A tüsszentés országa
“Régen bezzeg minden más volt, sőt sokkal jobb! Akkoriban nem volt ennyi daganatos betegség, az ember megevett reggelire két szál zsíros kolbászt, kiment a mezőre kapálni, és nem kapott se bőrrákot, se koleszterinmérgezést, sőt, azt se tudták, hogy mi fán terem az allergia.”
Ilyen és ehhez hasonló kifakadásokat gyakran hallani, és biztos van némi igazság abban, hogy a modern, vegyszerekkel, E-számokkal és egyéb káros anyagokkal dúsított élet szerepet játszhat sok betegség vagy például az allergiák kialakulásában és elterjedésében, de ezt a kérdést végső soron meghagynám a (nem brit) tudósoknak. Az viszont biztos, hogy az én nagynéném már a ’80-as években olyan erős allergiában szenvedett, hogy fűnyírás után egész nap bent kellett maradnia a csukott ablakok mögött, különben borzalmas tüsszögőroham kapta el. Az allergizáló növények száma nagy, ám a király közülük egészen biztosan a parlagfű. Ennek a galád növénynek most van szezonja, mind a virágzást (tehát az allergizálást), mind pedig a kötelező irtást tekintve. És ha ehhez hozzátesszük, hogy mi vagyunk Európa parlagfűvel legfertőzöttebb országa, mindenképp hasznos szóba hozni a témát.
Nem csak a vidék növénye, a városokban is jelen van
A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) nem őshonos nálunk, sőt, Európában sem, a szappanoperákhoz és a sajtburgerhez hasonlóan ez is Észak-Amerikából érkezett. Feljegyzések szerint Svájcban tűnt fel először 1878-ban, innen aztán szétterjedt a kontinensen. Magyarországon az 1920-as években bukkant fel Somogy megyében, és némi tétovázás után, amikor megszokta az itteni klímát, gyorsan eszkalálódott, először és elsősorban a kereskedelmi útvonalak mentén, hogy aztán később az egész ország területén megtelepedjen. A parlagfű népegészségügyi problémát a ’70-es évek óta okoz, ekkortól már nem csak invazív gyomként, hanem egészségre káros növényként tartjuk számon, mely egyébként Magyarország legelterjedtebb gyomnövénye.
Az irtás sosem késő, de aki elmulasztja, már bírságra is számíthat
A parlagfű nem szereti az erdőket, és a karbantartott gyepes részekre sem hatol be, ellenben hamar megjelenik a beszántott, parlagon hagyott, gondozatlan területeken, például a városi építkezéseken, ahol a talaj felső rétegét eltávolították. Gyakran előfordul utak, vasúti sínek mentén, vagy ápolatlan, magára hagyott kertekben. Ezért például a használatlan területek erdősítése, vagy a kaszálók, legelők megtartása is jó védekezés, mert az őshonos növények – igaz, évek alatt – kiszorítják a betolakodót, az erdő pedig szintén nem megfelelő életterület a parlagfűnek. Szintén nagy arányban található meg napraforgótáblákban (akár fertőzött vetőmaggal is indulhat a terjedése), gabonatarlókon, de tulajdonképpen valamennyi szántóföldi kultúrában előfordulhat. A növény fejlődési szakaszaihoz illeszkedően a kötelező védekező gyommentesítés ideje tavasztól június utolsó napjáig tart (a virágzás megindulásáig), ezután a fertőzött területek tulajdonosai bírságra és egyéb kiadásokra (például a kényszerkaszálás költségének kiszámlázására) számíthatnak. Így akinek vaj, illetve parlagfű van a fején, az jobb, ha villámgyorsan intézkedik! Jó azt is tudni, hogy ha az illetékesek észlelik, hogy egy területen parlagfű van, akkor a tulajdonos értesítése nélkül kaszáltatnak, és ennek az árát – a büntetéssel együtt – kíméletlenül behajtják, valamint például az a védekezés, hogy hónapok óta arra sem jártam, nem válik be, mert minden esetben a tulajdonos felelőssége és kötelessége a parlagfű-fertőzés felderítése és megszüntetése. (Törvényi háttér: itt és itt, utóbbinál az 50.§-ban.)
Így a legbiztosabb: gyökerestől kitépni
A parlagfű irtásának több módja van. A talajhoz közeli kaszálás csak ideig-óráig működik, pontosabban addig, míg az alsó oldalhajtások ki nem fejlődnek, ezután a kaszálás már nem hatékony. A növény kihúzása már biztosabb módszer, kisebb területeken eredményes lehet a répa módjára gyökerestül kirángatós eljárás. Természetesen vegyszeres irtás is szóba jöhet, főleg nagyobb léptékű fertőzés esetén, ehhez megvannak a bevált szerek, melyek széleskörűen hozzáférhetőek. A megelőzés fő módszere a dús, gondozott vegetáció létesítése a veszélyeztetett területen, ehhez elég gyepesíteni, de bármilyen honos flóra megteszi, a parlagfű nem marad meg ilyen körülmények között.
Állam kontra parlagfű
Mivel a honi szemléletre jellemző némi nemtörődömség, az állam szigorú szankciókkal igyekszik a földtulajdonosokat az irtásra ösztönözni, ha ezt esetleg tüsszögő felebarátaink miatt még nem tennék meg. Az 2008. évi XLVI. Törvény 17. § (4) bekezdése kimondja: „A földhasználó köteles az adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és ezt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani” Az ellenőrzést a vegetációs időszak befejezéséig külterületen a földhivatalok, belterületen a helyi önkormányzat jegyzője és a megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságai végzik, így elméletileg nehéz megúszni az irtás elmulasztását. A gyakorlat azonban azt mutatja – tekintettel a nagyarányú fertőzésre –, hogy a hivatalos szerveknek nincs kapacitásuk a teljes körű ellenőrzésre, ezért a lakosság is beszállhat a felderítésbe. A polgárok a bejelentést a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesületnél tehetik meg, pontos címmel, földrajzi koordinátákkal és lehetőleg fotókkal kiegészítve. A bejelentés kockázatmentes, mivel azt az Egyesület a saját nevében továbbítja az illetékeseknek. A növényvédelmi bírság mértéke a védekezési kötelezettség elmulasztása esetén – a parlagfűvel fertőzött terület nagyságától függően – 15 000 Ft-tól 5 000 000 Ft-ig terjedhet, ami már jelentős motiváció lehet a gondatlan tulajdonosoknak. Parlagfűvel kapcsolatos bejelentést itt lehet tenni.
Megyeri Szabolcs
Forrás: Megyeri Szabolcs kertész blogja
A szerző korábbi cikkei a Talitán:
Tweet