Talita

Keresztény női magazin

Az angyalok története 6. – Egyházatyák az angyalokról

Arkangyalok 
Sorozatunk utolsó részéhez érkezett. Az angyalok története nem könnyű olvasmány, hiszen a cikkek olykor a teológiai értekezések befogadásához hasonló figyelmet követelnek. De úgy gondoljuk, hitünknek az érzelmi-lelki oldala mellett fontos része az “elmélet” is. Jó ha tudjuk, miben is hiszünk.

A II. század görög hittudósai sűrűn említik a démonokat, vagyis a szabad döntésük által gonosszá vált angyalokat. A sátán működésének tulajdonították a bálványimádást, a bibliai ihletésű mítoszokat, az asztrológiát, a mágiát, a Mithrasz-kultusz misztériumait, az üldöztetéseket, az eretnekséget, de néha még az orvostudományt is (nyilván azért, mert abban a korban az orvoslás nagymértékben összekapcsolódott a varázslással).

A görög hittudósok (apologéták) véleménye szerint Isten az angyalokat az ember megalkotása előtt, szabadnak teremtette, így maguk dönthették el, hogy szolgálnak-e Istennek vagy nem. Szent Jusztinosz (†165) véleménye szerint a sátán bukása egybeesik Éva megkísértésével, a többi angyal pedig akkor bukott el, amikor engedtek parázna vágyaiknak a föld leányai iránt (Vö.: Ter 6.). A bukott angyalok seregét növelték az ég fiainak és a föld leányainak a szerelméből született utódok. Jusztinosz kijelenti, hogy az angyaloknak nincsen semmi részük a teremtésben, ők is csak teremtmények. Az angyalok segítségére vannak a vértanúknak, elkísérik lelküket a paradicsomba (ez derül ki Perpetua és Felicitas szenvedéstörténetéből), ahol Istennek szüntelenül magasztaló éneket zengenek.

Angyalok: többek és kevesebbek az embernél

Jelentős különbségek mutathatóak ki a kor hittudósainak: Lyoni Szent Iréneusznak, Alexandriai Kelemennek és Órigenésznek a felfogása között, mégis együtt említjük őket, mert mindhárman reflektáltak a gnosztikusok által felvetett problémákra. Mint már említettük, a gnosztikusok isteni létezővé, kozmikus alapelvekké alakították át az angyalokat, és kiemelkedő szerepet adtak nekik a teremtésben.

ireneusLyoni Szent Ireneusz (II. sz. első fele – 202) szerint az angyalok nem köztes fokozatok Isten és az emberek között, és nem világalkotók. Bár szellemi lények, mégsem az Atya képmásai (az ember viszont az!), Jézus Krisztus pedig nem angyallá, hanem emberré testesült meg. Ádám a földön tartózkodó angyalok felett is uralmat gyakorolt, ezt az állapotot irigyelte meg a szelek fölé rendelt angyal, aki fellázadt. Jézus azonban legyőzte őt, és ezzel végérvényesen megsemmisítette uralmát az emberek fölött.

Egészen korán, már a III. században megpróbálták leírni az angyalok természetét. Órigenész (184 – 254) és Alexandriai Kelemen (140/150 – 216) elképzelésének az a közös vonása, hogy az angyalok rendje és az egyházi papi rend a minta – képmás viszonyában áll egymással. Kelemennél az angyali rendek hierarchiája papi jelleget ölt. Az elsőnek megteremtett angyalok úgy szemlélhetik Istent, ahogyan Ő önmagában van – a többi angyal már csak rendjének részesedése arányában. Órigenész rendszerében a püspökkel közösségben lévő minden egyes egyháznak megvan a maga angyala, sőt, minden embernek is van egy Istentől kirendelt angyala.

„Az imádság helyén valamiképpen segítő erők jelenlétét érezhetjük. Ez az a hely, ahol a hívők egybegyűlnek, de nagyon valószínű, hogy csoportjaikban angyali hatalmak is jelen vannak, sőt, magának Urunknak és Megváltónknak hatalma is… Ha többen is őszintén Krisztus dicsőségére jönnek össze, mindegyikük angyala védőfalat emel, s körülveszi az igazakat, mert mindig ott van amellett az ember mellett, akinek őrzését és irányítását rábízták. Amikor tehát a szentek egybegyűlnek, kétszeresen van jelen az egyház: egyszer az embereké és egyszer az angyaloké”

Szerinte az angyaloknak is van teste, de a természetük tűz, a táplálékuk pedig szellemi, ezért gondolkodó tűznek is lehetne őket nevezni. Egyesek bukásának oka a gőg volt, de nem gonoszságból cselekedtek úgy, hanem mert meg voltak arról győződve, hogy tévedésük az igazság. Órigenész írt a bukott angyalok megtérésének lehetőségéről is.

