Talita

Alíz iskolába megy 4.: Ballagás, tábor és nem kis “fennforgás” iskolaügyben

A “MAT” (Mariann – Alíz – Titusz) család abban a hitben élt, hogy sínen van az iskolaügy, de nem így volt.

Május elején e-mailben értesült a “MAT” család arról, hogy a gyengén látó Alízt felvették a Liszt Ferenc Általános Iskolába, aminek nagyon örültek.
Mariann május 6-án vette át személyesen a “Szakértői véleményt” a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat Látásvizsgáló, Gyógypedagógiai Tanácsadó, Korai Fejlesztő, Oktató és Gondozó Tagintézményben. Az iskola részére pedig postán küldték el.

Az iskolában megtudták, hogy Alíz 1/b osztályos lesz. Május 27-én volt a szülői értekezlet, melyre Mariann ment el. A leendő tanítónéni elmondta, hogy milyen taneszközöket kell beszerezni, és ki kellett tölteni egy adatlapot is.

Május 28-án volt a ballagás az óvodában. A ballagó gyerekek nagyon szép műsort adtak elő. Alízék vidéken élő családtagokkal élték át ez a szép eseményt.

Abban a hitben éltek, hogy sínen van az iskolaügy, de nem így volt.

Június 10-én telefonon hívta a “MAT” családot az iskola igazgatója egy személyes találkozóra. Aznap Mariann és Titusz együtt ment be az iskolába. Az igazgató elmondta, hogy megérkezett hozzájuk a “Szakértői vélemény”, melyben ajánlott fejlesztésként, tanácsként sok olyan feltétel le volt írva, melyeket az iskolának kellene biztosítani. Az iskola igazgatója azt ajánlotta, hogy kérjenek időpontot a Tankerület igazgatójától, és beszéljenek vele.

A “MAT” család tehát megint úgy járt, mint az óvodakezdés előtt. A kezükben volt egy olyan “Szakértői vélemény”, mely nem időben készült el, és nem segíti az előre haladást.

Másnap időpontra elmentek a Tankerület igazgatójához, ahol az igazgatón kívül egyik kolléganője is jelen volt. Röviden meséltek Alízról, és beszámoltak saját negatív tapasztalataikról is az általános iskolai szegregált oktatásban. A tankerület vezetői – hivatkozva a kislétszámú osztályra és a megfelelő felszereltségre – a Miskolci úti Gyengénlátók Általános Iskoláját tartanák Alíz számára megfelelőnek.

A Liszt Ferenc Általános Iskolának nincs benne az alapító okiratában, hogy látássérült gyermeket fogadhat. Ha belekerülne, akkor bizonyos előírásoknak meg kellene felelni, ez azonban anyagi költséggel jár, és a jövőben az oda jelentkező többi látássérült gyermeket is föl kell venni az iskolába.

Mariann és Titusz próbált érvelni azzal, hogy a kislányukkal foglalkozó gyógypedagógus és óvoda pedagógusok véleménye szerint jó képességű a gyermekük, önállóan közlekedik, nem kell őt kísérni, és azt szeretnék, hogy integráltan tanuljon.

Szó volt arról, hogy a szakmai bizottságnak a rendelkezésükre kellett volna bocsátani egy listát azokról az általános iskolákról, amelyek alapító okiratában szerepel, hogy látássérült gyermeket is fogadnak. A “MAT”-család ilyen listát nem kapott.

Érdeklődtek, hogy ők netán tudnak-e mondani olyan integrált általános iskolát, amely kompromisszum lehet – figyelembe véve mindkét fél érveit, például: alapító okirata megfelelő, kislétszámú osztállyal működik, és nem halmozottan sérült gyermekek járnak oda. Egyetlen általános iskola neve sem hangzott el. A tankerület igazgató azt mondta nekik, hogy beszél az iskola igazgatójával, és rövid időn belül jelentkeznek.

Másnap telefonon jelentkezett a Liszt Ferenc Általános Iskola igazgatója, és megbeszélték, hogy mikor menjenek be hozzá újra. Pár nap alatt zajlottak le ezek a beszélgetések.

Június közepén Alíz óvodás táborba ment.

Vackornál is hasonlóan történtek a dolgok anno:

Mert mászhatnékja volt mindig,
mászott az asztal alatt.
Asztal alól brummogott:
„Hóha, hóha,
hóha, hó!
Fára mászni
vóna jó!”
Volt napos
vagy hatvanhatszor,
s bizony akkor
volt a legboldogabb Vackor.
Mert addig még azt se tudta,
hogy milyen is a hajó,
elvitték a Balatonra
egy csöpp nyári vigalomra,
gázolt is a hullámokba,
orra előtt egy vitorla
fehéren zengett magosba,
ő meg csak azt kiáltozta:
„A mackónak ez való!”

 A szülők a búcsúzás után mentek az iskolába az igazgatóhoz, aki elmondta, hogy milyen döntés született.

“Gyermekünk szeptember 1-jén elkezdheti az iskolát a Liszt Ferenc Általános Iskolában, és hat hét után meglátják, hogy működik-e számára az integrált oktatás vagy nem.”

Természetesen izgulnak “MAT”-ék, hogy mi fog történni, de bíznak a kislányukban, és támogatják őt mindenben.

“Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Saint-Exupéry: Kis herceg)

Egy biztos: azt szeretnék, hogy a gyermekük integráltan tanuljon.

Mariann és Titusz konklúziója:

“Visszatekintve az elmúlt időszakra azt gondoljuk, hogy mi időben elkezdtünk foglalkozni az iskola-kérdéssel. Tavaly decemberben már felvettük a kapcsolatot az általános iskola igazgatójával. A Tankerület igazgatójához sajnos későn érkeztünk. Véleményünk szerint a szakértői véleménynek az iskolai beiratkozás előtt már a szülő kezében kellene lennie! Ami fontos még: tájékozódás integrált iskolák tekintetében. Ezt a részt azzal szeretnénk lezárni, hogy egy látássérült embernek nagyon fontos a hallás, és sok emberben megvan a zene szeretete. Mindenképpen egy látássérült kisgyermek előnyére válhat, ha zenei általános iskolában tanul.

Antalffy Yvette

Forrás: Alíz iskolába megy blog

Előző részek:

Alíz iskolába megy 3. – Beiratkozás és diákigazolvány

Alíz iskolába megy 2. – Egy jó nehéz hét krónikája

Alíz iskolába megy