Apátlan gyerekek 1.
Ma Magyarországon a házasságok közel fele válással végződik. A válságba jutott családok háromnegyedében gyermek is van, akik akaratukon kívül elveszítik az egyik szülő mindennapos jelenlétét.
A válások jelentős része a házasságok első tíz évében történik. A gyakran kis korban lévő gyerekek rendszerint édesanyjuknál maradnak, a rendszeresen jelenlévő apát nélkülözve nőnek föl.
Mindezek mellett nálunk is, mint Nyugat-Európában, csökkent a házasodási kedv, megnőtt az együttélések gyakorisága. Egyre szaporodik a házasságon kívül született gyermekek száma, ők leggyakrabban életük első napjait is apa nélkül kezdik el.
Milyen változásokat hoz a gyermekek fejlődésében az apák modelljének hiánya, ritka jelenléte, esetleges, „vasárnapi” részvétele?
Magánypótló gyerekek
Ágnes harmincas évei elején járt, független orvosnő volt, jó anyagi háttérrel, sikeresnek ígérkező karrierrel. Életéből csak a megfelelő párkapcsolat és az anyaság élménye hiányzott. Sikertelen partnerválasztásai elkeserítették, de tudta, nem lenne képes durva kompromisszumot kötni azért, hogy házasságban éljen. Gyereket viszont mindenképpen szeretett volna.
Társaságban ismerkedett meg Tiborral, rövid kapcsolatuk közös megegyezéssel szakadt meg. Ágnes nem sokkal válásuk után vette észre, hogy terhes. Elhatározta, megtartja a gyereket, ezt a sors adta különleges lehetőséget az anyaságra, magánya enyhítésére. Tibor, akit döntéséről tájékoztatott, nehezen fogadta el a helyzetet. Amikor beletörődött, az együttélést szorgalmazta, nem akart vasárnapi apukává válni. Rövid próbálkozásuk gyors kudarccal végződött.
Ágnes problémamentesen szülte meg kisbabáját, és okos nőként engedte Tibort hétvégenként egy-egy órára beletanulni az apaszerepbe. A konfliktusok akkor kezdődtek, amikor hónapok multával Tibor el szerette volna vinni fiát új barátnőjével. A bonyodalmak folytatódtak azzal, hogy Ágnes kire bízza gyermekét, amíg dolgozik, hogyan is lehet megszervezni kétszemélyes családjuk mindennapjait.
Független anyák függő gyermekei
Egyre több rendezett anyagi helyzetű nő vállal tudatosan, és gyakran előre megfontoltan egyedül gyereket. A jó és tartós párkapcsolatokba vetett hit csökkenésével nem fogyatkozott meg a gyermek utáni vágy, és a nők nagy része biológiai pánikba esik harmincas évei derekán a gyermekszülést illetően.
Ezek a gyerekek vagy teljesen apa nélkül nőnek fel, vagy egy csekély szállal tudnak csak kapcsolódni biológiai apjukhoz. Szerencsés esetben évek múltán lesz nevelőapjuk, de az sem ritka, ha átmenő párkapcsolatokon keresztül, esetleg egyáltalán nem ismerik meg a felnőtt férfi nemet. Gyakorta a gyerekek túl szorosan, szimbiotikusan kötődnek édesanyjukhoz, hiszen sem testvérük, sem másik szülő nem oldja e kapcsolat kizárólagosságát.
Szerencsére ma már az előítéletek kevésbé jelentősek, de bizonyos életkorokban, mint például a kamaszkor, az apa hiánya szégyellnivalóvá válhat. Félénkség, önbizalomhiány, társas helyzetekben ügyetlenség, érzelmi kapcsolatokban bátortalanság jellemezheti az anyjukkal túl szoros kapcsolatú, apákat kezdetektől nélkülöző gyermekeket.
Az sem mellékes, hogy az anya hogyan is vélekedik, viszonyul az erősebbik nemhez, mit hall otthon a gyermek arról, miért nincsen valóságos apafigura a közelben. A férfigyűlöletre nevelt gyerek, akár fiú, akár lány, sérül későbbi párkapcsolati lehetőségeiben és megoldásaiban. Fiúknak különösen előnytelen a tisztán női nevelés, hiányzik a modell, amely olykor túlkompenzáláshoz, a macsó szerep túlhajtott megvalósításához, olykor túlzott puhasághoz vezethet.
Elüldözött apák
Irén a harmadik fél megjelenése miatt vált el. Kislányuk csupán kétéves volt, amikor javasolta férjének, költözzön el, mert nem bírta elviselni, hogy a férfi jön-megy otthona és a barátnője között. Tamás elment, és bűntudatos óvatossággal próbálta látni gyermekét. Irénben a düh, a megbántottság, a bosszú működött mint tanácsadó. Hol a gyerek meghűlésére hivatkozott, hol ő nem ért rá, ritkította, akadályozta az apai láthatásokat.
Tamás nem harcolt, nem erősködött, még nem volt igazán szoros kapcsolata kislányával, neki is kényelmesebbnek tűnt a ritkán fölbukkanó apa szerepe. Egyre jobban elhidegültek egymástól, az évek múltával egyre kevesebb beszélnivalójuk lett.
Irén nem érezte feladatának, hogy Tamást elvált feleségként is segítse apaszerepének sikeresebb megfogalmazásában. A szülők háborúskodása, rossz együttműködésük a kislányon csapódott le, elvesztette apjával való valódi, mély, bensőséges kapcsolatának lehetőségét. Maradtak a formális és kínos találkozások, az anyagi pártfogolás, és a lányban a ki nem mondott, de keményen megfogalmazott lesújtó vélemény a férfinemről.
A házasságok leggyakoribb konfliktus-megoldó eszköze a válás, legalábbis a komolyabb válságok eseteit illetően. Az elválás még nem jelenti a krízis valódi földolgozását: harag, megroppant önérzet, bosszúvágy, féltékenység, megannyi érzés marad a másik fél iránt. Ezek az érzelmek átjárják a gyermek miatt feltétlenül szükséges szülői együttműködés hangulatát, befolyásolják a megoldásokat.
A későbbiek során gyakran elhanyagoló apáknak minősített férfiak jobban teljesítették volna szülői szerepüket, ha ebben támogatást és nem akadályokat kapnak. Természetesen nehéz elvárni egy sértett nőtől, aki magányosan és gyakran magát áldozatnak érezve marad egyedül egy gyerekkel, hogy elegáns legyen. Minden kicsinyességnek viszont a gyermekek fizetik meg az árát, gyakran csak évek múlva, apát vesztettként, beilleszkedési problémákkal küszködve, több kudarcos párkapcsolatot maguk mögött tudva.
(Folytatjuk)
Dr. Hajduska Marianna
A cikk forrása: itt
Ajánlott cikkeink:
Neked milyen apa jutott? Apa-lánya kapcsolat
Házassági krízisek és megoldások
Tweet