Talita

Bódy Gábor 65 – “Hogy legyen, aki szeresse!”

Bódy Gábor filmrendező élete és halála ma is sokakat foglalkoztat. Barátai, tisztelői, szerettei közül sokan nem hiszik el, hogy a nagyszerű művész, aki tele volt tervekkel, s aki  katolikus volt, öngyilkos lett. Bódynak nemsokára retrospektív életmű-kiállítása nyílik Berlinben és Karlsruhéban. Az anyag Budapesten is látható lesz.
Jósvai Péterrel, a http://cspv.hu/ filmes portál munkatársával beszélgettünk, aki saját bevallása szerint a ’80-as évek óta rajong Bódy Gábor művészetéért, és a rendezőnek dedikált honlap egyik létrehozója.

Kóczián Mária: – Negyedikes gimnazista voltam, amikor bemutatták a Kutya éji dalát. Két barátnőmmel ellógtunk a suliból, hogy azonnal megnézhessük.

Jósvai Péter: – Ismerem ezt a történetet…

– Viszont ma Bódy Gábor nincs reflektorfényben.

– Sajnos, egyet kell, hogy értsek.

– Hatással van egyáltalán Bódy a magyar filmrendezőkre?

– Előfordul, hogy megborzongok egy film közben, mert látszik, a rendező világában ott van Bódy Gábor, hogy a filmet egy mágikus dolognak tekinti. Legutóbb a Pál Adrienn alatt éreztem ezt. Mostanában évente akár 2-3 filmmel kapcsolatban is ez jön be.

– Akkor talán nem is kell félni attól, hogy nem hangsúlyozzák a nagyságát?

– De, félnünk kell, mert Bódy hivatalosan szinte teljesen feledésbe merült. Tulajdonképpen hűen önmagához továbbra is kilóg a kultúránkból. A legközpontibb alakból a legperiférikusabb személy lett a magyar film világában.

Bódy Gábor (1946-1985) Budapesten született „osztályidegen”, polgári családban. A Szent István Gimnázium elvégzése után az ELTE filozófia-történelem szakán szerzett diplomát. Közben már készített filmeket a Balázs Béla Stúdiónak, ami az útkereső fiatal filmesek műhelye volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán az Amerikai anzix című kísérleti nagyjátékfilmjét csak azután fogadták el diplomamunkaként, miután több nemzetközi elismerést is kapott. 1980-ban mutatták be Nárcisz és Psyché c.monumentális filmprodukcióját, amelynek a forgatókönyvét Csaplár Vilmos írta Weöres Sándor Psyché c. műve nyomán. Bódy felismerte a videóban rejlő technikai-műfaji-művészi lehetőségeket. Ezeket felhasználta harmadik játékfilmje, A kutya éji dala (1983) létrehozásában is.
1981-ben megházasodott, ezután sok időt töltött Nyugat-Berlinben.
1985-ben, máig tisztázatlan körülmények között halt meg.
1999-ben kezdtek beszélni arról, hogy az előkerült – igen hiányos – akták szerint 1973 és 1981 között ügynök volt.

– Mi lehet ennek az oka?

– Egyrészt Bódy átélte, sőt, maga is katalizálta a világszerte zajló korszakváltást: a modernből a posztmodernbe. Másrészt a halála után történt a rendszerváltás. Mindennek és mindenkinek újra kellett definiálnia magát, hogy ismét megjelenjen. Neki erre nem volt alkalma. Most azt érzem, mintha körbejárt volna egy ciklus, és egyre több ember figyelme fordul újra Bódy felé.

– Miért tartod Bódyt meghatározó művésznek?

