Talita

Amikor gyerek voltam – Naplójegyzetek 2.

János meséli, hogy a munkatársai többsége éppen csak feltépi a fóliát vagy leszedi a tetőt a műanyag dobozról, és ha nem eléggé kedvére való, amit tapasztal, elfintorodik, és viszi a kukához. Őt ez nagyon zavarja, mert még úgy nevelték, hogy „ételt nem dobunk ki”.

A diófa ezen a hétvégén csaknem az összes levelét ledobta. Lesz mit gereblyézni.

Sok diót törtem a tavalyiból az elmúlt hetekben. Küldtem sütit az iskolába a szünet előtt: lepényt, ami attól olyan finom, hogy a tésztát felerészt teljes kiőrlésű tönkölylisztből készítem, és két almát is reszelek bele. Ettünk diós tésztát is vaníliapudinggal meg vizes piskótát baracklekvárosan-diósan.

Amikor gyerek voltam, csak ünnepek előtt lehetett narancsot, banánt kapni. Nagy sorban állás volt érte. Ma azt hallom, hogy együk azt, ami helyben terem, mert az válik igazán az egészségünk javára. Cseresznyét, meggyet, epret nyáron, szőlőt, körtét, szilvát ősszel, télen pedig almát, diót.

Amikor gyerek voltam, csak azokból a gyümölcsökből főzött lekvárt anyukám, amelyek a kertben megteremtek. Soha nem fordult elő, hogy pénzért vásárolt volna, hogy befőzzön. Értetlenül néz rám most is, hogy megveszem azt a néhány tíz kiló barackot, epret. De az idén már mi is a saját szilvánkból tettünk el lekvárt! Fantasztikus volt a termés. Mondják, országszerte.

Amikor gyerek voltam, ha egy rokon süteményt, gyümölcsöt akart nekünk adni, elég nagy esély volt rá, hogy azt olyan papírzacskóban kaptuk, amiben cukor vagy liszt volt azelőtt. Összegyűjtötték a csomagolóanyagot és újrahasznosították. Nem a környezetvédelem miatt, hanem mert nem volt más, és mert az volt az elvük, hogy „nem dobunk kis semmit”, „jó lesz az még valamire”. Háborús nemzedék.

Amikor gyerek voltam, a boltban vásárolt tejet még lehetett altatni. Ma a tej nem alszik meg, hanem megromlik: büdös, nyálkás vagy zselés állagú anyag lesz belőle. Nem véletlen, hogy egyre többen próbálnak frissen fejt tejhez hozzájutni.

Amikor gyerek voltam, a Túró Rudi még piros pöttyös alufóliába volt csomagolva, valódi túróból volt, és valódi étcsokival volt mártva. A túró enyhén citromos ízű volt, a csoki pedig nem volt zsíros.

Amikor gyerek voltam, nálunk otthon nem volt szalvéta. Anyukám elrakta a kenyérpapírokat, és abba csomagolta a tízórainkat. Amikor gyerek voltam, zsíros vagy vajas kenyeret ettünk, hozzá almát haraptunk, és anyukám zsírral főzött. Aztán a nyolcvanas években ezekről a zsiradékokról azt mondták, hogy egészségtelenek. Áttértünk az étolajra, a kenyérre pedig margarint kentünk. Most megint vajat használunk, mert a margarinról derült ki, hogy egészségtelen, és sokan visszatértek a zsírra is.

Egy barátom olyan munkahelyen dolgozik, ahol a főnök nagyvonalúan fizeti a dolgozók ebédjét. Bármelyik ételszállítótól lehet rendelni, naponta akár háromfogásos menüt. Nem nézik, ki mennyit rendel, nincs árplafon. János meséli, hogy munkatársai többsége éppen csak feltépi a fóliát vagy leszedi a tetőt a műanyag dobozról, és ha nem eléggé kedvére való, amit tapasztal, elfintorodik, és viszi a kukához. Őt ez nagyon zavarja, mert még úgy nevelték, hogy „ételt nem dobunk ki”.

Kedves angol ismerősöm meséli, hogy honfitársai imádják a szakácskönyveket, amelyekből milliószámra fogy a boltokban, óriási üzlet. Nagyon népszerűek a sztárséfek tévéműsorai is, a gasztronómiai tévécsatornák. Viszont nagyon kevesen, egyre kevesebben főznek. Számára az volt az egyik legnagyobb és legelkápráztatóbb élmény, amikor Magyarországra költözött a családjával, hogy itt szinte minden háztartásban főznek! Ez valószínűleg a gyermekkorára emlékeztette, mert mesélte, hogy náluk otthon a főétkezés után mindig volt valami édesség is. Az anyukája nagyon elfoglalt volt, mégis fontosnak tartotta, hogy maga készítse az ételt a családnak.

„Nálunk a diófa a legnagyobb élőlény, igaz, anya!” – kiált felém a kislányom, felidézve pici korát, amikor játék közben sokat mondogattam ezt nekik az udvarban.

Kóczián Mária

Nyitókép.

A további képeket Klausz Péter készítette.

Az írás első része.

Kapcsolódó cikkeinkből és a szerző írásaiból:

Holly Brown csizmája

Élj újrahasznosítva! 1.

Pussy Riot – feministák?

P+R: Parkolj és…