Talita

Keresztény női magazin

„A szolgálólány meséje” se nem keresztény, se nem fundamentalista

A szolgálólány meséje” filmszakmailag kiváló, a kortárs kínálatból kimagasló sorozat. De valóban a keresztény fundamentalizmus állami szintű megvalósulását mutatja be, ahogyan több elemzés is állítja? Cáfolnom kell ezt a közkeletű tévedést.

A közeljövőben játszódó negatív utópiában az Egyesült Államok társadalma – ökológiai, gazdasági és politikai krízis hatására – összeomlik, polgárháború tör ki, amelyből a legjelentősebb államalakulatként Gileád emelkedik ki, valamiféle diktatórikus városszövetség, Anchorage központtal. Itt a Hit Védői tartják fenn a rendet, ellensúlyozva és felszámolva a korábbi társadalom szabados életvitelét. Gileád visszatér a természetkímélő termelési formákhoz, a patriarchális viszonyokhoz, korábbi értelmiségét pedig a gyarmatokra száműzi. Aki nem tud vagy akar alkalmazkodni, az a zsákkal a fején, a köztereken felakasztva végzi. A sorozat Margaret Atwood azonos című, 1985-ös regénye alapján készült. A könyvet nem olvastam, minden megállapításom a filmsorozatra vonatkozik.

Gileád lakóinak tettei Biblia-utánérzetű alapokra épülnek (judaista jellegű vagy „keresztényoid” – mondanám rá, ha létezne ez utóbbi kifejezés). A társadalmi összeomlást előidéző, ijesztő nagyságrendű meddőség és népességfogyás ellensúlyozására szakrális prostitúciót vezetnek be: a jómódú, de meddő házaspárok kapnak egy szolgálólányt, akivel – a hivatalos feleség jóváhagyásával és részvételével – a családfő szexuális kapcsolatot létesít a termékeny napokon. Persze ezt is szigorúan a bibliai Ráhel és Lea példája nyomán teszik. Ilyen szolgálólány June is, akit – társaihoz hasonlóan – termékenysége miatt erőszakkal kényszerítettek erre az életformára. Az ő szemszögéből látjuk ezt a „szép, új világot”.

És milyen az a barátságos társadalom, ahová a film szereplői folyamatosan visszavágynak? A mi jelenünk, a szabad és szabados világ. A szép, ideálisnak tűnő, nosztalgikus képek hatására meg is feledkezünk arról, hogy ez az a társadalom, amely a pusztulás szélére sodorta önmagát – legalábbis a regény és a belőle készült sorozat szerint.

A sorozat hatalmas sikerét a Trump elnök miatti konzervatív-paranoiával is magyarázzák. Eddig valahány elemzést olvastam, mind a keresztény fundamentalizmus állami szintű megvalósulásának tartja Gileád világát. Kénytelen vagyok megcáfolni ezt a közkeletű tévedést. A filmben bemutatott társadalom nem keresztény, és nem is állít magáról ilyet. A Bibliából – elsősorban az Ószövetségből – kiragadott részletekre hivatkozik, pontosabban azokkal operál, ez alapján valamiféle judaista jellegű hitre következtethetnénk. Árulkodó azonban a sofőrként dolgozó, valójában Szemként működő (besúgó) fiatalembernek a visszaemlékezése saját beszervezésére, amikor „tartótisztje” egy ál-bibliai idézettel próbálja csőbe húzni – és akkor sem jön zavarba, amikor szembesíti őt a hamis idézettel. Az Újszövetségből csak a boldogmondásokra hivatkoznak, Jézus neve és alakja pedig még az utalások szintjén sem jelenik meg a filmben.

Egy kreált, biblikus színezetű társadalomról van tehát szó, amelyben a legrosszabb vallási ösztönök kapnak teret a szükségállapotokra hivatkozva. Ez a világ nyíltan szembefordult a hagyományos kereszténységgel: a 2. részben egy nagy, neogótikus romtemplom mellett megy el a két szolgálólány. „A Szent Pál-templom. Ez volt apám egyházközsége. Itt keresztelték a lányomat” – mondja June. „A New York-i Szent Patrik-templomot is lerombolták – meséli a másik lány. – Felrobbantották, és a köveit a Hudson-folyóba dobálták. Eltörölték a föld színéről.” Nem véletlen, hogy a Kanadába szökő menekülőket egy apáca is segíti.

