A Szó hatalma
A XIX. századi nagy orosz írók nemcsak írók, de “próféták” is, nem a misztikus-vallásos, hanem tisztán puskini értelemben. Ezek az írók sokat vártak a Szótól, ezért elképzelhetetlenül sokat nyújtottak is a Szavukkal.
A XIX. századi orosz irodalom szokatlan küldetést vállalt magára: az emberek, s ezen keresztül a világ átalakításának tervét. Az orosz írók magukat nem kímélve teljesítették is ennek a küldetésnek a rájuk eső részét. Hát az olvasók? A tragédia abban rejlik, hogy szörnyű szakadék tátongott az orosz irodalom prófétai Szava és a hatalmas tömegek írástudatlansága között, de az olvasóközönség többségénél is értetlenségre, süket fülekre talált ez a Szó. Aztán voltak olyanok is, akik hallották és értették a Szót, sőt lelkesedtek is érte, tétlenségük, akaratgyengeségük azonban megakadályozta őket abban, hogy meg is valósítsák. “Tiszta álmokban”, vég nélküli beszélgetésekben tékozolták el önmagukat. (…)
Dosztojevszkij mégsem veszítette el soha a reményét. Nagyon jól tudta, egyetlen könyv sem tudja átalakítani az embert és a világot, ugyanakkor egyetlen sort sem tudott volna leírni, ha nem hitt volna a Szó hatalmában, abban, hogy a lelkek nyitva állnak ez előtt a Szó előtt. Ezért írt mindenkor úgy, mintha az általa leírtaktól függött volna minden, az emberiség egész sorsa.
(Jurij Karjakin: Megvilágosodás és elvakultság. Fjodor Dosztojevszkij Ördögök című regényéről. Bp., Európa Könyvkiadó, 1987. – részletek)
Tweet