Talita

Babát várni: áldás és teher

Amikor egy nő megfogan, testében-lelkében szinte percről percre óriási változások történnek a szülésig, de a szoptatás is egy “más állapot”. A petesejt osztódását persze még nem érezzük, viszont egyéb jelek nagyon is észrevehetőek. Mező Anna pénzügyi tanácsadóval anyai tapasztalatairól beszélgettünk.

– Három gyereket szültél. Ez keresztény körökben nem ritka. Hogyan élted meg a tested változásait a várandósságok és a szülések idején?

– Amikor még nem voltak gyerekeim, a testemet csak egy szükséges fizikai eszköznek tekintettem. Például a testem tette lehetővé, hogy elvégezzem a házi munkát, kijárjam az egyetemet, és így tovább. A terhességek időszaka alatt a testem felértékelődött számomra. Megértettem, hogy ez az a védőburok, amiben egy másik élet létrejöhet.

– Jobban védted önmagadat?

– A védelem is fontos volt, meg az odafigyelés minden rezdülésemre.

– A terhesség nagyon sok megváltozott testi tünettel jár.

– A reggeli hányinger, a gyakori vizelési inger voltak a legelső testi jelek. Humorosnak hangzik, de ez az utóbbi meghatározta a hétköznapjaim időbeosztását. Például, ha elmentem otthonról, előre meg kellett terveznem az útvonalat, aszerint, hogy hol találok nyilvános WC-t. Később, amikor már nagy hasam volt, ugyanígy meg kellett terveznem, hogyan kerülhetem el utazás során az erősen zötykölődő járműveket.

– Ezek a hétköznapi nehézségek. De miben nyilvánult meg, hogy értékesebbnek tartottad a testedet?

– Az én jó testi-lelki állapotom volt a garancia arra, hogy a gyermekem harmonikusan fejlődik. Az egészségem megőrzése érdekében sok olyan dolgot tettem, amit máskor sajnáltam magamtól.

– Például?

– Igyekeztem jó minőségű, tartósítószer-mentes táplálékokat enni. Sajnos, csak később döbbentem rá, hogy a pihenés is fontos. A terhesség félidejében gyakran nyilallt a hasam, az orvos figyelmeztetett is, hogy nyílik a méhszáj. Egészen addig elhittem a várandóssággal foglalkozó könyveknek azt a tanítását, hogy a kismama tulajdonképpen mindent úgy csinálhat, mintha nem volna semmi baja. Ez erős túlzás. Minden kismama kíméletre szorul. Félidőtől kezdve mindig lefeküdtem, ha keményedést vagy nyilallást éreztem.

– Nem ijedtél meg?

– De igen. A koraszülés réme mindvégig ott lebegett felettem. Emiatt nem is tudtam igazán átélni az első várandósság szépségeit. A másik két gyermekem érkezésére már okultam a rossz tapasztalatokból, és sokkal többet pihentem. A harmadik fogadására egészen nyugodtan készültem. Az volt a legharmonikusabb terhességem, annak ellenére, hogy a másik két kisgyermeket is el kellett látni.

– Milyen változásokat tapasztaltál a terhességek alatt a testeden, az eddig említetteken kívül?

– Nagyobb lett és feszült a mellem, megváltozott egy-két anyajegyem, és függőleges barna csík jelent meg a köldököm alatt. Ez utóbbi a szoptatás idején eloszlott. Emlékszem még arra is, hogy az eredetileg sápadt arcbőröm kipirosodott, aminek nagyon örültem. Volt egy-két negatív változás is: a nehézkesebbé vált mozgásom, és a lábszáram enyhén vizesedett. Szerencsére szülés után ezek is rendeződtek.

– A szülés milyen testi tapasztalatokat jelentett a számodra?

– Jót és rosszat is. A rossz az volt, hogy megtapasztaltam, mennyire kiszolgáltatott vagyok testileg és lelkileg. A testi folyamataim nagy részét nem tudtam befolyásolni, így például a tágulási fájdalmakat sem. Másrészt ott volt az orvos és a szülésznő. Mindkettőjüknek nagy a szerepe abban, hogy mi történik a szülőnővel és az újszülöttel.

