A kegyelemről
Az egyik legmegindítóbb történetet ma délután egy fiatal thaiföldi nőtől hallottam, aki kegyetlen őszinteséggel mesélt szexfüggőségéről.
Pál arra a következtetésre jut, hogy „nincsen igaz ember egy sem”. Ezzel a sommás megállapítással vezeti be az evangélium magyarázatát a Római levél harmadik fejezetében. Az emberi gyarlóság egyetlen gyógymódját, Isten kegyelmét ingyen, a törvénytől és minden emberi erőfeszítéstől, önjobbító szándéktól függetlenül kapjuk. Márpedig az ajándékot csak el kell fogadni, ki kell nyújtani érte az üres kezünket. Na persze, a saját igaz voltáról meggyőződött bűnös számára nincs ennél nehezebb mozdulat.
George barátom mondta egyszer: Úgy érzem, megrekedtem valahol az „amint vagyok” és az „amint lennem kellene”állapota között.(…)
Az egyik legmegindítóbb történetet ma délután egy fiatal thaiföldi nőtől hallottam, aki kegyetlen őszinteséggel mesélt szexfüggőségéről. Az arcát a kezébe temetve mondta el, hogy még saját fiát is meg akarta erőszakolni. De megtapasztalta, hogy Isten kegyelmében valóban gyógyító erő rejlik, majd pillanatnyi gondolkodás után hozzátette: „Mégsem könnyű a gyógyulás.”
Milyen igaza van!
Bármelyikünk tudna mesélni arról, micsoda erők harcolnak benne a gyógyulás ellen. George barátom sem próbálta szépíteni soha, micsoda küzdelmeket él át. Pál apostol a Római levél kuszaságában is magasröptű hetedik fejezetében számol be a saját harcairól. Nem, nem könnyű a gyógyulás. Csak egyvalami nehezebb: megmaradni a betegségben.
John Piper író és lelkész azt állítja: a szexuális bűnökben nem maga a paráznaság, a pornográfia vagy a többi erkölcstelenség a tragikus, hanem az, ahogy az embert mardossa a bűntudat és a saját gyarlóságának tudata, és úgy érzi, még Isten sem talál benne semmi használhatót vagy szeretnivalót. A bűntudatban fetrengve visszariadunk Isten felkínált megbocsátásától.
Dávid király, aki egy egész nemzet számára vált a gyarlóság jelképévé, legnagyobb bukása után írta a következő sorokat: „A véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem.” Ezer évvel később Pál így foglalta szavakba, miben reménykedünk mi, keresztények: „ahol megnövekedett a bűn, ott még erősebben kiáradt a kegyelem”.
Forrás: Philip Yancey: Mire megyünk Istennel?, Harmat kiadó, Budapest, 2012
Tweet