A mezítlábasságtól a tűsarokig – 1. Az én lábbeli-történetem
Történetek a lábakról, kényelmes és kényelmetlen cipőkről, gyógy- és ortopédcipőkről, csizmadiákról, cipészekről, a Mikulásra az ablakba tett cipők kipucolásáról, a kapcáról, a zokniról s a harisnyáról, többféle megközelítésben.
Az én lábbeli-történetem
Nyolcéves Marcell fiam a nyolcvanas évek végén, egy anyák napjára rólam készült leírásában fontos tényként említi a lábbeliket: „Kevésbé kedveli a magas sarkú cipőt, így hát sportos minden lábbelije.”
Azóta is így van ez…
Boldizsár Ildikó meseterapeuta egy interaktív előadásán szegezte nekem a kérdést: “Mi a te meséd?”
Az én mesém a Hamupipőke volt természetesen. Ennek a mesének jónéhány szimbólumát éltem meg és élem a mai napig is. A munkahelyeimen az utolsó pillanatban, péntek délután háromkor odasózott munkák, mind-mind az „Elmehetsz a bálba, ha kiválogatod a kölest a hamuból…”-ra emlékeztetett. A Walt Disney-féle Hamupipőke-filmváltozatban a Guszti nevű kisegér testalkata, hogy a pulóver folyton felpöndörödött a hónaljáig, mintha a combfix harisnyát viselő korszakomról vagy a mostani gömbállapotomról mintázták volna. (A tökéletességre törekszem, s mint tudjuk, a legtökéletesebb forma a gömb!)
A mese legfontosabb eleme pedig maga a cipő, amit csak és kizárólag az én lábamra öntöttek.
Ilyen cipőm nem volt sohasem.
Sokszor próbáltam követni cipődivatokat, de mindig pórul jártam. Magas talp, papucscipők, melyek vagy soha nem tágultak ki a lábamra, vagy az első eső után kitágulva estek le a sarkamról, stb. Mondjuk az „alföldi papucsos” korszak a hetvenes években azért nekem kedvezett.
A tűsarokkal pedig végképp akkor szakítottam, amikor miatta az első utcasaroktól visszafordulásra és négykézláb vánszorgásra kényszerültem hazáig.
Bokám gyenge, így még az ortopédusok által ajánlott trottőr sarokról is képes vagyok leesni, bokaficammal vagy szalagszakadással egybekötve. Az én felfogásom szerint a Jóisten az embert mezítlábasnak teremtette, nem trottőr sarkúnak, így inkább az ókori rómaiak saruja vagy az indiánok által kifejlesztett mokaszin vagy a balettcipő fazon (természetesen nem spiccen állva) az én stílusom. Az edzőcipők ergonómiailag tökéletesre fejlesztett típusai pedig egyenesen kedvemre valók.
A gyógycipők bármily jók is a lábnak, magunk közt szólva is ormótlanok. Ajánlom a dizájnereknek, hogy a gyógy- és ortopédcipők frontján teljesítsék ki tudásukat!
Azért egy ortopédcipő-dizájn idekívánkozik, egy mozgássérült ismerősöm maga készítette:
Ez a video pedig mindegyikünk hasznára válik. Olyan cipőfűzési technikát mutat be, melyet alkalmazhatunk „boszorkánycipőinken” és korcsolyacipőinken is.
S hogy végül mit teszek, ha netán puccba kell vágni magam (színházba, esküvőre, éttermi vacsorára készülve), ahol láthatnak a „Mitszólnakék” addig, amíg a dizájnerek az alkalmi gyógy- és ortopédcipőket kifejlesztik? Én bizony oda is felveszem, ha nem is az edzőcipőmet, de a sarumat-mokaszinomat-balettcipőmet. A „Mitszólnakék” pedig mehetnek árulkodni az ortopédusokhoz!
Antalffy Yvette
2. kép a szerző felvétele
Korábbi hasonló cikkeink:
Lelki érés – Lakkozzam vagy ne lakkozzam?
Tweet