“Cellatársnak szívesen választanék papot”
Rövid beszélgetés egy névtelenségbe burkolózó ateista filozófussal Isten létéről, a bizalomról és a hitről.
– Egy ateista hogyan érzi magát Magyarországon?
– Ez sok mindentől függ. A közvetlen környezettől, ahol az ember dolgozik, megfordul és lakik. De lényeges a világnézet szilárdsága, annak elvi és érzelmi töltése, valamint pszichés oldala. Számomra az ateizmus teljes világnézet és értékrend, és ez nekem önbecsülést is ad.
– A társadalom folyamatosan változik, ön mit gondol erről?
– A társadalmi lét nem örök, mióta létezik, mindig mozog, előrehalad. Az emberek tevékenységét léthelyzetük, érdekeik, ambíciójuk és értékrendjük határozza meg. A világnézetem kiindulási pontjai ma is a következők: a világ végtelen, az egyes ember élete véges. Ezért a világ egészét teljes mértékben megérteni nem lehetséges, de törekednünk kell arra, hogy minél kevesebb meglepetés érjen bennünket. Számomra fontos,hogy az életemnek értelme legyen, a halálomnak pedig majd magyarázata. Én hiszek önmagamban, mint ahogy ön hisz Istenben. Ön a hívők táborába tartozik, és ez nagyon tiszteletre méltó, de én úgy vélem, legalább olyan nagy szerepe van a társadalmomban a nemzeti, etnikai hovatartozásnak, mint a krisztusi hitnek.
– Mint ateistának, mi a véleménye a keresztény összetartozásról?
– Bár önmagamban hiszek, de gyakran elgondolkodom azon, hogy a keresztények közösségében mekkora erő rejlik. Ateista beállítottságomat egy hasonlattal tudnám megvilágítani. Mélységesen hiszek az anyag mindenhatóságában, tudom, hogy a szifilisz betegségének gyógyításához 505 kísérletre volt szüksége a tudománynak. Akkor ennél sokkal bonyolultabb kérdésre, például arra, hogy Isten létezik-e vagy sem, hogyan tudnánk helyes választ adni? De szívesen vitatkozom. Például, ha arra kerülne a sor, cellatársnak szívesen választanék hívő papot vagy hívő embert. Nemcsak azért, mert kulturált beszélgetőpartner, hanem azért is, mert van tartása, hite, szolgálata, és ebből következik, hogy valószínűleg jóindulatú humorral rendelkezik, nem csapnánk be a másikat. Bízhatnánk egymás emberi tartásában.
Keresztes Szílvia
Tweet