Láthatjuk tehát, hogy az első három században az angyaltan fontos része volt a teológiának. Az apokrif és a gnosztikus iratok szerzői sokat merítettek ezekből az írásokból (és viszont), de bennük a pogány démonológia is teret kapott. A különféle angyaltanok kritikus pontja mindig az a határvonal volt, amely Isten és a szellemi teremtmények között húzódik. Ezt a határvonalat igyekezett a gnoszticizmus elmosni, ezzel szemben az ortodoxia mindig kitartott amellett, hogy az angyalok helyét az isteni rend keretén belül jelölje ki.

nikaiai_zsinatA Nikaiai Zsinat (325) kinyilvánította az Atya és a Logosz (Jézus Krisztus) egylényegűségét, valamint a Logosz istenségét, ami által kikerülhetővé vált az a veszély, hogy az angyalokat is isteneknek tartsák. Ugyanígy a zsinat megerősítette Órigenész azon nézetét, miszerint az angyalokat megilleti a tisztelet, de nem az imádás. Szent Athanasziosz (Atanáz) (298 – 373) szerint is az angyalok azok, akik imádnak, és nem azok, akiket imádnak. Erre hivatkozik aztán később Boldog Ágoston (Szent Ágoston) is, amikor azt követeli, hogy ne szenteljenek templomokat az angyalok tiszteletére. Milánói Szent Ambrus (339 – 397) viszont támogatta az angyalok segítségül hívását, és az angyalokat bevonta a mennyei és a földi liturgiába. Aranyszájú Szent János (344 – 407) Liturgiájában Mihályt a magasságbeli erők fejeként tisztelik, ki minket mindig kísér, és az ördög támadásaitól oltalmaz. Gábriel viszont a seregek legfőbb vezére, akit mindenekelőtt mint a megtestesülés misztériumának tanúját tisztelnek. Az angyalok természetéről pedig azt mondják ezek a szövegek, hogy ők tiszteletreméltó mennyei és testetlen hatalmak, akik a kegyelem által lettek sérthetetlenek. Az angyalok felmagasztaltak, mégis korlátozottak, ami igazolja teremtményi mivoltukat és szolgáló küldetésüket az üdvösség történetében.

Boldog Ágoston (Szent Ágoston) írásaiban az angyalok Isten államának a mennyei részét képezik, ahol Isten akarata tündöklő és változhatatlan törvény. Ágoston nem tisztázza, hogy az angyalok mennyiben testiek ill. szellemiek, de utal fényszerű létükre.

Látomás a mennyei rendekről

Dionüsziosz Areopagitész (V. sz. vége – VI. sz. eleje) az első, aki pontosan értelmezi és meghatározza az angyalok neveit ill. feladatait. Látomásszerű, A mennyei hierarchiáról c. művében az angyalok a mennyei fény kisugárzásai, ők alkotják a Szent Háromság és a földi Egyház közti láthatatlan világot. Ez a köztes világ hierarchikusan rendezett, és teljesen szellemi. Háromszor hármas tagolódásúak, fentről lefelé: trónusok, szeráfok, kerubok – uralmak, erők, hatalmak – fejedelemségek, arkangyalok, angyalok. A hierarchia csúcsán álló angyali rend közvetlen közösségben van Istennel, a második hármasságba azok az erők tartoznak, amelyek hirdetik és végrehajtják Isten akaratát, a harmadik hármasságot pedig az emberek szolgálatára teremtette az Isten. Ezt a mennyei hierarchiát a menny fény- és erőáramlatai járják át, ezért képesek az angyalok megvilágosítani és megtisztítani az embereket, akik válaszul a menny világába emelkednek, és visszatérnek Istenhez.

