A vadnyulak és az ágyás
A permakultúra egy bizonyos meghatározás szerint olyan tudatosan alakított táj, amely hűen tükrözi a természetben található mintákat és kapcsolatokat, közben bőven terem élelmet, rostokat és energiát. De kinek mit is jelent valójában a permakultúra?
– A Balaton mellett nőttem fel, erdész akartam lenni, végül kertészmérnök lettem. Akkoriban a fák, bokrok szépsége ragadott meg, később megismerkedtem a biogazdálkodással. Elkerültem Varga Gézához, aki megmutatta Bill Mollison könyvét a permakultúráról. Akkor döbbentem rá, épp ez az, amit én is akartam.
Később visszajöttem Tápiószelére, ahol egy holdnyi területet vettem. Ott kezdtem el a permakultúra elvei szerint növényeket telepíteni. Próbálkoztam állatokkal is, de azokat ellopták. Szeretnék majd egyszer ott is élni, egyelőre nem lehetséges, mert túl szélsőséges adottságokkal bír a földem. Halastavakat szeretnék majd kiásni a területen, és az onnan kiemelt földet a már meglevő homokbuckák tetejére halmozom. Ezt a munkát már elkezdtem, ásóval és talicskával dolgozom, és gyümölcsfákat telepítek. Egyelőre a naspolya terem a legmegbízhatóbban. (Baji Béla 57)
– Kamasz koromban találkoztam először a permakultúrával. Ott voltam Gyűrűfűn a ’90-es években az első tanfolyamok egyikén mint önkéntes. Akkor is tetszett, de aztán éltem az életemet. Most már közelebb érzem magamhoz. Tetszik, hogy a józan paraszti ész az alapja, és megfelel egy csomó érzelmi és etikai elvárásomnak, viszont mégsem hit kérdése az egész. Ez egy jó módszer, hogy fenntartható életformát élhessek nemcsak a városban, hanem bárhol a világon. Sok helyen megfordultam. Például a svájci permakultúrások valahogy sokkal rendesebbek, mint az angolok, aki mindenfélét felhasználnak egy-egy építményhez például. Ha látok egyet, néha azt gondolom, mindjárt összedől az egész. Ők is ezt gondolják, de akkor gyorsan ugranak, és felszögelnek még egy lécet. A permakultúra nagyon kreatív valami. (Varga Sára 32)
– Több éve próbálkozom, de csak két éve tudom, hogy amit csinálok, az permakultúra. Szeretem, mert úgy működik, hogy valójában nem tudsz hibázni. Lelkileg is sokat jelent számomra, mert miközben nyugalomban tervezek, átgondolok mindent magam körül. Fogalmam sincs, milyen a hagyományos kertészkedés. Csak azt látom, hogy a szomszédok hogyan csinálják, és én hozzájuk képest másképp. Nem is értenek. De az eredmény, a termés engem igazol. Ráadásul vegyszer nélkül érem el mindezt. Most fogyott el a krumpli, hagyma még van, a káposzta nem sikerült. Gyümölcs sajnos kevés volt, mert elfagytak. Paradicsom is kevés volt, mert keveset ültettem, de idén már passzírozni is szeretnék. (Tóth Gábor 52)
– A legfontosabb számomra a permakultúrában a kapcsolatok felismerése. Elmondok egy történetet, hogy megértsd az egészet. Szerettem volna csinálni egy ágyást. Ki is néztem egy jó kis napos helyet. Még ősszel gondoltam, hogy le kéne mulcsozni az egészet. Volt egy pár rothadó szalmabála, ami legalább három-négy éve ott állhatott. De nem mertem nekiállni, mert volt ott egy bozótos rész is, amiről azt gondoltam, jó lehet még valamire. Nem akartam kiirtani. Leesett a hó, és a vadnyulak beköltöztek a bozótba. A tél végén kiderült, hogy azt a részt, amit ki akartam irtani, teljesen lerágták, és a helyet teletrágyázták. Így az ágyással semmi más dolgom nem lett, mint hogy ráhúzzam a szétkorhadt báladarabokat és kiszedjem azt a rengeteg kötelet, amivel a bálák össze voltak kötözve. A bokorcsonkokat pedig kiszedtem, és odaadtam egy barátomnak, aki úgyis szeretett volna ilyeneket. (Baranyai Vitália 30)
– A természetben minden csodálatosan rendezett, mi meg sok fáradsággal próbálunk valamit összehozni, ami nem is működik. Problémákba ütközünk. A permakultúra azt jelenti számomra, hogy teret adhatok a természetnek a kertemben is, sőt a magam lelki természetének is.
Tehát ez nemcsak egy gazdálkodási lehetőség, de a világhoz való hozzáállás is.
Nemrégen kaptam egy kertet egy barátomtól, aki nem ér rá foglalkozni vele. Csodálatos helyen van, az erdőhöz közel, rengeteg a madár, és jó talajtakarásra az avar is.
Fontos számomra a következő generáció oktatása. Jó lenne, ha észrevennék a természetet mint az élet alapját, a teljességet, és megértenék azt, hogy nem feltétlenül más emberektől kell tanulniuk. Szép lesz, ha majd mernek önmagukra hagyatkozni, belső törvényeiknek engedelmeskedni. ( Kis Miklós 31)
Konkoly Edit
Nyitókép: innen, második kép: innen.
Cikkeink a témában:
Tweet