Aglaja felnőtt lesz
– Úristen, ha ott vagy, meg ne harapj! – mondja a hatéves kislány egy üregnek Deák Krisztina új filmjében, az Aglajában, ami a múlt héten került a mozikba. A pszicho-thriller igaz történetet beszél el.
Azt is kéri Aglaja, a kislány, hogy legyen az anyukájának újra szerződése, mert Svájcban már nem nagy szám a levegőben szaltókat csinálni. Az Úristen meghallgatja Aglaja kérését, mert Sabinát, az anyját hamarosan szerződtetik, mint „acélhajú nőt”. Aglaja minden nap retteg, hogy anyukája lezuhan a cirkusz kupolájának magasából, ahogy leesett szerelme is, a Fly Girl, aki hosszú szőke haja ellenére fiú, és nem lány, ahogy mindenki hiszi.
Szeretem a gyerekek szemszögéből látni a világot. Érzelmeiket sokkal komolyabban élik meg, ítélkezni azonban nem szoktak. Gyerekekre jellemző az is, ahogyan Aglaja viselkedik, amikor Sabina megcsalja Aglaja apukáját. A kislány nem akar a mamájáról rosszat gondolni, inkább önmagát bünteti, bebújik egy hűtőszekrénybe.
Anyja az egyetlen biztos pont az életében annak ellenére, hogy Sabina hét évig és három hónapig nem látogatja az intézetben, ahová a kislány kerül, mert nem tud sem olvasni, sem írni. A vándorcirkuszokban gyakran még szinte anyanyelvük sincs a gyerekeknek. Keverik a németet, az angolt, az oroszt. ( Az intézetes jeleneteket a bicskei Batthyány kastélyban vették fel, ami valójában egy gyermekotthon. Meglepetésemre az egyik gyerek-statisztában Éduára, a Talita pszichológus szakértőjének lányára ismertem.)
Az apa egyszer megjelenik az otthonban, ahol az igazgatónő ( Molnár Piroska) azért pofozza meg Aglaját, mert nem akar beolvadni a közösségbe. „Isten nem szereti azokat, akik ki akarnak tűnni a többiek közül”, mondja, és ezzel mély válságba sodorja a kislányt, aki eddig azt tanulta, hogy akkor vagy valaki, ha más vagy, mint a többi. Az apa Aglaja testvérét viszi el, mert „elváltunk, kislányom, és elosztottunk benneteket. Érted majd az anyád jön.”
Mire Sabina megjön, Aglaja felnő.
Itt lesz a történetből olyan dráma, amit csak egy kelet-európai szellemiségű író/rendező tud alkotni. Deák Krisztina a megbocsájtás-egymásrautaltság-méltatlan szerelem-halál kérdéskörét járja körül több képpel, mint szóval, ami előnyére válik a filmnek, és ami például egy amerikai filmben, számomra, elképzelhetetlen.
„Tudod mi volt a legjobb? Az, hogy elképzeltem, meghaltál”, mondja Aglaja Sabinának, amikor az egy tengerparti séta alkalmával mentegetőzni kezd az elvesztegetett idő miatt.
Aztán tényleg lezuhan az anyja. Aglaja nemcsak részvéttel, de szeretettel ápolja, míg az felépül. Mivel újra pénzt kell keresni, ez egy igen-igen kemény világ, anya-lány számot találnak ki, és visszautaznak Romániába. Megdöbbentően keserű itt Jordán Adél – Lázár Kati kettőse. Az anya ( Lázár Kati) fésüli (igazi) lánya (mű) fanszőrzetét – fellépés előtt, mert hogy valamiből élni kell. Brrr!
Ahogy Sabináról kezd lekopni a sikerek táplálta hamis csillogás, úgy lesz egyre felelősségteljesebb, melegebb szívű anya, aki legjobb szándékkel adja át lányának a tudását – a hajon lógás világszámát. Berlinben, az első bemutatkozás előtt azonban Aglaja levágja a haját. Nem akar anyja nyomdokaiba lépni, inkább felnő.
Sokszor láttam fiatalokat és kevésbé fiatalokat, akik olyan erőssen függtek szüleiktől, hogy még a ráncaikat is átvették. „nem akarom, mert a papa nem akarja…túlságosan szeretem az anyámat… nem akarok neki fájdalmat okozni…”
AGLAJA, Az életük egy hajszálon múlik, színes, magyar-lengyel-román koprodukciós játékfilm. Játékidő: 110 perc. Rendező:Deák Krisztina, operatőr: Máthé Tibor, jelmez:Szakács Györgyi, diszlet:Stork Csaba. Szereplők:Ónodi Eszter, Bogdán Zsolt, Jávor Babett, Móga Piroska, Kamarás Iván, Jordán Adél, Lázár Kati, Bálint András, Kovács Gergely, Keresztes Tamás, Börcsök Enikő, Solténszky Ráhel, Molnár Piroska.
Aglaja eljut arra fajta szabadságra, amit Jézusban látni, aki bár szereti családját, de egy bizonyos távolságtartással, amelyben tágasság van. Ebben úgy fér el a másik, ahogy van: szabadon, őszintén.
A film számomra azért is izgalmas, mert valós eseményeket dolgoz fel, a forgatókönyv Aglaja Veteranyi önéletrajzi regényén alapul.
A másik nagy erénye az erős színészi jelenlét a főszereplők: Ónodi Eszter, Bogdán Zsolt és a két gyerekszereplő: Jávor Babett ( 6 éves), és Móga Piroska ( 16 éves) részéről. Keresztes Tamás, Jordán Adél is tetszik, de Börcsök Enikő, Molnár Piroska és Lázár Kati is hozza a formáját.
A történet némafilmmel indul, és ugyanazzal zárul, ami nem tudom, az operatőr Máthé Tibor vagy Deák Krisztina ötlete volt-e, de nekem bejött. Kiemelt, felemelt, megérintett, és újra örültem, hogy Európának e sokat szenvedett régiójában nőttem fel.
Konkoly Edit
Korábbi filmkritikáink:
Államérdekű ember a politikus?
Szerelem a hatodikon
Bel Ami – A szépfiú kérdései
Tweet