A pletyka és a tollak
Két ragyogó példamese:
Szavak mint tollak
Egy asszony, aki nagyon bűnösnek érezte magát, mert nem tudott leszokni a pletykálkodásról, fölment a hegyre, hogy beszéljen a szent emberrel, vajon, mit tegyen. „Menj el a piacra, vegyél egy ludat, majd hazafelé menet szórd szét az úton a tollait, aztán várjál három napot, és gyere vissza!”
Az asszony így is tett, majd újra felkereste a szent embert, aki a következőt mondta: „Most menj vissza ugyanazon az úton, ahol a tollakat elszórtad, szedd őket össze, és hozd el nekem!”
Az asszony visszament, de egyetlenegy tollat sem talált, így üres kézzel állt a mester elé, aki a következőt mondta neki: „Látod, a szavaid is olyanok, mint a tollak, elszórod őket, amerre jársz, aztán már nem tudod újra összeszedni őket, nem tudod ellenőrizni és visszafordítani útjukat, tőled függetlenül, szabadon kóborolnak a világban.” Az asszony megértette a tanítás lényegét, és felhagyott a pletykálkodással.
A három szűrő: igaz, jó, hasznos
Odament egyszer Szókratészhez egy ember, és így szólt hozzá:
„Szókratész, ezt feltétlenül el kell mondanom neked!”
„Állj – szakította félbe a bölcs. – Átvizsgáltad-e három szűrön azt, amit mondani akarsz?”
„Három szűrőn?” – kérdezte az ember.
„Igen, az első szűrő az igazság. Megvizsgáltad-e, hogy amit mondani akarsz, igaz-e?”
„Nem, nekem is úgy mesélték, és…”
„De a második szűrőn biztosan átrostáltad? Ez a jóság szűrője. Jó-e az, amit mondani akarsz?”
„Nem, éppen ellenkezőleg…”
„Hát, akkor tegyünk próbát a harmadik szűrővel is. Hasznos-e az, amit mondani akarsz?”
„Hasznosnak éppen nem hasznos…”
„Akkor – mondta Szókratész nevetve –, ha a mondandód nem is igaz, nem is jó és nem is hasznos, ne terheld vele se önmagadat, se engem!”.
Tweet