Damaszkuszi Szent János (670k. – 750k.) is az utóbbi angyaltanra épít, Dogmatikájában többek között ezekkel a tulajdonságokkal ruházza fel az angyalokat: Olyan értelmes és értelemmel bíró, szabad akarattal rendelkező, teremtett, szellemi lények, akik önszántukból (jó vagy rossz irányba) változhatnak. Nem képesek bűnbánatra, mert testnélküliek (mert az ember a test erőtlensége miatt kapott bűnbánati lehetőséget); halhatatlanok, de nem természetük szerint, hanem kegyelemből; fényességek, akik az első és kezdet nélküli Fénytől (Istentől) nyerik a fényüket. Nincs szükségük nyelvre és hallásra, gondolataikat és döntéseiket a szó kiejtése nélkül közlik egymással. Különböző módon, de mind látják Istent, és ez a táplálékuk. Bármivé átváltoznak, ahogy Isten parancsolja nekik, és így jelennek meg az embereknek, hogy felfedjék az isteni titkokat.
Damaszkuszi János angyalokról szóló tanítása fogalmazza meg legteljesebben az Ortodox Egyház angeológiáját.

Túlbecsüljük vagy lebecsüljük az angyalokat?

A már korábban említett I. Egyetemes Zsinat (Nikea, 325) kimondja – nem újdonságként, hanem az Egyházban mindig is meglévő egységes hit alapján –, hogy az Atya minden láthatónak és láthatatlannak teremtője. E hitigazság kimondásával az Egyetemes Egyház dogmaként rögzítette az angyalok létét is. Egyesek ezt úgy értelmezik, hogy az Egyház nem mondja ki kifejezetten az angyalok létét, csupán feltételezi azt. Ez azonban nem jogosít fel senkit sem arra, hogy kételkedjék ebben a hitigazságban, hiszen a kifejezett kijelentés azért hiányzik, mert az angyalok léte– egészen az újkorig – nem kérdőjeleződött meg.

Az angyalok szerepének túlbecsüléséből több eretnekmozgalom is indult. A Braga-i Helyi Zsinat (561) elítélte a gnózis és a manicheizmus hatása alatt lévő priszcilliánus tant, amely kétségbe vonta az angyalok teremtett mivoltát (mert az isteni lényegből eredeztette őket). Ugyanez a zsinat elítélte a dualista ördöghitet, mely az ördögöt is teremtetlen princípiumnak – vagyis Istennel egyenlőnek – gondolta el.

Ebben az időben ütötte fel a fejét a palesztinai szerzetesek körében egy olyan tévtan, mely szintén túlzásba vitte az angyalok üdvtörténeti szerepét. A túlzó Origenész-követők ellen Jusztiniánusz császár adott ki ediktumot, melyet a Konstantinápolyi Helyi Zsinat (543) megerősített. Az elítélt tanok abban tévedtek, hogy az angyalokat egyenlővé tették Krisztussal, és összekapcsolták a kozmosz anyagi erőivel.
A II. Egyetemes Zsinatnak (Konstantinápoly, 553) ismét csak védelmeznie kellett az ortodox krisztológiát egy téves angyaltantól, amely azt vallotta, hogy Krisztus csak egy megtestesült angyal.

mria_angyalok_kzttKeleten ellentétes irányú eretnekség is felütötte a fejét, amely épp az angyalok szerepének lebecsüléséből eredt: a képrombolás, ami az angyalok képeinek a tiszteletét is tiltotta. Ezért kellett a VII. Egyetemes Zsinatnak (Nikea, 787) megvédenie a tiszteletreméltó angyalok szent ikonjait.

Keleten az angyalokhoz való viszonyulás sokkal meghittebb és kontemplatívabb, mint nyugaton. Erős a kapcsolat az angyalok és a Logosz (a Fiú), valamint az angyalok és a Szent Lélek között. Az Istenszülő Szűz Máriát különös tisztelet övezi: Ő, Jézus Krisztus megtestesülése miatt, felette áll az angyaloknak: „… ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Isteni Igét sérületlenül szülted…”. Ez azonban semmiképpen sem csökkenti az angyalok szerepét, hanem új szempontot ad az emberek és az angyalok kapcsolatához.

A cikk Tarkó Mihály: Az angyalok mint Istent szolgáló szellemek a teremtésben és üdvösségünk történetében c. írása alapján készült. Az eredeti tanulmány ezen a honlapon olvasható.

Az ikonokon ábrázolásai sorrendben: Arkangyalok; Szent Ireneusz; A nikaiai zsinat; Mária angyalok között.

Az angyalok története 1. rész; 2. rész; 3. rész; 4. rész; 5. rész.


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162