Talita

„Áldja az a jó Máriecska!” – Hogy köszönünk ma?

„Jó napot!” – ez a fajta köszönés a leggyakoribb, ezt tanuljuk meg. Ez azonban a rövidített változat, ha több időnk lenne, akkor így hangozhatnék: „Jó napot kívánok!”, amire egy másik „jó napot kívánok” a válasz.

Eleinte kényelmetlenül éreztem magam gyerekkoromban, amikor iskolába menvén ezt a köszöntést tanították nekünk, hiszen jól megtanultuk még kisebb korunkban, hogy az öregebbeknek, a néniknek és bácsiknak „kezeit csókolommal”, vagy egyszerűen „kezicsókolommal” kell köszönni. Nem is könnyen állt rá a szánk, magam sokáig még sihederkoromban is ösztönösen így köszöntem egészen addig, amíg a kedvenc gimnáziumi matektanárom egyszer rám nem dörrent:

„Nem tud maga rendesen köszönni? Itt a kezem, hát csókolja meg!” – és ez az élmény tényleg elég volt ahhoz, hogy tudatosan, szándékosan elnyomtam magamban a kisgyerekkorban tanultakat, és a köszönés felnőttesebb módját kezdtem gyakorolni.

„Szia, szió…” ez a barátságosabb köszönési forma, egyenrangú társak, barátok között. Ezt újabban kiszorítja a „helló”, ami talán a telefonbeszélgetéseknél használt „halló” egy változata lehet? A „halló” Puskás Tivadar, az első telefonközpont gyergyóditrói származású székely feltalálója által bevezetett köszönésmód. A telefonközpont első beszélgetőpartnerei ugyanis a rossz hangminőség okán eléggé gyakran megkérdezhették egymástól. „Hallod?”, amire a válasz „Hallom!”, illetve, ha nem is jött válasz, akkor a partner nyilván nem hallhatta. A vételt ellenőrző visszakérdezésről aztán az idők során lekopott a személyrag, és már nem is ige, csupán indulatszó, köszönés vált belőle. Azt azonban még Puskás Tivadar is leírta, hogy az angol országokban szokásos „hallo” köszönés nem ennek a szónak a világba szabadult alakja, hanem önállóan született, és a „halló”-val csak véletlenül összetalálkozó nyelvi szerkezet.

Az emberélet útjának felén további veretes köszönési módokra bukkanhatunk.

A hétköznapi és személytelen „jó napot” eredetileg kicsit még hosszabb volt. „Adjon Isten jó napot!” – még a korábbi időkben így hangzott a teljes köszönésmód, amelynek nem csak a második, de az első fele is önálló útra kélt. A mondás szerint „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten…” , és valóban, ha valaki „adjon Isten” köszöntéssel próbál megtisztelni, arra, legalábbis a Kárpátokon belül mindenképpen a „fogadj Isten” válasz dukál.

„Áldás és békesség a háznak.” – a reformátusok általános köszönési módját Wass Albert regényekben olvashatjuk ismét, és a regény eseménykörnyezetében egyszeriben világossá válik a szavak mély értelme is. Mi mást kívánhatna az érkező, különösen zivataros történelmi időkben, mint először is nyugalmat, békességet ott, ahová belép. Ha pedig a békesség megvan, akkor már csak az áldás hiányzik: amit csinálunk, az szerencsés legyen, sikeres legyen, legyen látszatja, legyen eredménye a munkának – legyen áldás rajta.

„Isten hozott!” – ezt az otthon levő mondja a megérkezőnek, amire a válasz teljesen biztosan nem „téged is!” vagy „magukat is!” Ehelyett a népnyelv egy igen érdekes választ ad: „Magunk is igyekeztünk!” Segíts magadon, és az Úristen is megsegít, meg a járművek, de mi magunk is beletettük, odatettük magunkat, hogy időben és rendben megérkezzünk.

A legkeletibb magyar ajkú szigeten, Csángóföldön járva a köszöntéseknek egy újabb, rétegét fedezhetjük fel. A „jó napot” köszöntést ismerik, viszonozzák, és tudják, hogy ily módon csak a „kisországbéliek” köszönnek. A helyiek valami egészen mást mondanak. A csángó „adjon Isten” vagy „Isten áldjon” köszönést az érkező mondja, amire a válasz véletlenül sem magyar „fogadj Isten”. A csángó hitvilág sok-sok kereszténység előtti, archaikus elemet is megőrzött, többek között Babba Mária termékenység-istennő alakját, aki azonosítható a holdkoronggal, a női termékenységszimbólummal, és nem utolsósorban a keresztény Szűz Máriával is. A női isteni minőség alakja pedig az egyetlen méltó párja lehet a belépő által megidézett férfias isteni minőségnek. A háziak válasza ezért: „adjon a Mária!” vagy „áldjon a Mária!”, netán még csángósabban „áldja az a jó Máriecska!”

Kilián Imre

Nyitókép

Kapcsolódó cikkek:

A mámikák még csángó magyarul válaszolnak

Csángó mozaikok 1.

Csángó mozaikok 2.

Látogatóban egy 20 éves székely prímásnál

Gyökerek és hagyományok – Beszélgetés Kóka Rozáliával

Mi is az a leányvásár?