Az angyalok története 2. – Engedelmesek és lázadók
Az Ószövetség sok információt közöl az angyalokról, de nem határozza meg közelebbről természetüket, illetve viszonyukat az Istenhez és az emberekhez. A görög angyal szó általában küldöttet jelent.
Angyalok az Ószövetségben
Az angyal – ritkán szerepel többes számban – már az Ószövetségben is az üdvtörténet fontos eseményeinek a résztvevője.
Angyal akadályozza meg Izsák feláldozását: „De íme, az Úr angyala kiáltott a mennyből, és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” Ő azt felelte: „Itt vagyok!” Ezt mondta erre neki: „Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne árts neki semmit!”(Ter 22, 11-12). Vezeti a népet a kivonuláskor: „Felkelt erre Isten angyala, aki Izráel tábora előtt vonult, és mögéjük ment.” (Kiv 14, 19); „Íme, elküldöm angyalomat, hogy előtted haladjon,őrizzen téged az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam”. (Kiv 23, 20)
Ábrahám Mamre völgyében három angyalt lát vendégül: „Amint fölemelte szemét, megjelent neki három férfi”.(Ter 18, 2). Jákob – útban Beersebából Hárán felé – álmában sok angyalt látott: „Álmában azt látta, hogy egy létra áll a földön, a teteje pedig az eget éri, és Isten angyalai fel- és lejárkálnak rajta”. (Ter 28, 12).
Az Ószövetség tanítása szerint az angyalok úgy néznek ki, mintha emberek volnának, pl. Ábrahám, ill. Lót történetében (Ter 18 és 19): „Aztán elment az Úr angyala, és leült az alatt a tölgyfa alatt.”(Bír 6, 11); „Isten egyik embere jött hozzám, de külseje olyan volt, mint egy angyalé: igen félelmetes. Amikor megkérdeztem, kicsoda, honnan jön és mi a neve, nem akarta megmondani nekem.” (Bír 13, 6), De az angyalban látta az Ószövetség embere a szépség mintaképét is („olyan jó vagy szememben, mint az Isten angyala”, Sám 29, 9), ezért kelthettek a szodomaiakban bűnös vágyakat: „Hol vannak azok a férfiak, akik betértek hozzád az éjjel? Hozd ki őket ide, hadd ismerjük meg őket!” (Ter 19, 5). De tűzzé is válhat az angyal, és megjelenhet pl. az égő csipkebokorban: „Ekkor megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből” (Kiv 3, 2), ill. lángnyelvek alakjában száll fel az égbe, mint Manoah áldozatánál: „Amikor ugyanis a láng felcsapott az égnek, az Úr angyala is felszállt a lángban” (Bír 13, 20).
Az angyalok szüntelenül úton vannak, tudnak mindenről, ami csak történik a földön, ezért a mindentudást is magukon hordozzák: „…hiszen az én uram, a király olyan, mint az Isten angyala, mivel nem ingatja meg sem az áldás, sem az átok.” (2Sám 14, 17 és 20). Az angyal követként hírül adja Isten akaratát, elhárítja a veszélyt, és a bűnt megtorolja.
Isten akaratának végrehajtói
A Szentírás világos különbséget tesz Isten és az Ő angyala között, amikor az Úr parancsot ad a büntető angyalnak, hogy „vonja vissza kezét” (2Sám 24, 16). A Szentírás gyakran használja „az Úr angyala” kifejezést, amelyet csak a késői zsidóság hitvilágában lehet személynévként is felfogni, amikor az Úr angyalát azonosítják Mihály arkangyallal, Izráel angyalával.
Az Ószövetség ún. költői könyvei Isten akaratának végrehajtóiként mutatják be az angyalokat: „Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását” (Zsolt 78, 49); „Mert angyalainak parancsolt felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat” (Zsolt 91, 11-12), Az angyalok szüntelenül az Urat dicsérik a mennyben: „Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, akik akaratát megteszitek” (Zsolt 103, 20); „Dicsérjétek őt, angyalai mind, dicsérjétek őt, seregei mind!” (Zsolt 148, 2).
Az Ószövetség az erősek, fenségesek szavakat is gyakran használja az angyalok jellemzésére. De mondja őket még szenteknek is: „Íme, szentjei között sincsen változhatatlan, még az egek sem tiszták az ő szemében” (Jób 15, 15); Isten fiainak: „Adjatok az Úrnak, Istennek fiai, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet.” (Zsolt 29, 1); „…miközben együttesen dicsértek engem a hajnali csillagok, és ujjongtak az Isten fiai mindnyájan.” (Jób 38, 7). Az angyalok jelen vannak az Úr mennyei tanácsában. Ez kifejezi, hogy Jahve nemcsak Izráel, hanem minden nép Istene is. Az angyalok eledele a manna (Zsolt 78, 25).
Engedelmes és lázadó angyalok
Kozmikus hatalmasságokként is találkozunk az angyalokkal az Ószövetségben, amikor mint mennyei seregek képviselik a különböző népeket: „Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát” (Zsolt 96, 7).
Az angyalok egy része engedelmes Isten iránt, más része pedig lázadozik Isten ellen: „Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát” (Jób 4, 18). Ezért nem bízhat meg Isten még szentjeiben, azaz angyalaiban sem (Jób 15, 15).
Ézsaiás próféta igehirdetésében Babilon jelképe az égből lehulló fényes csillag, a fényhordozó, a hajnal fia: Lucifer, aki az alvilágba száll alá: „Hogyan hullottál le az égből, te hajnalcsillag, a hajnalpírnak fia? Lebuktál a földre, nemzetek legyőzője! Te azt mondtad magadban: „Az égbe szállok fel, Isten csillagai fölé emelem trónomat, leülök a gyülekezet hegyén, a messzi északon. Felmegyek a magas felhők fölé, hasonló leszek a Magasságbelihez.” De az alvilágba szállsz alá, a verem legmélyére”! (Ézs 14, 12-15).
Ezekiel próféta – Isten parancsára – gyászéneket zeng a tyrusi király fölött, akinek a neve és alakja mögött felfedezhető egy bukott mennyei lény: “Te, a hasonlatosság pecsétje, bölcsességgel teljes és tökéletes szépségű! Isten paradicsomának gyönyörűségében voltál, csupa drágakő volt a ruházatod (…) aranyból készült díszes ékszered, és áttört ékességed már készen volt teremtésed napján. Te kiterjesztett szárnyú és oltalmazó kerub! Isten szent hegyére helyeztelek, tüzes kövek között járkáltál. Tökéletes voltál útjaidon teremtésed napja óta, míg gonoszságot nem találtam benned. Mivel gazdag kereskedést űztél, gonoszsággal telt el belsőd és vétkeztél; azért levetettelek az Isten hegyéről, és romlásba taszítottalak a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub! Ékességed miatt felfuvalkodott a szíved, szépséged miatt elvesztetted bölcsességedet; a földre vetettelek, (…) és hamuvá teszlek a földön mindazok előtt, akik látnak téged. Mindazok, akik látnak téged a nemzetek között, megborzadnak miattad; semmivé lettél, és nem leszel soha többé”. (Ez 28, 11-19)
(Folytatjuk.)
A cikk Tarkó Mihály: Az angyalok mint Istent szolgáló szellemek a teremtésben és üdvösségünk történetében c. írása alapján készült. Az eredeti tanulmány itt olvasható.
Nyitókép: innen, második kép: innen, harmadik: innen.
A cikk első része: itt.
Kapcsolódó cikkek:
Mont-Saint-Michel – „Ki olyan, mint az Isten?”
Isten ujja, avagy hétköznapi csodáink
Tweet