Az elfeledett női szeszély
Gyerekkoromban minden harmadik alkalommal a Női szeszély nevű sütit sütötték a háziasszonyok. Ismertem olyan családot, ahol a Női szeszély elmaradhatatlan része volt a vasárnapi ebédeknek és a vendégfogadásoknak – és nem unták meg.
Bevallom, mi akkoriban nem tartoztunk a rajongók közé: nagyanyám a Londíner – másképp Legényfogó – nevű sütit sütötte leggyakrabban, ami hasonló, de a tojáshabban darált dió van.
Ma alig hallom, hogy valahol Női szeszélyt készítenek. Minap kezembe került férjem néhai nagynénjének szakácskönyve, abban akadtam rá a receptre. A könyv 1936-ban jelent meg Váncza és Társa kiadásában, és a következő hosszú, büszke címet viseli: „A mi süteményes könyvünk. Gyakorlati útmutatások a torták, mignonok és mindenféle sütemények helyes elkészítésére és díszítésére. Közel félezer képpel és kipróbált eredeti süteményrecepttel.” És hogy kétségünk se maradjon, milyen kiváló könyvet tartunk a kezünkben, még hozzáteszik: „Tizennegyedik, háromszorosra bővített kiadás”.
Én megsütöttem a Női szeszélyt, és – pótolva a gyerekkori mulasztást – nagy hívévé szegődtem. Kiválóan sikerült, tetszést aratott. Mostantól az ünnepi teríték része lesz.
Hozzávalók (a dupla adaghoz):
25 dkg vaj (vagy margarin)
8 tojás + 2 tojásnak csak a fehérje
40 dkg + 8 csapott evőkanál porcukor
kb. 4 evőkanál tej
50 dkg liszt
2 csomag (Váncza) sütőpor
1 nagy citrom reszelt héja
1 evőkanál citromlé
finom lekvár (én barackot használtam, a könyv is azt javasolja)
A vajat, 8 tojás sárgáját 8 csapott evőkanál porcukorral és fél citrom reszelt héjával habosra keverjük. A lisztbe belekeverjük a két sütőport, majd a vajas-cukros-tojásos masszához adva, kis tejjel közepesen puha tésztává gyúrjuk kézzel. Nagy, mély tepsiben vizes tenyerünkkel egyenletes vastagságúra simítjuk, barackízzel megkenjük. A sütőben közepes tűzön majdnem készre sütjük.
Közben 10 tojás fehérjéből 1 kanál citromlével kemény habot verünk. Amikor már majdnem kész, belekeverünk 40 dkg citromos porcukrot. Kevéssé édesszájúak csökkenthetik a cukor mennyiségét, de nagyon ne, mert ez is adja a hab keménységét. (A szakácskönyv leírása szerint a citromhéj-reszeléket porcelán mozsárban morzsoljuk el a cukor egy részével, ezt keverjük a többihez – én sokkal igénytelenebbül a másik fél citrom reszelt héját egyszerűen belekevertem a tojásfehérjébe, és úgy is tökéletes lett.)
A kemény habbal beterítjük a már majdnem kész tésztát, visszatesszük a sütőbe, és szintén közepes tűzön addig tartjuk benn, amíg a hab teteje halványan majdnem barnulni kezd.
Az eredeti leírást persze kicsit változtattam a magam gyakorlata szerint, de így (is) kiváló lett. Sőt, tökéletes.
(Ilyet nagyon ritkán merek leírni, talán még egyszer se tettem.)
Kölnei Lívia
Tweet