Talita

Keresztény női magazin

Az estéről, amikor megbékéltem Istennel

 

margit1
Bár hívő keresztyén családban született, tizenévesen eltávolodott a hitétől Müller Margit. Azután egy németországi utazás pálfordulást eredményezett a fiatal lány életében, aki hamarosan Pestre került, külkeres lett, majd a férjével, Patkós Lászlóval sokáig cigánymissziót végzett.

A szüleim hívő keresztyének voltak, a háború alatt volt egy nagy ébredési mozgalom, akkor tértek meg. Elfogadták a gyerekeket, akiket adott nekik az Úr. Hét gyermekük született, én voltam az első. Apukám hegesztő volt, de földjeink és állataink is voltak, és mi, gyerekek is sokat segítettünk a gazdaságban. Jártunk evangélikus és református gyülekezetbe is, igyekeztek bennünket hitre nevelni. Az apai nagymamám azonban, aki velünk lakott, nem volt hívő. S ahogy születtek a gyerekek, ő egyre berzenkedett, hogy minek ez a sok gyerek, és én, legidősebb gyerekként sajnos osztottam a véleményét.

Pár dolgot megpróbáltam

Amúgy szerettem olvasni evangéliumi könyveket, nagy élményem volt a Nyomok a hóban Patricia M. St.Johntól. Amíg nem volt tévénk, minden vasárnap mentünk gyerek-istentiszteletre. A tévé a vasárnap délelőtti gyerekadásokkal azonban nagy konkurencia lett. Bár már előtte támadás érte gyerekhitemet. A vasárnapi iskolában a lelkész felesége a teremtéstörténetet csupán mítosznak magyarázta. Hetedikes koromban biológiaórán tanították az evolúciót, az ősrobbanást, úgyhogy megkérdőjeleződtek az alapok is. Nagylányként már restelltem templomba menni, nyolcadikos koromban ki is jelentettem, hogy én többet nem is megyek! Hitetlenül kezdtem el a gimnáziumot, de imádkozó szüleim voltak, és közben a két utánam következő testvérem is hitre jutott. Próbált volna beszipkázni a világ, de egy láthatatlan kéz visszatartott. Pár dolgot megpróbáltam, de a lelkem mélyén nem voltam igazán boldog. Emlékszem, hogy a művelődési ház igazgatója, amikor mentem bulizni, azt mondta: „Margit, te kilógsz innen”.

Pálfordulás

Utolsó nyári szünetben kimentem Németországba, a nagynénémhez, aki ott élt a hívő férjével. Szerettem volna világot látni és németül tanulni, ennek érdekében még arra is hajlandó voltam, hogy beüljek az áhítatokra. (A nagynénémék egy evangélikus nyaralóban dolgoztak.) Különösen nagy hatással volt rám az, ahogyan ők élték a házasságukat. Reggel együtt olvasták a Bibliát, és figyelemmel, szeretettel, megbocsájtással voltak egymás iránt, ami nagyon tetszett. Erről a nyaralásról úgy jöttem haza, hogy Istennel akarok járni. Ahogy hazajöttem, betoppant az evangélikus lelkész lánya, hogy menjek el vele evangélikus ifjúsági konferenciára, Gyenesdiásra. Hogyan jutott eszükbe engem meghívni, nem tudom. De mentem, és az jó volt. Elkezdődött a tanév, s mi néhányan megpróbáltunk evangélikus ifit létrehozni. Akkor már olvasgattam a Bibliát.

Most már minden rendben?

Aztán felvettek a Külkereskedelmi Főiskolára, Budapestre. Egy rokon egyszer feljött velem, és mutatott két templomot. Azt mondta, hogy az egyikben még ismered is Gyönkről a gondnokházaspárt. Amikor bemutatásképpen idehozott Pasarétre, épp egy vadidegen párnak az esküvője zajlott, ahová beültem. Sose fogom elfelejteni azokat a mondatokat, Cseri Kálmán esketett. Alighogy vége lett a szertartásnak, a gondnokházaspár invitált, hogy menjek el ifire is, szombaton várnak öt órára. Dehogy megyek, nem ismerek senkit! Nem baj, akkor gyere hozzánk fél ötre! Elmentem fél ötre hozzájuk, ő meg áthívott az ifiből három főiskolás lányt, bemutatta őket, majd azt mondta, hogy már mehetsz ifire, ismersz már többeket. Ezek a lányok aztán törődtek velem sok éven át. Látszólag minden rendben volt, de motoszkált bennem a kérdés, hogy biztosan megtértem, vagy mégsem? Én most újonnan született gyereke vagyok-e Istennek, vagy mégsem?

Ettől kezdve nem kételkedem

Közben, harmadikos koromban szóltak, hogy van egy néni, aki csak úgy jöhet haza a kórházból, ha valaki várja. Eltartási szerződést kötöttünk, és ide Pasarétre költöztem. Lett egy lakásom, de először is egy pótnagymamám, akivel az élet iskoláját, pontosabban a szeretet iskoláját jártam 7 éven keresztül. Amit anyukámnak nem sikerült elérnie, azt a néninek – igen. Emlékszem egy januári gyülekezeti imaestre, amikor 2Korinthus 5-ből volt egy rövid igemagyarázat, amelynek a kulcsmondata valahogy így szólt: Isten Krisztust, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értem, hogy én Isten igazsága legyek őbenne. Ebben az igében szinte könyörög az Apostol, hogy béküljünk meg Istennel. Többen imádkoztak is, majd hazamentem. Klári néni épp valami sorozatot nézett a szobában, én a konyhában letérdeltem, és azt mondtam, hogyha eddig nem békültem meg az Istennel, akkor én most megbékülök vele. Megköszönöm azt neki, hogy ő képes volt meghalni értem, és kibékülök vele, megvallom az összes bűnömet, ami eszembe jut. Amikor ezzel megvoltam, beírtam a Bibliámba, hogy 1987. január 18. – megbékéltem az Istennel.

A férjem és a cigánymisszió

Nagyon sokáig nem mentem férjhez. Közben Klári néni elment az Úrhoz. Az életemnek egy korszakában udvarolt egy férfi, aki a börtönben megtért, bár később kiderült, hogy mégsem volt az olyan igazi megtérés. Közben nem is tudtam, hogy egy férfi, innen a gyülekezetből, már szeretett engem. Amikor véget ért az az udvarlás, megkérte a kezem. Rettenetesen meglepődtem, és csípőből kikosaraztam. Nagyon tetszett, amit ekkor mondott: „Nem szomorkodom, mert eddig is boldog ember voltam az Úr Jézussal, és ezután is boldog leszek vele, te lettél volna a hab a tortán”. Körülbelül két hónap múlva visszavontam a „nemet”, és hat hónap múlva a felesége lettem. Nagyon boldog tíz évet töltöttünk együtt, s bár nem született vér szerinti gyerekem, mégis sok gyerekünk lett, mert bekapcsolódtam a cigánymisszióba, amit a férjem a testvérével együtt már korábban elkezdett. Egész házasságunkat végigkísérte ez a tevékenység. A férjemet egy évvel ezelőtt vitte haza az Úr, a nővérét fél éve. Most ámuldozom azon, hogy Isten nem szüntette meg a cigánymissziót, mert a férjem és a nővére helyére innen a gyülekezetből tíz-tizenöt fiatalt kapcsolt be a munkába, ami mostanában még jobban kiteljesedik.

 

Konkoly Edit


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162