– Nagyon sok minden miatt. Minden filmje, videója különleges, és óriási hatást gyakorol a nézőire – a korabeli közönségre ez hatványozottan igaz. Ha csak művészettörténeti vonatkozásban tekintjük, akkor is ámulatba ejtő a műve. Magyarországon ő készítette az első videó művet 1973-ban, ő rendezte az addig legnagyobb volumenű és legnagyobb költségvetésű magyar filmet, a Psychét. Ő indította el feleségével és barátaival az első videó művészeti videó-magazint, az Infermentalt (nem újságról, hanem videó kazetták formájában terjesztett “magazinról” van szó). Valódi kozmopolita művészként Berlinben nemcsak videó-műveket készített, de docensként az ottani filmiskolában, a DFFB-n is tanított. Ezután itthon elkészítette minden idők legkisebb költségvetésű magyar filmjét, a Kutya éji dalát, közben az underground, illetve avantgárd kultúrát támogatta, katalizálta. A videó számára nem csupán egy technika volt, hanem egy vadiúj látásmód, egy új korszak médiuma – amely a hagyományos filmművészetet forradalmi módon megújíthatja.Már legelső filmjeinek egyike, az Ifivezetők (dokumentumfilm, 1972) is megdöbbentően konfrontatív mű lett. Bódy a rendszer falait döngette vele, s rá jellemző módon úgy, hogy interjúalanyai (pártfunkcionáriusok) ezt észre sem vették. Volt ifivezetők összejönnek egy vadászházban és a múltról, „a mozgalomról” beszélgetnek. Aztán a film végén kimennek az épületből, és füstbombákat dobálnak. Felteszem, Bódy javaslata lehetett, hogy „vegyünk még fel valamit!”, és ezzel a kis plusz felvétellel leleplezi az egész rendszert: itt nem arról van szó, hogy Zánkán üdültetjük a gyerekeket, hanem nagyon keményen a hatalom gyakorlásáról.

Erdély Miklós és Bódy Gábor a hetvenes évek elején

– Nem a legjobb kifejezés, de a reneszánsz polihisztorok jutottak eszembe róla.

– Szerintem ennél sokkal több, óriási tudású univerzális művész volt. A vizuális művészetekben, az írásban, a filmelméletben is nagyszerűt alkotott. Nem jóléti műveltsége volt, hanem valós, aktív élményei, mindent bedolgozott menet közben a műveibe, és miközben haladt, szórta magából a szikrákat!

– Mindenképpen beszélnünk kell Bódy ügynök voltáról is.

– Nagyon tetszett nekem Máté Krisztina filmjében Vészi János (filmrendező) aspektusa. Szerintem holtbiztos, hogy Bódy hülyére vette a hatalmat! Gondold el, jelentéseket próbálnak értelmezni! Ha valaki jelentéseket ír, akkor nem kifejezi önmagát, hanem ír valamit a rendszer számára. Ennek ellenére sokan egy az egyben hisznek azoknak a szövegeknek! Úgy értelmezik, hogy Bódy szervilisen viselkedett, összehaverkodott a tartótisztjével, hízelgett a hatalomnak. Vészi János azonban játszmákról beszél. Szerinte úgy gondolhatta Bódy, hogy az intelligenciájával az ujja koré csavarja őket. Rengeteg ember ügynök volt akkor, amiről sosem fogunk megtudni mindent. Meg vagyok győződve, ha megtehette, a nyugatiaknak is dolgozott. Nem látom a limitet, hogy ő mit ne csinált volna meg! Ez a fajta fricska a hatalom felé nagyon jellemző lenne Bódyra. Bár nem vagyok történész, azt gondolom, hogy a beszervezői egyre jobban megharagudtak rá emiatt.
Gazsi Zoltán (operatőr) szerint Bódy meg akarta mutatni a hatalomnak, milyen kultúrpolitikát kellene folytatnia. Tény, hogy Bódy stratéga volt, és ezt az ügynök dolgot szerintem egyfajta kémjátszmaként élhette meg. Egyebek közt a Psychét nyerte meg ezzel.
Máté Krisztina filmjében Durst György (rendező-producer) azt mondja, ha nem hétköznapi ember, akit zsarolnak, hanem művész, akkor sokkal nehezebben tudja neki megbocsátani az ügynökséget – hacsak nem írja bele a művébe mindezt. Durst hozzáteszi: Bódy beleírta. Erre utal a Psychében a kézcsók a hatalomnak, hogy a Kutya éji dala álpapját ne is említsük.

– Csaplár Vilmos ezt másként értelmezi. Szerinte Bódy Gábor öngyilkos lett az ügynök volta generálta erkölcsi-gyakorlati problémák miatt…

“Gábor egyszer csak elkezdett Esterházy-kockás öltönyben járni. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt? A papámtól kaptam, mondta büszkén. /…/ Attól fogva ilyen öltönyöket viselt. A halála helyszínén egy karosszékben ott volt a karfán egy ugyanolyan öltöny, a díszzsebkendő-zsebben pedig egy cédula, amelyen az állt a Gábor írásával, hogy ez legyen a Casparé. A fiáé. Szerintem nincs olyan titkos szervezet és gyilkos, aki ilyet ki tud találni.” (Forrás: http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=9409)

– Csaplár Vilmost fontos megérteni. Nyilvánvalóan nem kedvence ez az elmélet, amit újra és újra előad. Szerintem tragikus dolog a számára, hogy ezt ő így látja. Ez a lelki folyamat a gyásszal komoly párhuzamot mutat. Szerintem – kegyeleti okokból – nem érdemes ezen lovagolni. Ráadásul ezek Csaplár Vilmos gondolatai, amelyekről vele érdemes beszélgetni.

