Apátlan gyerekek 2.
A házasságok leggyakoribb konfliktus-megoldó eszköze a válás, legalábbis a komolyabb válságok eseteit illetően. Az elválás még nem jelenti a krízis valódi földolgozását: harag, megroppant önérzet, bosszúvágy, féltékenység, megannyi érzés marad a másik fél iránt.
Ezek az érzelmek átjárják a gyermek miatt feltétlenül szükséges szülői együttműködés hangulatát, befolyásolják a megoldásokat. A későbbiek során gyakran elhanyagoló apáknak minősített férfiak jobban teljesítették volna szülői szerepüket, ha ebben támogatást és nem akadályokat kapnak. Természetesen nehéz elvárni egy sértett nőtől, aki magányosan és gyakran magát áldozatnak érezve marad egyedül egy gyerekkel, hogy elegáns legyen. Minden kicsinyességnek viszont a gyermekek fizetik meg az árát, gyakran csak évek múlva, apát vesztettként, beilleszkedési problémákkal küszködve, több kudarcos párkapcsolatot maguk mögött tudva.
Apák nélküli fiatalok
Az apák nélkül felnőtt gyerekek, fiatalok problematikusabbak társaiknál. Gyakoribbak teljesítmény-konfliktusaik, nagyobb a valószínűsége közöttük a deviáns viselkedéseknek, labilisabbak párkapcsolataik, erőteljesebben kerülnek a kortársak nem mindig előnyös befolyása alá. Szomorú tényként az elvált családokból származó gyerekek maguk is sokkal gyakrabban válnak majd el, mint a teljes családban felnőtt társaik. Azok a gyerekek, akik apa-figura nélkül nevelődtek, a másik nem belső ismeretének hiányával indulnak. Ezt enyhítheti, ha van fiútestvérük, nagyapjuk, nevelőapjuk vagy akár fontos férfi tanáruk, aki alkalmas mintául szolgált egy eléggé jó apa helyettesítésére.
A lányok gyakran túlzottan tartanak a fiúktól, szorongás övezi a vágyott kapcsolatokat, nehezen kommunikálnak a másik nemmel. Az ellenkező megoldás sem ritka, gyakran váltogatott párkapcsolatok, korai szexualitás, amely mögött szintén meghúzódhat bizalmatlanság és önbizalomhiány együttesen. A fiúk még nehezebb helyzetben vannak, nekik saját férfi szerepük megfogalmazásához hiányzik az apa jelenlévő személye. Náluk gyakoriak a kamaszkori teljesítmény-elakadások, a hatalmi személyekkel való sorozatos konfliktusok, a társak túlzott befolyása, a minél előbb felnőttnek látszani akarás, amely megmutatkozhat dohányzás, ivás, esetleg drogozás avagy szélsőséges viselkedések képében.
Szerepzavarban
Klasszikus értelemben az apa értékeket és normákat meghatározó, intellektuális mércét állító szereplője a családnak. A férfi mind az egzisztenciális, mind a fizikai biztonság megtestesítője. Évszázadokig a férfi képviselte a társadalom számára a családot, a szó valódi értelmében családfőként szerepelt. A férfiak ezen szereplehetősége sokat változott az elmúlt évtizedekben.
A nők tömeges munkába állása, a női egyenjogúság megszületése, az egzisztenciális és szellemi függetlenség új kihívás elé állította az erősebbik nem képviselőit: meg tudják-e fogalmazni férji, apai szerepüket, a modern nők mellett? A régi hatalom sok családnál megtört, a nők nincsenek, vagy sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva a férfiaknak anyagilag, létüket, biztonságukat tekintve. Néhány szélsőséges feminista gondolkodóban felmerült a kérdés: egyáltalán szükség van-e férfiakra a gyermeknemzésen és a szexuális örömszerzés lehetőségén túl is? Reméljük, szükség van rájuk.
A társadalmi egyenlőség nem jelent biológiai hasonlóságot, és a modern nő is különbözik érzelmeiben, gondolkodási sajátosságaiban, konfliktusmegoldásaiban a férfiaktól. Nem kevesebb, nem több, hanem különböző. A mai férfiak egy része megmutatta, hogy a férfi nem nincsen híján gyengéd érzéseknek gyermekeik iránt, meleg, biztonságos, szeretetteljes kapcsolatot tudnak építeni utódaikkal, és akár ugyanolyan kiválóan el is tudják látni őket, mint asszonytársaik. Úgy tűnik, a nemek közelednek egymáshoz, hiszen a hölgyek is bebizonyították, hogy megállják a helyüket az úgynevezett férfivilágban, mind a karrierépítés, mind a logikus gondolkodás, mind a bátorság, energiák mozgósítása terén. Bár mindkét nem némi szerepzavart él át korunkban, bizonyára mindkét szülőre szükség van. Az egyikre azért, hogy azonosítsuk magunkat vele, a másikra, hogy az ellentétes nemet megismerjük, kapcsolatot találjunk hozzá, modellként szolgáljon, mozgósítsa megfelelni akarásunkat.
Szülőként koalícióban
Még nem tudhatjuk, hogy a sok-sok, lényegében apa nélkül felnövekvő gyermek sorsa hogyan alakul, milyen változásokat hoz a családok válsága, a női és férfi szerepek megváltozása a társadalomban. Az viszont bizonyos, hogy nagyobb eséllyel indulnak mind az önmegvalósítást, mind jövendő magánéletük harmóniáját tekintve azok a gyerekek, akik kettős szülői támogatás alatt nevelkedtek.
A válások száma nő, a házasságkötéseké csökken. Ezek statisztikai tények. Az egyénnek viszont lehetősége van segítséget kérni házassági konfliktusainak megoldásában, hogy megelőzze a család széttörését, vagy ha ez nem lehetséges, a szülői együttműködés válás utáni fenntartására.
Sérült és sértett állapotban is érdemes az anyáknak segíteniük házastársuk apa-szerepének alakulását, hogy a formális vasárnapi szülő helyett, ha külön élve is, de valódi apja tudjon lenni gyerekének. A házasságot meg lehet szakítani, férjként, feleségként el lehet válni, de a gyerek közös összekötőkapocs marad, és tetszik, nem tetszik, még az unokák is közösek lesznek. A szülői szerepből nem lehet, nem szabad elválni, inkább érdemes koalícióban maradni. Meg lehet tanulni, ha nem is könnyű, hogy – nőként vagy férfiként visszavonulva, sérelmeket ideális esetben földolgozva, esetleg félretéve – az együttműködés szálait megtartsuk, és ezzel a közös gyermek számára a lehető legnagyobb érzelmi esélyeket megteremtsük.
Dr. Hajduska Marianna
A cikk forrása: itt
Cikkeink hasonló témában:
Apátlan gyerekek 1.
Egy házasság története 4.
Házassági krízisek és megoldások
Tényleg van élet a válás után? – 1. rész
Tweet