Apa is csak egy van!
Ne üljünk fel azoknak a sztereotípiáknak, hogy egy férfi nem képes ráhangolódni a csecsemőre! Könnyebb már a kezdetektől jó kapcsolatban lenni a gyerekünkkel, kialakítani a köztünk levő kötődést, mint a későbbiekben megszerezni azt!
Egyre inkább terjed az az elképzelés, hogy a gyermekek nevelése, a róluk való gondoskodás nem csak az anya feladata. Ez így van jól, hiszen az apa jelenlétének, viselkedésének, nevelési stílusának, fegyelmezési szokásainak, az édesanyával való kapcsolatának szintén nagy hatása van a gyermek személyiségének és jellemének alakulására.
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” (Biblia, Példabeszédek 22:6)
Sokáig maga a pszichológia sem foglakozott sokat az apák szerepével a csecsemők, kisgyermekek fejlődésének tárgyalásakor. A későbbi életkorban természetesen már fontosnak tartották, de az anya szerepe jóval nagyobb hangsúlyt kapott. Azok az elméletek, amelyek arra keresték a választ, hogy mitől lesz valaki egészséges, kiegyensúlyozott felnőtt, illetve milyen hatások húzódhatnak meg a személyiségzavarok hátterében szintén az anya szerepét emelték ki.
Nincs tehát könnyű dolga az apáknak, hiszen sokukat úgy nevelték, hogy a gyerekkel való foglakozás nem az ő dolguk, nem egy férfias tevékenység és nem láttak követendő mintát a saját édesapjuktól sem. Amíg a gyerek kicsi, általában az anya marad otthon vele, a férfiaknak pedig a család megélhetéséről kell gondoskodniuk. Nehéz egy fárasztó munkanap után hazaérni, és még a gyermek nevelésében, a vele való játékban és a fegyelmezésben is részt venni. Nem könnyű kezelni azt sem, hogy a munkahelyi és a családi légkör sokszor teljesen más viselkedésformákat követel meg.
Mindezen nehézségek ellenére érdemes a gyerekkel való kapcsolatot már egészen csecsemőkortól építeni, megalapozni. Mivel az anya már egészen a kezdetektől többet van a csecsemővel, az ő testében fejlődik, ő szoptatja, természetesen könnyebb dolga van. De ne üljünk fel azoknak a sztereotípiáknak, hogy egy férfi nem képes ráhangolódni a csecsemőre! Érdekesség: amikor kutatók gyermeküket etető apákat és anyákat figyeltek meg, megállapították, hogy az apák ugyanolyan érzékenyen reagálnak a gyermekük evési ritmusára, mint az anyák. Ezzel nem azt mondom, hogy minden apának feltétlenül etetnie, pelenkáznia, fürdetnie kell, de meg kell találnia azt az utat, ahogy ő a kapcsolatát építeni tudja a gyermekével. Valószínűsíthetően a házassági kapcsolatra is jó hatással lesz, ha a feleség a lelki támogatáson kívül gyakorlati segítséget is kap a férjétől.
“Tudod, engem az apám soha nem ölelt meg. Mikor elvégeztem az egyetemet, levelet írtam neki. El is mehettem volna hozzá, de nem volt bátorságom. Megírtam, hogy mennyire fáj, hogy soha nem simogatta meg a fejem, soha nem ölelt, érintett meg. Mintha leprás lennék, vagy nem tudom. Aztán néhány nappal a levél után felhívott, hogy látogassam meg. Beléptem az ajtón, és akkor megtörtént a csoda. Percekig ölelt az apám.” (Nóra, 35, pszichológus)
Visszatérve az apa-gyermek kapcsolatra: könnyebb már a kezdetektől jó kapcsolatban lenni a gyerekünkkel, kialakítani a köztünk levő kötődést, mint a későbbiekben megszerezni azt! Pedig ebben a későbbi időszakban igenis sok múlik az apákon és az apa-gyermek kapcsolaton. Az apa az, akit csodálni lehet, akire fel lehet nézni. Egyfajta modellként szolgál, akitől a viselkedési mintákat el lehet sajátítani, akivel azonosulni lehet. Ez különösen igaz a fiúk esetében, hiszen a fiúk és a lányok szocializációja másként alakul, a fiúk elsősorban az apai, a lányok pedig az anyai magatartást utánozzák. Fontos, hogy az apák is minőségi időt töltsenek a gyerekekkel, hiszen csak azt tudjuk utánozni, aki jelen van az életünkben. Ne feledjük, a gyermekek nem azzal azonosulnak, amit mondunk, hanem azzal, amit teszünk, úgy hogy elkezdik utánozni azt!
Ha nem is az utánzáson keresztül, de az apa-gyermek kapcsolat a lánygyermekekre is hatással van, például az apa meleg-önállóságot biztosító nevelői attitűdje növeli a lányok feminitás értékét. Vagyis, ha az ember lánya azt tapasztalja, hogy apukája szereti, elfogadja, bátorítja, megdicséri akkor ez a helyes önértékelését mozdítja elő, és növeli annak az esélyét, hogy elégedett, kiegyensúlyozott lány, nő legyen.
A két szülőnek más-más a szerepe, de mindketten hatással vannak arra, hogy gyermekük milyen felnőtt lesz.
Szőnyi Lídia
Forrás: Lelki ügyeink
Kapcsolódó cikkeinkből:
Neked milyen apa jutott: Apa-lánya kapcsolat
Tweet