Talita

„Aki táncol, háromszorosan imádkozik”

A tánc által Isten szerető figyelmének középpontjába kerülhetünk. A liturgikus körtánc Isten dicsőítésének régi eszköze. A „Tanúim lesztek” műsorában hallottam beszélni erről az imamódról Földvári Mónikát, akihez végül egy hideg októberi estén jutottam el.

A Pilis- és a Budai-hegység olykor igen sötét útjain érek Nagykovácsiba, a főtérre. Életemben először járok itt. A katolikus templom meglepően nagy épület, és mivel mellvéddel megerősített dombon áll, szinte óriásinak tűnik. A szépen felújított, tágas téren a hősök emlékművének feliratait olvasgatom. Nagykovácsi sváb falu – volt.

Mónika két kamasz lánnyal érkezik. Sába, a lánya és annak barátnője, Virág a liturgikus körtánc órák állandó résztvevői már negyedik éve. – Kevesen leszünk – szabadkozik Mónika –, a faluban a gyerekek között kitört a hányás-hasmenés járvány.” Profán akadály. Megnyugtatom, jó lesz így is.

A plébánia műemléki épületét, Kemenes Gábor atya főhadiszállását éppen felújítják. Az emeleti gyülekezeti teremben a karitász csoport tartotta évfordulós ünnepségét, mi is kapunk egy tál pogácsát és finom kekszet.

Elpakoljuk középről az asztalokat, közben megérkezik Mari, Virág anyukája is. Így öten leszünk. Izgulok egy kicsit. Nem akarom zavarni a csoportot, reménykedem, hogy nem leszek nagyon ügyetlen.

„A zsidó-keresztény hagyománytól nem idegen a tánc. Az Ószövetség elsősorban pozitívan, Isten dicsőítésének egy lehetséges módjaként kezeli, de jóval későbbi időkből is fellehetők a pozitív viszonyulás jelei. /…/Szent Ambrusnak, Milánó egykori püspökének szokás tulajdonítani azt a mondást, miszerint „aki énekel, kétszeresen, aki táncol, háromszorosan imádkozik”/…/. Néri Szent Fülöpről, (Assisi) Szent Ferencről feljegyezték, hogy Isten iránti szeretetét táncban fejezte ki. Avilai Teréz, az egyik legnagyobb hatású katolikus szent szívesen táncolt az Oltáriszentség előtt. A katolikus szertartásokban, mikor a pap körbejárja az oltárt, az tekinthető a középpont (a kör közepén jelen lévő Isten) körüli táncnak /…/. Ezekben a megközelítésekben a test természetes módon vett részt az Isten dicsőítésében.
Ugyanakkor az egyházban folyamatosan jelen volt a tánccal kapcsolatos gyanakvás, mely szerint a tánc az ördög, a csábítás eszköze lehet, s mint ilyen, kerülendő. Ez a nézet azonban a világi és elsősorban a páros táncokra vonatkozik – a zsidó kultúrában, ahol a táncok jelentős része körtánc, nem jellemző.”

A kápolnának is használt hosszúkás tetőtéri helyiségben elsötétülnek a lámpák, Mónika mécseseket gyújt, és a tánctér közepére óriási gyertyát tesz. – Ennek a fénye körül fogunk táncolni – mondja. Mivel Virág bal keze el van törve, nyitott körben táncolunk, a hosszú barna hajú kislány az utolsó.
A program két részből áll. Az elsőben pörgősebb, nem feltétlenül vallási jellegű táncokat járunk.

– A Mihály napjától Katalin napig tartó kisfarsang hagyományát elevenítjük fel. Ennek fontos eleme a mulatozáson, a szüreti bálokon túl, illetve abba illeszkedve a számvetés is, hiszen a termények betakarítása után vagyunk! – tudom meg Mónitól. A táncok között van egy régi görög tánc, Kos szigetéről, amely a halászok hazatérését ünnepli; két izraeli, az egyik a „Kígyótipró”, a másik egy vidám, de a számvetést is elősegítő körtánc. Aztán a „Vedd el félelmemet” című tánc, majd egy örmény aratási tánc következik. Az első rész végén a 133. zsoltárra járjuk: „Mily gyönyörűség, íme lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak.”

Eleinte nehezebben, majd egyre nagyobb élvezettel táncolok én is. Persze, a lépéseket számolnom kell, és nem ritka, hogy rosszul döntök a lábaim sorrendjét illetően. De mindenki nagyon türelmes, elfogadó.

Fogjuk egymás kezét. Az egyik kezem tenyérrel lefelé, a másik pedig tenyérrel felfelé simul a mellettem táncolók kezébe. – Ez nagyon fontos – mondja Móni –, az adást és a kapást, a kör pedig a teljességet jelképezi. A felfelé irányuló tekintetünk pedig Isten felé figyel.

Liturgikus körtánc nagykovácsiban, keresztelő után (Fotó: Somorjai Szilvia)

Mónika, aki „civilben” vallásszociológus, a nemrégiben elhunyt Tomka Miklós tanítványa és négy gyerek anyukája, tizenöt éve foglalkozik liturgikus körtánccal. Öt éve tanít is. Gábor atya kérte meg néhány éve, hogy tartson órákat a plébánián.

