Akadálymentesen Hollandiában
„Minden este igazi diszkós bulival zártuk a napot. Nekem még ilyenben nem volt részem korábban! Kerekesszékes rock and roll – no, ez nagyon vidám volt. Míg élek nem felejtem el!” A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége 24 magyar résztvevőt delegált nemzetközi nyári táborába, akik közül tízen kerekesszékesek voltak.
2014. augusztus 8 és 17. között a Máltai Rend – Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend – Hollandiában tartotta a 31. Nemzetközi Nyári Táborát. Ez a több mint ötszáz résztvevős esemény megszüntette a fogyatékosság akadályait, legalábbis erre a tíz napra – mesélte nekem Viki (Wilde Viktória), akivel korábban már készítettem interjút lourdes-i zarándoklata kapcsán. Most is élményekkel telve tért haza.
– Hogyan utaztatok Hollandiába, és milyen körülmények fogadtak?
– Busszal utaztunk, és félúton megálltunk a németországi Thundorfban, ahol a helyi Máltai Lovagrend fogadott bennünket. Egy akadálymentes szállodában töltöttünk egy éjszakát, majd további 500 km buszozás után megérkeztünk a hollandi Harskampba. Itt egy korábban katonai kaszárnyaként működő táborban szállásoltak el bennünket, a több száz résztvevőt: sérülteket és segítőiket, kísérőiket. Komfortos barakkokban laktunk, szobáink hat személyesek voltak. Én a barátnőmmel és két bájos segítőnkkel négyen laktunk egy szobában. A rendezvényeink, a közös imádkozások, az étkezés és az esti bulik a tábor közepén levő hatalmas sátorban zajlottak.
– Mekkora lehet az a sátor, ahová ennyi ember elfér?
– A bajorországi Oktoberfest-ek sörsátraihoz hasonlítanám. Az első napon volt egy igazi nemzetközi piknikünk is itt. Minden nemzet a maga zászlaja alatt vonult be, s hozta a közösbe a saját nemzete ételeit, italait. Természetesen a magyar étkeknek volt a legnagyobb sikere: töltött káposzta, kolbászok, tepertőkrém, pálinka, rozé bor…
– Hol jártatatok Hollandiában?
– Sűrű volt az egy hét, minden napra esett valami nagyon emlékezetes történés. Voltunk Amszterdamban, ahol hajóról néztük végig a főbb látnivalókat. Liftekkel akadálymentesítették a fel- és leszállásunkat a hajóra. Elvittek bennünket az akadálymentes Van Gogh Múzeumba is. Hazatérve örömmel láttam, hogy a neten egy virtuális múzeumlátogatással visszaidézhetem az ott látottakat. Aznap délután pedig egy akadálymentes arborétumban tanösvényeken is jártunk, ahol a kísérőm nekem külön németül mondta el – ráadásul bajor tájszólásban – az ismertetőt, és „ezer” kérdésemre válaszolt. Számomra ez azért is fontos, mert a második vagy inkább első anyanyelvem – sváb felmenőimnek köszönhetően – a német. Jó volt, hogy tudtam használni a német nyelvet.
Hollandiában augusztus 15. nem csak Nagyboldogasszony, hanem Vilmos Sándor, a holland király ünnepe is. Ilyenkor országszerte búcsúk vannak. Egy ilyenbe minket is elvittek. Képzeld, itt körhintára is ültem, és még célba is lőttem! Egy találatom lett is.
– Kik voltak a személyes kísérőitek, segítőitek? Hogyan kerültek a csapatba?
– Elkötelezett önkéntesek ők, akik a civil munkájuk után a minden évben a szabadságukból áldozzák fel ezt a hetet, s kísérnek el bennünket. A mi személyi segítőink például az egyik máltai lovag két leánya voltak. A civil életben egyikük rendezvényszervezőként dolgozik, a testvére pedig még tanítónőnek tanul. Igazán mély barátság szövődött közöttünk. Azt tervezzük a barátnőmmel, hogy a jövőben egy akadálymentes erdélyi kirándulásra is velük mennénk el, talán már jövőre.
– Mi volt a legemlékezetesebb a táborozásból?
– Minden este igazi diszkós bulival zártuk a napot. Nekem még ilyenben nem volt részem korábban. Kerekesszékes rock and roll – no, ez nagyon vidám volt. Míg élek nem felejtem el!
Antalffy Yvette
Korábbi interjúnk Wilde Viktóriával:
Tweet