Talita

Keresztény női magazin

Alvadék

sajt3

Léteznek időtlen közösségek. Nádfedeles házakban is élnek emberek, teheneket tartanak és malacokat, tyúkjaik boldogan kapirgálnak a szénában. Az udvaron kifeszített kötélen télen is szél lobogtatja az ágyneműt. Majdnem önellátóak Juli néniék is, akik sajtkészítésből élnek.

Sikálom a lábast, szép legyen a külseje is. Hideg zsíroldó és kész – lenne, de nem várom meg az időt, türelmetlenül törlöm. Nem is lesz olyan, mint újkorában. Juli néni tiszta keze jut eszembe, néhány hete ő sikálta a nagy tejesfazeka piros zománcát. Nem szeretem, ha koszos. Tőle tanultam sajtot készíteni.

Hideg téli reggel indultunk, mégis elkéstünk. A tej oltásra kellett volna odaérnünk, de később szálltam be az autóba, aztán Orsiék is késtek. Sötét volt még, amikor a gyerekeket beszíjaztuk a gyerekülésekbe. Hál’ Istennek a másfél éves Joli mindjárt elaludt, az ötéves Piroska csendben bámulta az éppen felhasadt ég alját, a szelíden kibújó napot. A szikrázóan üde havas tájban biztonságosan haladtunk öreg Toyotánkkal Kecskemét mellé, a tanyára.

Szasza, Juli néni menye elénk jön az úton. Gémes kút, két nádfedeles ház között lavírozok, ott állj meg, mutat Szasza egy kis épület mellé. Hideg van, konstatáljuk, ahogy kiszállunk a fészekmelegből, amit a két gyerek békés szuszogása tett még otthonosabbá. Juli néni a kút mellett álldogál, András, a férje és a másik András a tehenek mellől érkeznek egy kézfogásra. Másik András Erdélyből jött, néhány hónapja havi százért ő gondozza a teheneket. A gazdaság Szaszáé és a férjéé, Ágostoné, az öregek, Juli néni és András csak segítenek – elviekben –, gyakorlatilag azonban övék a munka nagy része.

Jöjjenek beljebb, szelíden, de határozottan invitál Juli néni. A gyerekek a hidegben erőre kapnak, Szasza két lánya is rohangálásba kezd, Joli az első lépések bizonytalanságával kergetné a nagyobbakat. Orsi felkapja, bemegyünk.

sajtkszts1

Hosszú konyha, középen sparherd, alul egy faládában kukoricacsutkák, papírdarabok, eltépett zacskók. Fagerendás mennyezet, stabil asztal, barnára pácolt székekkel. Házi túró, sparherdben sült rozskenyér, paradicsompaprika és cukrozott fekete tea kerül az asztalra. Nem szoktam reggelizni, de e végtelen egyszerűség elbűvöl. Orsi Jolit eteti, Juli néni kávét főz, sűrű házi tejszínnel ízesíti. Közben a két András is letelepedik, a falatok egyre-másra tűnnek el a tányérokról, az ablakban az aludttejes pöttyös bögre mögött a két nagyobb kislány jóízű kergetőzését látni. Öt- és hatévesek, barátnők, akik régen találkoztak, akárcsak Orsi és Szasza. Négy kenyeret sütöttem, mondja Juli néni, bár nem sikerültek valami jól.

Szasza közben belép karján egy kétévessel, mit főzzek? Töltött paprikát, néz fel Orsi. Vigyél húst, mondja Juli néni, és kimegy a kamrába.

Töltött paprika, sóhajt Juli néni, de jó, hogy ma nem kell főznöm. Megmutassam a házat, kérdezi. Ketten maradtunk a konyhában, Orsi és a gyerekek elmentek Szaszáékhoz, a faluba, a férfiak kinn dolgoznak.

A három szoba – frissen meszelt fehérség, nagy tölgyfa szekrények, az egyikben mostanában kapható divatos kandalló áll, két szoba alján laminált parketta. A helyiségek még fűtetlenek, a kandallóban hamarosan tűz ropog, ma vendégek érkeznek. Hazajön a lány Szegedről, és a család többi tagja Debrecenből. Bárcsak holnap is ilyen jó idő lenne, újabb sóhaj, disznóvágás lesz.

Nem kell megnéznünk a tejet? Türelmetlen vagyok. Azért jöttem, hogy a sajtkészítést kitanuljam. Juli néni legyint. Kimehetünk, de alszik az még.

Sálba burkolózom. Átmegyünk az udvaron, a kakas nekem akar jönni, kiabálni kezdek és rohanok felé, hátrál. Juli néni nevet. A talpig csempébe burkolt szobában egy másik sparherd előtt békésen – négy huszonöt literes műanyag edényben – alszanak a tejek. Letelepedünk a hatalmas kopott díványra a szoba másik sarkában. Előttünk két méteres tölgyfaasztal, rajta kisebb műanyag edények rendetlen összevisszaságban.

