Talita

Trükkös lusta, avagy fejlesszem vagy ne fejlesszem

– A csecsemők nem olvassák a fejlődésneurológiai tankönyveket. És vannak olyanok, akik nem a megszokott mintázat szerint haladnak. Nem ismerek olyan betegséget, amelynek tünete kizárólag a forgás kimaradása lenne. Bár valóban érdekes eset. Semmi tennivaló nincs vele, de ha megfordulna, azért küldj egy SMS-t – néz rám vidáman Eszter, neurológus ismerősöm, miután megvizsgálja a hét hónapos babám.

Nyolc hónaposan gyermekem még mindig nem forog. Térdelőtámaszban ringatja magát előre-hátra, és tolat mindenfelé a lakásban. Egy-két mozdulatot előre is megtesz, elkezd mászni. Kapaszkodva feláll. Ülni mászásból tanul meg úgy, hogy térdelőtámaszban hátrafelé nyomja a popsiját. Az oldalra fordulást ezek a mozgásformák követik nála. Eszterrel néha összefutunk, ilyenkor megkérdi, mi van vele. Régi barátnőm, Noémi is érdeklődik, aki sokféle fejlesztésen ment keresztül a fiaival.

– De hogyan kerül térdelőtámaszba, ha nem forog? – kérdezi Noi.

– Úgy, hogy hasra teszem le a földre, és felnyomja magát.

– És mit csinál, ha a hátára teszed?

– Addig ordít, amíg megsajnálom, és hasra fordítom.

Azért érdekes, mert a csecsemőkori forgás segít leépíteni az újszülött kori nyaki reflexet. Lehet, jobb lenne még most utána járni, és nem 6-8 éves gyerekkel kínlódni, ha mégis van valami. Kilenc hónapos gyermekem még mindig nem forog. Villámgyorsan mászik, kapaszkodva feláll, lépeget. Pár másodpercre önállóan is megáll a lábán.

– Szóval a gyerek jár, beszél és kikiált neked a konyhába, hogy „anya, gyere és fordíts meg!” – érdeklődik kedélyesen Eszter.

– Valahogy így – válaszolok bizonytalanul. Biztos, ami biztos, megadja egy fejlesztő számát. Manapság annyiféle szakember dolgozik a csecsemők mozgásfejlesztésén, hogy ember (vagyis inkább anya) legyen a talpán, aki eligazodik köztük.

Babám hasizomból félig felül, majd egyik kezével oldalt kitámaszt, és így fordul mászópozícióba. De fekvésből nem fordul át: sem hasról hátra, sem fordítva. Ez a helyzet Gréta érkezésekor, aki kilenc évet töltött el a Katona Intézetben. Megvizsgálja a gyereket, látszik rajta, mennyire szereti a hivatását, meg a kicsiket. Kérdezgeti a születés körülményeit, a későbbi mozgásfejlődési fázisokat: oldalra fordulás, mászás, állás, ülés.

– Hát ez tényleg elég érdekes! – nevet. – Na, várj csak, – néz a kicsire – majd én segítek megfordulni. Lepedővel próbálja átfordítani a dühödten tiltakozó csecsemőt, aki minden izmát megfeszítve ellentart. Lábával kitámaszt, kalimpál. Na, jó, akkor a lábadat fogom meg! Így sem megy könnyen, de végül sikerül. Annyira vicces a helyzet, hogy mindketten elnevetjük magunkat.

– Szóval trükkös lusta – kérdem megkönnyebbülten.

– Még csak nem is lusta. Amelyik baba ennyit mozog, ennyit erőlködik, az nem lusta. Hét hónaposan még úgy tűnhetett.

– Igen, tényleg az volt, semmit sem csinált. De másfél hónap alatt minden lemaradását behozta!

– Hallottál már az albán csecsemőkről? Őket egészen egyéves korukig lekötözve tartják, mégis pár hét alatt utolérik a többieket, mihelyt eloldozzák őket.

– Három hónapos koráig én is folyton kendőbe kötözve hordtam a babám, mert csak úgy tudott megnyugodni.

– Még az is lehet, hogy attól késett a mozgásfeljődése. Az első hónapok kritikusak abból a szempontból, miként képes elhelyezkedni a baba a térben. Mára viszont kissé meg is előzte az átlagot. Úgyhogy nem tettél semmit rosszul. Nyugodj meg, semmi baj nincs vele. Azért segíthetsz neki forogni úgy, ahogy mutattam. Napjában hatszor próbáld meg. Legyél vele határozott, mert azonnal megérzi, ha bizonytalankodsz. És hagyd nyugodtan háton fekvésben kicsit sírdogálni, legalább akkor, amikor egyedül vagy vele, és a nagyobbak nem kapkodják fel az első nyikkanásra. Ja, és ne higgy el semmit azokból a butaságokból, amiket mindenféle fórumokon olvashatsz, hogy majd diszlexiás lesz a gyerek, ha nem úgy mozog, ahogy elő van írva! – fordul vissza Gréta az ajtóból.

Aznap este a nagyágyon játszom a babával. Váratlanul megfordul, többször is, egymás után. Diadalmasan néz rám.

– Jól átvertél hallod-e! Hiszen ezt Te tudod! Na, megállj csak! Ezért öt haspuszi jár!

Arcán megjelennek az édes kis gödröcskék, amiket már az ultrahangos is felfedezett, mikor még az anyaméhben lubickolt, és szabadságát semmiféle nehéz fejlesztés veszélye nem árnyékolta be.

– Most beijedtél, mi? – mondaná szélesebben mosolyogva, ha tudna beszélni.

– Szóval még érted is, amit mondok! Akkor most vigyázz, jön a pusziroham! Kacag, gyöngyöző babanevetéssel.

Keresztesi Réka

Nyitókép: innen