– Mire gondolsz?

– Például az első orvosom mindenáron gerinctáji érzéstelenítést akart alkalmazni nálam. Én azonban úgy gondoltam, hogy ez az első szülésem, tehát butaság volna már előre félni valamitől. Őt ez bosszantotta, és attól sem riadt vissza, hogy lelkileg zsaroljon. A fájdalmak közepette azt mondta, ez még egy napig is eltarthat. Az igazság viszont az volt, hogy egy óra múlva megszültem a fiamat. Szerencsére volt erőm nemet mondani. Erősített, hogy korábban olvastam a fájdalomcsillapítás rossz mellékhatásairól.

– Milyen jó tapasztalatokat szereztél a testedről?

– Azt, hogy egy kicsit mégiscsak befolyásolhatom pozitív irányba a történéséket. Előtte nem gondoltam volna, mennyire fontos a mély és lassú légzés, amely kedvezően befolyásolja az összes testi és lelki folyamatot. A magzatét is. A másik nagy élményem az volt, hogy a fekve elviselhetetlen fájdalmak egyszeribe elviselhetővé váltak, amikor felültem.

– Nem véletlen, hogy a természeti népek körében is inkább ülve vagy guggolva vajúdnak és szülnek. Milyen érzés volt maga a szülés?

– Mintha egy nagy, meleg tömeg egy nagy loccsanással kirepült volna belőlem. Utána megkönnyebbültem.

– A szülés utáni első órák hogyan teltek?

– Ezeket az első órákat meghatározza, hogy milyen a kórházi környezet. Az első gyerekemet olyan kórházban szültem, ahol még sok rossz, régi szokás élt. A kisfiamat rögtön megmosdatták, felöltöztették, és csak egy pillanatra hozták ki megmutatni. Két órán át tehetetlenül feküdtem egy zsákkal a hasamon.

– Zsákkal?!

– A has gyorsabb összehúzódását kellett volna segítenie. Ma már nem nagyon alkalmazzák.

– A másik két gyereknél volt valami különbség?

– Igen. Őket olyan kórházban szültem, ahol már modernebb felfogás érvényesült. Az újszülöttet rögtön a születése után a mellemre fektették, amely csodálatos érzés volt. Csak utána vágták el a köldökzsinórt. Amíg a szülőszobában voltam, odahozták mellém, így azonnal mellre is tehettem. Ez nagy megnyugvással és örömmel töltött el, és kedvezően befolyásolta a későbbi szoptatást is.

– Milyen testi különbségeket észleltél az egyes terhességek között?

– Az első terhesség csak a hatodik hónapban kezdett látszódni rajtam, akkor kezdett nőni a pocakom. A második, harmadik terhességnél sokkal hamarabb, már a második hónapban jelentős változásokat okozott a várandóság. Talán az első alkalommal még nem volt “bejáratva” a testem? A második és a harmadik esetben már “bejárt utat” kellett követnie, és ez sokkal gyorsabban ment végbe.

– Hagyott maradandó nyomot a testeden a gyermekvárás?

– Szerencsére nem sokat, inkább lélekben változtam maradandóan. Egy év alatt nagyjából visszanyertem a régi formámat. Ma, hat évvel a legkisebb gyermekem születése után két-három kilóval vagyok több a lánykori súlyomnál. Persze, a mellkasom és a csípőm szélesedett. Legkésőbb a mellem nyerte vissza régi formáját. Ehhez körülbelül két évnek kellett eltelnie a szoptatás befejezése után.

– Nem zavartak ezek a változások?

– Nem. Sőt, a terhességek első szakaszában nagyon tetszett, hogy “megasszonyosodtam”, mintha magam is a női termékenység szimbólumává váltam volna. Néhány hónapig kimondottan élveztem ezt a helyzetet.

– Mit szólsz ahhoz, hogy keresztény médiumokban nem illik használni a terhesség kifejezést? Áldott állapotként, várandósságként említik.

– Mindhárom elnevezést helyénvalónak tartom. A gyermekvárás egyszerre áldott állapot, várandós állapot és terhesség. Öröm és teher. Kár lenne egyiket vagy a másikat eltagadni.

R. Nagy Csilla