Talita

Akadálymentes zarándoklat

Viki súlyosan mozgássérült, kerekesszékhez kötött életet élő fiatal hölgy, akivel sokat beszélgetünk és levelezünk. 2013 májusában – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából – résztvevője volt egy lourdes-i zarándoklatnak.

Wilde Vikivel akkor lettünk barátok, amikor néhány éve elkezdtem az önkéntességet az OORI Ergoterápiás Osztályán. Viki születése óta súlyosan mozgássérült, kerekesszékhez kötve éli az életét. Nem kevés erőfeszítéssel járta ki iskoláit, egy kéttannyelvű gimnáziumban érettségizett. Kapcsolatunk legelején a számítógép használatában segítettem, azóta on-line levelezünk egymással. Sokat beszélgetünk és levelezünk a családjainkról, a mindennapjainkról s a vele történtekről, így arról is, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából egy Lourdes-i zarándoklaton vett részt.

– Hogyan is került sor erre a zarándoklatra?

– Krisztina barátnőm – akit nagyon régen az OORI-ban ismertem meg – 2012-ben egy családi összejövetelen vetette fel, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat minden év május elején lehetőséget biztosít öt kerekesszékes, sérült ember számára, hogy részt vehessenek a Lourdes-ba induló zarándoklaton. Azt mondta, hogy ő biztosan jelentkezik, de ha én is vele mennék, annak nagyon örülne. Magam is hívő vagyok, 18 éve vagyok cserkész, így kis gondolkodási idő után megpályáztunk két helyet a 2013-as zarándoklatra, és nagy örömünkre el is nyertük.

– Az utazás részleteiről mesélj! Akadálymentes-e az utazás Budapesttől Lourdes-ig?

– Segítőinkkel-kísérőinkkel együtt negyvenen indultunk el, akik között mindenféle korú, nemű és foglalkozású volt. Ahogy ezt az út során megtapasztaltam, az ilyen segítő csapatban eltűnnek a különbségek, mindenki az „ügyet” szolgálja. Ez az „ügy” mi voltunk öten, s az, hogy eljussunk Lourdes-ba. A távolság 2400 km, amit Budapest–Párizs és Párizs–Pau között egy átszállással repülőgépen, Pau–Lourdes között busszal tettünk meg. A repülőgépre a légi mentők eszközeinek segítségével tudtunk feljutni, hiszen a kerekszékeink nem fértek volna be a keskeny beszállóajtón. Így azok a csomagtérben utaztak. Kicsit soknak tűnt a várakozás az átszálláskor, de ez megtanított arra, hogy türelmesek legyünk. Pau-ban már busz várt, melyen kerekesszékes helyek is voltak, és beépített lift emelt a helyünkre bennünket. Profi volt a szervezés.

– Milyen volt a zarándokszállás?

– Minden akadálymentesen zajlott. A Máltai Lovagrend fel van készülve arra, hogy sok beteg ember keresi fel a kegyhelyet gyógyulást remélve. A segítőink pedig állták a sarat az ellátásunkat illetően.

– Lourdes-ban és a kegyhelyen hogyan zajlik egy ilyen zarándoklat?

– Szombat délután a világ legkülönbözőbb részeiről érkező több száz sorstárssal együtt vettünk részt a zarándoklatot megnyitó szentmisén. Másnap, vasárnap a sok ezer embert befogadni képes földalatti X. Piusz Bazilikában szentmise, délután szentségi körmenet volt. Hétfőn lehetőségünk nyílt arra, hogy megfürödjünk a szent forrás jéghideg vizében, s a barlangban is imádkozhassunk. Este együtt vettünk részt a gyertyás körmeneten.

– Spirituálisan mit jelentett neked ez az út? Mi volt a legemlékezetesebb számodra a zarándoklatból?

– Nagyon készültem erre az útra, hiszen igazából most voltam először szülők nélkül külföldön. Hálás vagyok érte, hogy megtapasztalhattam a Máltai Szeretetszolgálat önkénteseinek, segítőinek mindenre kiterjedő figyelmességét. Számomra a megmerítkezés volt a legemlékezetesebb a forrás hideg vizében. Gondosan ráhelyeztek egy a forrás vizébe belegurítható ágyra, melyen alattam és felettem egy fehér lepedő volt csak.

Az állapotom javulásáért szóló fohászom közben a hideg víz minden egyes molekulájának érintésében megéreztem Mária ölelését. Ennek az ölelésnek az emléke azóta is nap mint nap felidéződik bennem. Hiszem, hogy a technikai fejlesztéseket, az orvosi kutatások eredményeit is átjárja a Szentlélek, s a segítségükkel egyszer a szó átvitt és legszorosabb értelmében is talpra állhatok. A másik nagy élmény a mise utáni magyar himnusz éneklésekor – noha sváb felmenőim vannak – a magyarságtudatom megélése volt.

– Hogy látod, lesz-e további zarándoklati lehetőséged más kegyhelyekre is?

– Ha zarándoklat nem is, de jó hír számomra, hogy ismét a Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából, Kriszti barátnőmmel együtt idén augusztusban Hollandiába, egy akadálymentes ifjúsági táborba megyünk. Nagy élménynek ígérkezik! Arról is szívesen beszámolok majd.

Az első és az utolsó kép a szerző fotója. A második és a harmadik kép a Wilde család tulajdona. A negyedik kép forrása

Antalffy Yvette

Hasonló témájú írásaink:

Két találkozás Miguel Angellel Szent Jakab útján

Vágya teljesült: Betlehembe gyalogolt – 75 évesen