A közösség hozta létre a Kismarosi ciszterci monostor keresztútját!
A finom lekvárokat, mézet biztosan megkóstolja a betérő vendég a ciszterci nővéreknél, gyönyörködik a templom lépcsőjéről a dunai panorámában. De ne menjen el innen senki a nélkül, hogy ne járná végig a gyönyörű keresztutat!
Nyáron jutottam el a monostorba. A tágas, hegyes-dombos, a forró nyárban kiszikkadt, mégis zöld ligetekben gazdag területen úgy éreztem magam, mintha mediterrán tájon járnék, valahol Provence-ban.
A vendégháztól elindulva, a domb aljába leereszkedve különleges keresztút fogadott. Alig faragott kövek, szikladarabok a földön, rajtuk mindössze két-két szó az egyes stációk jelzéseként. Az innen meredeken felfelé kanyargó ösvényen, miközben egyre nehezebben vettem a levegőt, s meg-megálltam az egyes állomásoknál, éreztem, hogy mennyire mélyre hatolnak ezek a szavak: valójában imádkozom!
Járjuk végig együtt Joó Enikő szép fotóival a keresztutat!
A domb aljában elkezdődik a keresztút…
I. Elítélik – fegyelmezett
II. Ráteszik – elvállalja
III. Megbotlik – újrakezd
V. Segítik – elfogadja
VI. Enyhítik – hálás
VII. Elesik – folytatja
VIII. Siratják – erős
IX. Leroskad – fölkel
X. Megfosztják – odaad
XI. Odaszegezik – szabad
XII. Meghal – kiengesztel
XIII. Tehetetlenül – megvált
XIV. Eltemetik – feltámad
XV. Él – bennünk
A nővérek elmondták, hogy a keresztút egészen új, 2014-ben készült. Egy régebbi, a főépület közelében lévő keresztútjuk helyett álmodták meg ezt, a telek egy eldugottabb részébe, a domboldalba épített keresztutat. A létrejöttében szinte mindannyian, az egész közösség részt vett. A nővérek számára sok-sok évvel ezelőtt ismert volt egy olyan keresztút, amely csak egy-egyszavas állomásokból állt. Ez inspirálta őket abban, hogy hasonlót hozzanak létre. Mivel a régit már nem találták, körülnéztek néhány internetes oldalon. Végül közös gondolkodásuk nyomán, amikor is mindenki beletehette a saját javaslatait, született meg a mostani. A stációknál az egyik szó jelzi a történelmi eseményt, a másik pedig azt, ahogyan azt Jézus végigélte. Az állomásokat alkotó köveket az egyik kerítés építésekor termelték ki a munkások a telken, és már évek óta egy kupacban álltak a telek sarkán. A nővéreknek eszébe jutott, hogy ezeket a köveket lehetne felhasználni, és így is lett. A közös gondolkodás, ötletelés, munka, és természetesen a közös ima nem maradt eredmény nélkül: aki végigjárja az állomásokat, megtapasztalhatja azt a mély hitet, amely létrehozta.
Fotó: Joó Enikő/ Szöveg: Kóczián Mária
A Kismarosi ciszterci monostor honlapja
Kapcsolódó írásainkból:
A “Kezek keresztútja” a keresztény szakrális térben
Járjunk keresztutat filmekkel!
Tweet