt szerencsére kézenfekvő, az épülettel jól harmonizáló megoldások lehetségesek és születnek is. Néhol azonban csak komoly épület rongálással lehet biztosítani az akadálymentes közlekedést, amilyen itt-ott történt is, s ami vitákat is szült, végül van a műemlékeknek egy olyan köre, ahol az akadálymentesítés, annak adottságai miatt, teljes körűen nem biztosítható. Ilyen akadály lehet egy túl keskeny kőkeretes ajtó, egy rendkívül szűk csigalépcső, stb. Gyulafehérváron egyébként az egykori románkori déli kapu újbóli megnyitása nyújtott lehetőséget a megoldásra, így kerekesszékkel is be lehet már jutni a Székesegyházba, a déli toronyban a közelmúltban létrehozott kiállítás azonban egyelőre mozgáskorlátozottaknak nem látogatható éppen egy középkori csigalépcső és a torony eleve meredek és szűkös volta okán. Az építéstörténet ismeretében azonban a jövőben a látogathatóság bővítése nem lesz talán lehetetlen. Ehhez azonban újabb nagyobb anyagi források és nagyobb épületegységek helyreállítása is szükséges lesz.

Tőlünk nyugatra amúgy számos jó, intelligens megoldással lehet találkozni, amelyet minden beruházónak és építésznek érdemes megismernie, s követnie. A cselekvő emberi szolidaritás megtartása, szervezettségének növelése egyébként éppen a műemlékek látogatásánál legalább ennyire fontos kell, hogy legyen. Amúgy az élet egyéb területein is… Egy kis középkori templom, mondjuk pl. Csempeszkopács belső terébe jutni csak izmos fiatal karok segítségével lehet a jövőben is. És ez nyugaton is így van. Hallatlanul fontos mindezért az audiovizuális technikák további fejlesztése és szolgálatba állítása is a mozgáskorlátozottak szolgálatában. Hála Istennek az akadálymentesítés feladata a köztudatba egyre inkább beépült, és persze az építési törvényekbe is bekerült. Személyesen tanúsíthatom, hogy a megfelelő megoldás keresése minden egyes műemléki tervtanácson komoly mérlegelés tárgya.

Tótszerdahely, Jézus Szíve Templom torony

A. Y. : Templomépítőként az általad tervezett templomok közül melyik a legkedvesebb?

K.Gy.: Összesen négy új katolikus templomot terveztem. Ebből három horvátok lakta vidéken, Zala megye déli részén áll, egy pedig Erdélyben a Gyimesek völgyében. A kérdésre kitérő választ adnék, mert a templomépítést szolgálatnak tekintettem, s ennek a szolgálatnak sírig tartó utóélete is van. Ez tehát nem azt jelenti, hogy emezt, vagy amazt nem tekintem esetleg jobbnak kiérleltebbnek, hanem csak azt, hogy én ezt nem teszem publikussá. Amúgy összességében úgy értékelem, hogy az idő múlásával ma már, az általam tervezetteknél kevesebb formakinccsel és egyszerűbb megoldásokkal rukkolnék elő. A fő tervezői motiváció annak idején a templomépítési hagyományok és a katolikus egyház történelmi távlatainak megmutatása volt bennem, a II. vatikáni zsinat liturgikus irányelveinek betartása, újszerű megfogalmazása, és az adott környezetbe való harmonikus illesztés mellett. Mindenképpen hangsúlyoznám, hogy a helyi építési hagyományok (nevezzük identitási kötésnek) jelentős módon estek latba.

Tótszerdahely, Jézus Szíve Templom szentély

A. Y. : Hogyan kaptad a megbízásokat?

K.Gy.: A három zalai templomra egy plébánostól kaptam megbízást, akitől a korábbi évtizedekben számos helyen új liturgikus tér (oltárasztal, sedilia, ambó, esetenként pasztofórium) tervezésére kaptam felkérést. Tehát kipróbált kapcsolat volt mindkettőnk számára. Ahol építeni kellett, ahol még nem volt a II. vatikáni zsinat liturgikus irányelveinek megfelelő berendezés, odahelyezték őt néhány éves szolgálatra, és hívott engem.
A gyimesi templom plébánosát pedig még 1972-ben, első erdélyi utamon ismertem meg Gyulafehérváron. Még a műegyetem padjait koptattam, ő pedig éppen szeminarista volt. Néhány évtized után, talán 1992-ben, egy parabolaantennás segélyakció kapcsán csöngettünk be egy barátommal a középloki plébániára, s ő nyitott ajtót! A továbbiak már néhány találkozás és beszélgetés után dőltek el.

A. Y. : Mi inspirált a tervezéskor?

K.Gy.: A jó tér megteremtése. Olyan téré, ami valamilyen módon, térstruktúrájával, belső fényeivel Isten végtelenségére utal. Leegyszerűsítve a hit anyagiasításának is nevezhetjük…

A. Y. : Gaudiról tudom, hogy – szó szerint – együtt lakott a Sagrada Familiaval az első naptól. Te, hogy éltél/élsz együtt a saját tervezésű templomaiddal?

K.Gy.: Hát igen, lélekben együtt élni ezekkel az épületekkel megkerülhetetlen egy életen át. Alapvetően jó barátságban vagyunk, de – ahogy ez már a korábbiakból is kiderülhetett – bevallom, hogy bizonyos mértékben egy elidegenedési folyamat is lejátszódott bennem. De én ezt is rendben valónak tartom. Talán az Istenhez vezető út lépcsőfokairól van szó…

Antalffy Yvette

(A fotókat Káldi Gyula bocsátotta rendelkezésünkre)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162