A tej olyan, mint a kisgyerek. Akkor fog engedelmeskedni, ha szereted. Ha meleg helyen tartod. Nyáron meg hűvösben. Érzékeny. Tíz óra van. Juli néni felteszi a lábát a díványra, pihentetem, mondja mosolyogva, nem zavarja magát, ugye. Így szoktam, pihen a tej is, és én is pihenek egy kicsit. Fáj a csípőm. Látta azt a járókeretet a bejáratnál? Az enyém. Mondtam a fiamnak, szívesen segítek, amíg tudok, de volt már, hogy nem tudtam. Járókerettel jártam. Már övé az egész gazdaság, mi Andrással csak segítünk. Negyven hold földünk van, meg néhány hektár erdőnk, onnan jön a tűzifa. Volt egy nádasunk is, itt nem messze, de kipusztult. Onnan van a nádtető. Javítani kellett egyik évben, hát nagyon sokba került.

Na, nézzük meg a tejet. Feláll. Jó lesz. Int, kést ad a kezembe, egészen hosszút, a hegye tompa. Vágja össze az alvadékot! Megmutatom. A kést visszaveszi, gyors mozdulatokkal összevágja, aztán még kisebb darabokra. Most pihen, magyarázza. Leülünk újra.

Az apám mindig azt mondta, tanulj meg lányom mindent. Ki tudja, hová kerülsz? Szénát is tudtam rakodni, lovat trágyázni, tehenet fejni. Négyen voltunk testvérek, én a legidősebb. Jó életem volt. Úgy lett férjem, hogy András egyik vasárnap biciklire ült, és meglátogatott. Azelőtt soha nem láttuk egymást, ő hallott rólam. Meg akart nézni magának. Eleinte nem annyira tetszett, de aztán jött újra és újra, és hát már terveztem, hogy milyen jó lesz, majd nyáron bemegyünk a városba, és sétálunk a parkban kézen fogva, meg moziba megyünk, még soha nem voltam moziban. Az anyósom azt mondta Andrásnak, hogy ha tetszik a lány, vedd el, minek biciklizel olyan sokat. Februárban elvett. Nem vártuk meg a nyarat. A fiatalasszonyoknak már nincs ideje parkba menni, meg a moziba. Teherbe estem. Októberben megszületett a kisfiam, koraszülött volt. Pestre vitték őt is, meg engem is, mert közben az epémmel baj lett. Nem láttam egy hónapig. Beteg lett. Fejtem közben, küldtem fel anyatejet. Egy hónap múlva hazahoztam. Kis csenevész volt. A tanácsadáson az én kisfiam volt a legkisebb, szégyelltem, hat hónaposan is csak három kilót nyomott. Nem úgy nézett ki az, mint a többi gyerek. Aztán újra kórházba került. Vele mentem. Egyik reggel arra ébredtem, hogy meghalt a kisfiam. Jött a nővér. Rám nézett, mondanom kell valamit. Tudtam, mi következik.  Eltemettük. Az orvos azt mondta, tudja Julika, talán jobb ez így, nagyon beteg volt szegény. Utána még négy egészséges gyermekem született. Volt nekem azért szórakozásom. Ott voltak a névnapok, meg a disznóvágások. Szép életem volt, no.

Újra feltesszük a sparherdra a tejet.

Kevergetem, látja. Addig kell keverni, míg fényes nem lesz. A fényről mindig Szűz Mária jut eszembe. Mostanában esténként a Bibliát bújom, amíg el nem fárad a szemem. Csak lenne egy jó olvasólámpám.

Juli néni húgának az egyik veje meg meghalt autóbalesetben. A lánya, az unokahúga a harmadik gyermekét várta. Októberben halt meg, decemberben született meg a kisbaba, meséli.

Albérletben laktak. A játszótéren még korábban megismerkedett egy másik anyukával, aki, amikor megtudta, mi történt, gyűjteni kezdett a közösségében. Hívő ember volt. Annyi pénz összegyűlt, majd tíz millió forint, hogy egy kis kölcsönnel tudott egy házat venni az unokahúgom. Ő nagyon hiszi az Istent. Minden este a Bibliát olvassa. Azt mondta, hogy nem keres férjet, majd ad neki az Úristen, ha akar. Akart. Ebben a közösségben, a baptistáknál, a lelkész megszerette az unokahúgomat. Feleségül vette a három gyermekkel.

Levesszük a tejet. Újra pihen. Lassan leülepszik az aljára az alvadék, a savó meg feljön. A savót András önti le róla, aki közben be-bejön. Juli néni feláll, kezet mos, a kezével egy marék alvadékot tiszta ruhára helyez, és gyúrni kezdi. Kis gömböcöt formál belőle, egy lyukacsos ládára helyezi. Így a többit is. A négy gurigát sajtprésbe teszi. Megszorítom. Nagyapám asztalos műhelyében voltak hasonlóan esztergált fából készült eszközök, mint ez prés. A következő adag készítését Juli néni átengedi. Tanuljon, ha már olyan messziről érkezett. A Dunántúlról, igaz?

Vagy valahonnan még messzebbről, gondolom.

 

Konkoly Edit

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162