A szünetben női dolgokról beszélgetünk: szülés, sütés-főzés, gyerekek, betegségek. Kiderül, hogy Nagykovácsiban él Magyarországon átlagosan a legtöbb gyerek. Nem ritka a hét-nyolc gyerek sem, és a sok csemetét vállaló családok leggyakrabban hívők. – Nagy a családos közösségünk – mondja Móni –, az ilyen sok gyereket vállaló családok a természethez közeli környezetet keresik, és Nagykovácsit Budapest közelsége is kedvelt lakóhellyé teszi.

„Az egyházi tanítás, akár a II. vatikáni zsinat dokumentumait, akár a Katolikus Egyház Katekizmusát olvassuk, az emberi test pozitív szemléletére buzdít. A Katolikus Egyház Katekizmusa (p.85.) világosan fogalmaz: test és lélek mélységes egységet alkotnak, „az emberi személy a maga egészében rendeltetett arra, hogy Krisztus testébe beépülve a Szentlélek temploma legyen”. Az emberi személy a maga egészében Isten képmása. „Az emberi test az isteni szépség megnyilvánulása” (KEK, p. 490).”

A foglalkozás második részében meditációs táncok következnek. Mónika a hónap ünnepeihez igazítja a programot.
– A körtáncunk attól liturgikus, hogy bekapcsol bennünket az egyház szertartásrendjébe, vagyis Isten dicséretébe – válaszol a kérdésemre.
„A szeretettel teli lélek” tánca után Avilai Szent Teréz tiszteletére forog a körünk, kereszt alakban lépkedünk egy taizéi dallamra. Októberben van két nagy Mária-ünnep is. Az esztendő estéjének közeledtével hagyományosan megnőtt a jelentősége annak, hogy az asszonyok a Boldogasszonyhoz fordultak, „olvasós buzgalmuk” megnövekedett. Ehhez kapcsolódóan táncolunk a „Mária, az Istennek szent anyja” kezdetű népénekre. Erre a zenére nem klasszikus értelemben vett tánclépéseket járunk. A testtartásunkkal, lépéseinkkel, gesztusainkkal követjük a zenét és szöveget. Mária, mint kinyíló rózsa a saját mozdulataink nyomán születik meg bennünk, és ez egyben az Istenanya dicsérete is. Aztán Szent Ferencnek az Isten és teremtményei iránti áhítatos szeretetét éljük át a négy égtáj felé tett mozdulatokkal, a szent egy megzenésített imájára. Mindkét mozgássorban szerepel egy érdekes mozdulat: két tenyerünket egymáshoz illesztjük, és arcunkhoz emeljük:
– Ez is találkozás Istennel, mintha az ő tükrében látnánk önmagunkat – mondja Móni.

Tánc a nagykovácsi plébánia udvarán (Fotó: Klein Péter)

A kislányok egyre fáradtabbak, mi, felnőttek pedig egyre mélyebbre táncolunk önmagunkba. Növekszik bennem a csend, a táncok végén nem akarok, lehet, nem is tudnék azonnal megmozdulni, megszólalni. Látom Virág anyukáján, hogy ő is így van ezzel. Talán nem tudok majd hazamenni sem?

A legvégén egy „kivezető” táncot, az „Arkangyalok táncát” járjuk. Ez egy modern izraeli tánc. A zene gyorsabb ritmusára, az intenzívebb mozdulatokra lassan mindenki magához tér. Fogjuk egymás kezét, a kört kisebbre szűkítve egymáshoz egészen közel kerülünk. A kör befogad engem, az idegent is. Hálás vagyok, elengedett, teremtmény és teremtő. Isten szerető tekintetében mozgok.

A közös táncot imaként felajánljuk valamiért. Móni hangosan, mi magunkban fohászkodunk.

Végül elfújjuk a gyertyákat, lekapcsoljuk a villanyt. Az összeszedett edényeket levisszük a konyhába. Gábor atya még nincs itthon, Mónika bezárja a kaput.
Együtt megyünk a templomig, búcsúzkodunk. Kezet fogni túl hivatalos, marad a tekintet, mosoly.

A parkolóban, egy kocsiban fiatalok zenét hallgatnak. Beülök az autóba. Hideg van. Elhagyom Nagykovácsit. Nem kapcsolom be a rádiót. Jó ez a csend.

„A szakrális körtánc egy egyetemes útja – a vallási intézményeken belül és azokon kívül – annak, hogy az egyén gyógyító módon átélhesse önmaga és a transzcendens megtapasztalását.
A szakrális körtáncok modern-kori elterjedése egy példája annak, miként válhat egy tradicionális imaforma a kor kihívásainak megfelelően az önmegvalósítás egyénre szabott, mégis közösségi eszközévé.”

Kóczián Mária

A keretesekben található idézetek Földvári Mónika: Körtánc és vallásosság c. tanulmányából valók.

A cím alatt található fotó a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség  honlapjáról való: http://nyolcboldogsag.hu/index.php
(Náluk a tánc állandó része a hitéletnek.)