A sorozat utolsó részeinek egyikében felidézik, hogyan is született meg a szolgálólányok, vagyis a „szent prostitúció” ötlete. A három ötletgazda három parancsnok volt, Gileád prominens személyiségei, akik egy limuzinban utazva a népességfogyásról beszélgettek. Három különböző karakter (a szenteskedő, a céltudatos és a fontolva haladó) különféle irányból közelítették a témát, de mindhárman ugyanoda jutottak. A párbeszéd így zajlott:

Szenteskedő: – „A lányokkal tisztelettel, Istennek tetsző módon kell bánnunk.
Céltudatos: – A hatékonyság a fontos, az emberi faj kihalóban van. Az összes termékeny nőt be kell gyűjteni és teherbe kell ejteni.
Fontolva haladó (June későbbi ura): – A feleségek nem fogadnák el. Az ő támogatásuk nélkül nincs siker, te is tudod.
Szenteskedő: – Talán a feleség is ott lehetne az aktus alatt. Kevésbé érezné sértőnek. A Bibliában is van erre példa.
Fontolva haladó: – Az aktus nem a legjobb kifejezés, ha jó marketinget akarsz neki. Szertartás?
Céltudatos: – Az jó, szép és jámbor. A feleségek kajálni fogják.”

Ez tehát nem egy fundamentalista keresztény társadalom születése, mivel semmi keresztény sincs benne. A sorozat viszont valóban ragyogó példát mutat arra, hogy milyen egy mondvacsinált, mesterséges vallási érvekkel megtámogatott diktatúra. Volt erre bőven példa a 20. század történelmében, amelyből a film (és az alapjául szolgáló regény) alkotói ötleteket meríthettek. A regény mostani megfilmesítése azonban mégis aktuálpolitikai színezetet ad neki, és beállítja azoknak a kulturális célzatossággal készített amerikai filmeknek a sorába, amelyek magas művészi színvonalon karikírozzák, teszik nevetségessé, vagy – mint ebben az esetben – a túlzás és csúsztatás eszközével mutatják ártalmasnak a konzervatív / keresztény törekvéseket. Akik azonban képesek átlátni és felülemelkedni ezeken a filmes szándékokon, igazi filmélményben részesülhetnek mégis.

Kölnei Lívia

Fotó

Ajánljuk filmkritikáinkat:

A Némaság mellett nem lehet szó nélkül elmenni

Járjunk keresztutat filmekkel!

Az új-zélandi Úton, avagy vademberek hajszája


Hozzászólások

  • Bárdosy Éva szerint:

    Olvastam egy kritikában, hogy a szolgálólányok új neveit mindig a mindenkori gazdájuk nevéből képezik. Ennek sincs igazán vallási jellege, csak patriarkális. Éppen úgy, mint nálunk az ún. asszonynevek esetében volt és van. Én a hetvenes évek elején – fiatal asszonyként – egyszer bemutatkoztam egy másik hölgynek, aki egy házban lakott a férjemmel korábban. Egy ifjúsági lelkigyakorlatról jöttünk ki, feltöltődve Jelenits atya szép gondolataival. Ez azért némi vallásos színezetet adott a témáknak. Visszatérve a bemutatkozásra – akkoriban asszonyként is a lánynevemet viseltem, mert más számomra használható variációra nem adott esélyt a családjogi törvény -, a hölgy megfellebbezhetetlenül így reagált: Te nem XY-nak a felesége vagy? De igen, válaszoltam. Mire ő: egy rendes, vallásos asszony viseli a férje nevét. Én ugyan erre sem a Szentírásban, sem a katekizmusban nem találok még utalást sem, de ő ebben egészen biztosnak látszott. Lám, ebből is lehetett vallási kérdést kreálni. El tudom képzelni, hogy ezért jutott eszébe néhányaknak a filmsorozat kapcsán is a keresztény fundamentalizmus.

Hozzászólás a(z) Bárdosy Éva bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162