A szüfrazsett – Miért lett gerillaharcos egy nő a 20. század elején?
Nem lelkesedem a szüfrazsettekért, a 20. század eleji radikális nőjogi harcosokért, de el kell ismernem, hogy jogosak voltak a törekvéseik. „A szüfrazsett” című film nekik állít emléket.
Nem árt szembesülnünk azzal, hogy mai kényelmünket és viszonylagos jólétünket azoknak az elődeinknek köszönhetjük, akik nem csupán a maguk érdekeit tartották szemük előtt, hanem értünk, a kései leszármazottaikért is dolgoztak. Szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők – férfiak és nők, nemzedékek – munkája és helytállása eredményezte a mi mai helyzetünket, és a társadalomét is, amelyben élünk. A társadalmi jólét megteremtői között ott vannak a szüfrazsettek is, azok az angol nőjogi aktivisták, akik 1897 és 1918 között – gyakran erőszakos eszközökkel is – kampányoltak a nők szavazati jogáért, a nők saját gyermekükhöz való jogáért(!), a tanulás és a munkavállalás jogának kiterjesztéséért és a családon belüli alárendelt szerep megszüntetéséért. Kényes történelmi megítélésüket az okozza, hogy erőszakos eszközöket vetettek be, mivel nem volt esélyük arra, hogy békés úton, az intézményes politikai keretek segítségével érvényesítsék ezeket a jogokat – amelyeket egyébként a társadalom egyre növekvő része támogatott. Így a közvélemény figyelmét hívták fel magukra a lehető legmeghökkentőbb módszerekkel. Legalább háromszáz bombamerénylet és gyújtogatás elkövetői voltak. Deklaráltan vigyáztak arra, hogy emberéletben ne történjen kár, de sebesüléseket azért okoztak. A hatalom keményen visszavágott, de mozgalmukat nem tudta megtörni. A bebörtönzött és éhségsztrájkoló szüfrazsettek durva kényszertáplálása elrettentőnek bizonyult, másfelől viszont még nagyobb publicitást adott nekik, és a közvéleményben is felháborodást okozott. Az ekkoriban nagy példányszámúvá váló napilapok, fényképekkel illusztrált hetilapok és a filmhíradók közvéleményt formáló lehetőségeit a szüfrazsettek remekül kihasználták – az elsők közt a világon.
Ezt a forrongó korszakot egy fiatal mosónő, Maud Watts személyes élettörténetén keresztül láthatjuk a filmben. Az angol mosónők is korán haltak, főleg, ha már szinte születésüktől mosónő anyjuk mellett, a mosodában nőttek bele a munkába és a korai árvaságba, és az erőszakoskodó főnöknek kiszolgáltatottan, nyomorúságos körülmények között éltek. Maudnak férje és kisfia van, de igazságérzete vonzza őt az egyre eltökéltebben harcoló feministákhoz. Karakterének változásait követhetjük nyomon, miközben megismerjük a nőjogi mozgalmak tipikus szereplőit az elkeseredett munkásasszonytól az értelmiségi zsidó nőn át a nyomorultakkal szolidáris úrinőig. Maud Watts a film végére sodródó naivából tudatos, társadalmi távlatokban is gondolkodó nővé válik. A film egyik legerősebb jelenete, amikor a rendőrfőnök szembesíti a ténnyel, hogy a magafajta nők mennyire nem számítanak semmit. Ő tudja, hiszen „ilyen nők között nőttem fel, mint maga”, mondja neki teljes meggyőződéssel. Ez a beszélgetés vízválasztó lesz Maud jellemfejlődésében. Átéli a barátságot, a társai iránti csodálatot, lázadása következtében a kirekesztettséget, a bebörtönzést, éhségsztrájkot és a kényszertáplálást, a családja elvesztését és a jobb világ lehetőségéért vívott küzdelem eufóriáját is.
„A szüfrazsett” nem sötét, nem is tragikus film. A nehéz problémákat átélhetővé, szinte líraivá oldja a főszereplő, Carey Mulligan szeretetet ébresztő, gyámolításra szoruló, mégis határozott alakja, és oldja a drámaiságot az operatőri munka is, a film aranyos-barnás színvilága. Carey Mulligan egyre érettebb színésznővé válik: már „A nagy Gatsby” női főszerepének is megfelelt, azóta azonban egyre komolyabb szerepeket alakít egyre jobban, és „A szüfrazsett” címszerepe is jelentős helyet kap majd az életművében. Helena Bonham-Carter az egyéni érzelmeit teljesen háttérbe szorító, csak az elveinek élő, megingathatatlan aktivista szerepében egyszerre hideg, ellenszenves, mégis tiszteletre méltó. Meryl Streep a szüfrazsett-mozgalom legendás vezéralakját, Emmeline Pankhurst-öt formázza meg néhány perc erejéig, hatásos mellékszerep, szinte jutalom az ismert színésznő számára.
A film egy szüfrazsett-temetéssel ér véget, amely demonstrációvá növekszik, heroikus felhangot adva a zárlatnak. A szüfrazsettek küzdelmei nem tekinthetők hiábavalónak, és minden ellenérzésemmel együtt is úgy vélem, hogy érthetőek az erőszakos akcióik indítékai. A nők szavazati és egyéb jogait végül mégis inkább az első világháború kényszerítette ki, vagyis a háborúnak az a következménye, hogy a nők tömeges munkába állása nélkül összeomlott volna Nagy-Britannia (és sok más európai állam) gazdasága. Azt ma még kevesebben tudják, hogy a gyerekükkel kapcsolatos döntések jogát is csak 1925 körül kapták meg a nők Nagy-Britanniában. Gyakran szeretnénk a múltbeli társadalmat úgy látni, mintha a nőt mint anyát messzemenő tiszteletben tartotta volna – valójában ez is csak egy mítosz, amelynek kevés a valóságtartalma.
Néhány évszám a nők politikai szavazati jogának (sokszor még korlátozott) bevezetéséről. Ezek az időpontok több országban csak néhány évvel későbbiek, mint a férfiaknak szavazást engedélyező választási törvények. Máshol viszont sok évtized eltelt a férfiak, majd a nők szavazati joga engedélyezése között.
1893 – Új-Zéland; 1907 – Finnország; 1916-18 Kanada; 1917 – Oroszország; 1918 – Nagy-Britannia, Magyarország, Ausztria; 1919 – Hollandia, Lengyelország; 1920 – Amerikai Egyesült Államok; 1949 – Olaszország, Franciaország; 1967 – Ausztrália; 1971 – Svájc (itt azonban 20 év kellett, míg minden kanton a gyakorlatban is bevezette a nők szavazati jogát.)
Kölnei Lívia
Filmekről szóló írásainkból:
Óvakodj a vonzó pszichopatáktól! – A szürke ötven árnyalata
Fehér isten – Kutyák lázadása Budapesten
A vadászat – Pedofil-bélyeg és ártatlanság
Tweet