Istennek Se! – Ateista istentisztelet
Nem is annyira nagyon régen olvastam valahol, hogy nem hívő emberek is gyülekezetet alapítottak. Az istentiszteletek menetében állítólag szinte minden ugyanaz, mint egy megszokott közösségben, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Istent kihagyják belőle. Belegondoltam, milyen lehet egy ateista istentisztelet. Kicsit talán olyan, mint a fordított nap az iskolában: mindennek az ellenkezőjét kell csinálni.
Sokat hallottam már az Istennek Se! Közösségről, de csak most hétvégén nyílt alkalmam, hogy el is menjek oda. Az ateista gyülekezet egy kis termet bérel egy egyetemen, melyben nagyjából ötven embert számoltam az alkalom kezdetekor. Robert Gordon, az Istennek Se! Gyülekezet vezetője nyitotta meg az istentelentiszteletet, aki azt mondta: „A mai nap fontos témáról lesz szó, ráadásul evangélizáció is van, azaz embereket szeretnénk lebeszélni a hitükről.” Kijelentését ováció fogadta, szinte azonnal kezek emelkedtek a magasba, többen pedig „dicsőség nekünk!”-et kiáltottak.
Gordon bevezetője után éneklés következett, számunkra kevésbé ismert ateista dalok hangzottak el, melyek közül a Hozzám száll az énekem tetszett leginkább, de ebből is csak pár sort sikerült megjegyeznem: „Hozzám száll az énekem / Olyan jó engem dicsérni / Bűntelen volt életem / Nem jött senki, hogy megmentsen”. Az éneklés alatt voltak, akik megpróbáltak tapsolni, de láttam, hogy rájuk szólnak: ez itt nem szokás, az egy másik hely.
A zene után próza következett: Gordon szólt a gyülekezethez arról, miért érdemes nem hinni. Beszéde hatásos volt, felolvasott a Bibliából (ekkor nyomatékosan megkérte a jelenlévőket, hogy maradjanak ülve!), majd cáfolta az olvasottakat. Elmesélte azt is, hogyan veszítette el a hitét, majd megpróbálta személyesebbé tenni prédikációját:
„Most elsősorban azokhoz a hívőkhöz szeretnék szólni, akik itt vannak! Ne szégyelld, hogy hívő vagy, én is az voltam, és sosem gondoltam bele, milyen csodálatos lehet az ateizmus. Legyél őszinte, és ismerd be: szükséged van a régi életedre! Íme, az újak elkoptak, a régi, jól bevált lesz minden! Ha szeretnéd visszakapni régi életmódodat, emeld fel a kezed, vagy gyere ide a színpadhoz!” – mondta Robert Gordon.
Mivel felszólítása után sem jött előre senki, ezért az alkalomnak ez a része gyorsan lezárult.
A prédikáció után páran előrejöttek, és könnyek között mesélték el, hogyan változtatta meg életüket a hitetlenség. Némelyek beszédükhöz fóliákat is vetítettek, melyek közül az egyik nagy derültséget váltott ki, ugyanis Isten nevét véletlenül nagy I betűvel írták…
A bizonyságtalantételek sora egy egész más dologgal folytatódott: egy fiatal pár jött előre, és bejelentették, hogy jövő héten elválnak. Hangos taps fogadta őket és páran „éljen a szabadság!”-ot kiáltottak be a jelenlévők közül. Végül egy kamasz srác is elmesélte, hogyan szokott vissza a cigire, igaz, csak naponta két dobozzal szív! De inkább legyen az élet boldog és rövid, mintsem hosszú és unalmas. Aztán betegek is jöttek előre elmesélni, hogyan estek vissza mindenféle betegségükbe, de tudomásul veszik, hogy mindez az életük része, és nem próbálnak változtatni azon, amin úgy sem lehet.
Az istentelentisztelet végén még adakozás volt: ez itt úgy zajlott, hogy mindenkinek csekket nyomtak a kezébe, amit jövő hónap ötödikéig be kellett fizetnie. Végül Robert Gordon nagy bejelentést tett: a következő alkalmon vendégszolgáló érkezik a közösségbe, nem is akármilyen. Richard Dawkins ateista pápa érkezik majd, akinek a segítségével „… azzal fogunk foglalkozni egész hétvégén, aki szerintünk nem is létezik!”
Sytka bácsi
Tweet