Talita

Keresztény női magazin

Az éltető nedű

Jezus_mosoly
Mivel is lehetne kezdeni egy humorról, derűről és vidámságról szóló írást, ha nem egy viccel? Szóval, gyerek hittanból vizsgázik, izgul, tördeli a kezét, a tanár pedig megkéri, hogy mondja el neki a Tízparancsolatot tetszés szerinti sorrendben. „Rendben tanár úr – jön a válasz. – Akkor tehát kettes, ötös, nyolcas, egyes…”

 

Legyünk őszinték, saját hitünkről többnyire emelkedett dolgok jutnak eszünkbe: vallási ünnepek, himnuszok, finom miseborok, komoly szentírási részletek, (Drakula az orgonánál), megható bizonyságtételek, szerzetesek, remeték, (barátok közt)… Az emelkedettség, a hit magasztossága a gyülekezetben pedig kizár mindenféle humort. Leülsz fiam, előrefordulsz, nézed az előtted ülő tarkóját és kockás ingjét! Örökkön-örökké. Ámen.

Nevetséges álláspont. Mondhatni vicc.

Nyilván nem hülyéskedni megyünk a gyülekezetbe, eddig rendben is volna. De búslakodni sem! Magyar emberként különösen gyakorlottak vagyunk utóbbi tevékenységben, ami jól mutatja, hogy éppen ezért van szükségünk a derűre, minél nagyobb kanállal!

A humor szó az ókoriak bölcsessége szerint nedveket jelentett, melyek a testben áramlanak, és fenntartják az ember testi-lelki jólétét. Mintegy átjárnak bennünket, és tetőtől-talpig életkedvet adnak.

Nedves olvasó! A hit és a humor igenis elférnek egy tető alatt! Még akkor is, ha az egyháztörténelem során igyekeztek a kettőt elkülöníteni egymástól. A tréfa és a humor botránykőnek számított a teológiában, amit megvetettek és figyelembe sem vettek. Ennek egyik oka kétségtelenül az volt, hogy a Szentírás nem említi, hogy Jézus nevetett volna. Ezzel szemben kétszer is találkozunk azzal, amikor Krisztus sírva fakadt. A következtetés kézenfekvőnek tűnt: inkább sírjunk, mint nevessünk!

Pedig humor alatt nem feltétlenül harsány, röhögni való poénokra kell gondolnunk, hanem örömöt és derűt hozó epizódokra, akár gyülekezeten belül vagy a mindennapjaink során. És igen, a látszat ellenére a derű ott van a Bibliában is: gondoljunk a szatirikus elemeket sem nélkülöző Jónás könyvére, a szellemes mondásokat tartalmazó Példabeszédekre, de itt-ott röhejes jelzőket találhatunk akár a prófétai jellemábrázolásokban is (Jer 5:8).

A humor – annak ellenére, hogy több ezer évvel ezelőtt másképp gyakorolták – mindig tényező volt az emberiség történetében. Olyan energiaforrás, ami erőt biztosít a nem humoros dolgok elviseléséhez. Orvosság, feszült csendet megtörő szer, gátlásokat feloldó eszköz. A valóság görbe tükre, amelyben mindenkinek nagy füle van, és térdig ér az álla. Nevessünk hát magunkon úgy, ahogy csak mi tudunk, mert az jár nekünk!

És ha már hittannal kezdtem, azzal is fejezem be, történetesen egy kislány sztorijával, aki épp hazaérkezik a vasárnapi iskolából, édesanyja pedig arról kérdezi, mit is tanult aznap. „Mózesről meg a népről volt szó, hogy menekültek a fáraó elől, aztán a Vörös-tengerhez érve a mérnökök gyorsan építettek egy pontonhidat. A nép áthaladt a hídon, közben Mózes rádión beszólt a központba, ahonnan két vadászbombázót küldtek ki, és amikor mindenki átért, azok lebombázták a hidat – a fáraó így nem tudott utánuk menni.” Anyuka persze ráncolja a szemöldökét, és visszakérdez: egész biztosan ezt tanulták-e a vasárnapi iskolában? „Hát, igazából nem – mondja a gyerek. – De ha megtudnád, mit mondtak, azt holtbiztos, hogy nem hinnéd el!”

 

Sytka

 

Sytka korábbi írásaiból: Evangelizáció – skalpokat gyűjtünk?

Dögös pasik, bomba nők – a Bibliában

Kép innen


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162