– Én nálad gonoszabb vagyok. Úgy gondolom, hogy közöttük kellett, hogy legyen rivalizálás.

– Csaplár Vilmost nem szabad ellenfélként látni, ő egy igaz barát. Az egész szituáció sem az, aminek látszik. Teóriák, érzelmek csapnak össze, miközben az emberek szeretik Bódyt, és mindenki szenved attól, ami történt. Vannak olyan személyek, akiken hihetetlen mennyiségű „áram” halad át, olyan intenzív a kommunikációjuk, hogyha ők nem vesznek részt a történésekben, akkor minden másként alakul. Bódy ilyen volt! Az univerzumunkból kiszakadt egy csillag, s ez valódi kataklizma! Mindenki a saját fájdalmas szólamát fújja a halálával kapcsolatban, és ez olyan, mint egy retrospektív ünneplés: egyrészt fájdalom van benne, másrészt öröm, hogy lehet őt ismerni, hogy jelen van a művészete és a szelleme.

– Azért a Csaplár-verzió belőled is kiváltott akkora ellenérzést, hogy tollat fogtál, és megírtad rá a válaszodat!

– Csaplárban nincs rosszindulat, csak a szellem embereként, mint erős férfi próbálja minél racionálisabban megfogni azt, ami történt, és feltétlenül bűnöst is találni. Biztos, hogy nem könnyű neki. Ez pont olyan, mint a Kutya éji dalában, amikor a pap azt kéri a lánytól, hogy ha nem sikerül kimondania az igazságot, szúrja meg magát egy tűvel. És a lány a fájdalma ellenére hajszolja magát az igazság keresésére.

– Úgy írtál az öngyilkosságról, mint bűnről.

– Igen. Abban az értelemben, hogy ha valaki meghal, akkor pótolhatatlan veszteséget hagy maga után. Ha valaki megöli magát, akkor „spirituális jogilag”, azt gondolom, áldozat. Semmilyen körülmények között nem értenék egyet azzal, hogy bűnös.

– Tehát nem úgy gondolsz egy öngyilkosra, mint kárhozottra. Nekem nagyon tetszett, hogy szenvedélyesen védelmezted Bódyt az öngyilkosság vádjától.

– „Hogy legyen, aki szeresse.” (Idézet a Kutya éji dala c. filmből) De teljesen mindegy, hogy gondolom én, ahhoz képest, hogy Bódy Gábor számára, aki katolikus volt, az öngyilkosság bűn volt. Nem helyes egy olyan embert vádolni, aki távollétében nem tudja megvédeni magát.

(Jelenet A kutya éji dala c. filmből, amelyben Bódy mint “álpap” prédikál: http://www.youtube.com/watch?v=W7ftgElu1n8 )

– Bódy gyakorló katolikus volt?

– Nem tudom, hogy mennyire volt templomba járó, de a hit nagyon fontos volt számára, hívő volt – ezt a feleségétől tudom. Ugyanígy a szerettei és a hozzátartozói számára is fontos volt, hogy a temetése után misét mondassanak érte a Bazilikában, ami 1985-ben, a pártállami időkben nem kis eseménynek számított.

2006-ban hozták létre ahttp://cspv.hu/  filmes portál munkatársai  a http://bodygabor.hu/ oldalt, Bódy Vera (Dr. Baksa-Soós Veronika)  erkölcsi támogatásával. Arra törekednek, hogy ezen az oldalon a Bódyval kapcsolatos információk, anyagok egésze elérhető legyen. Együttműködnek a Peternák Miklós nevével fémjelzett  http://www.c3.hu/ -val is. Fontosnak tartják, hogy közösségi szellemben fejlődjön a honlap, ezért szeretnének többeket – művészettörténészeket, esztétákat – bevonni a munkába.

Nem akarjátok a honlapot egy kicsit élőbbé tenni?

– Pont ez történik! Peternák Miklós egy nagy Bódy életmű-kiállítás összeállításán dolgozik, ami a jövő év januárjában nyílik majd meg először Berlinben és Karlsruhéban, aztán az év közepén valószínűleg jön Budapestre is. Ez lesz az eddigi legnagyobb Bódy retrospektív kiállítás. Ez az esemény fogja őt méltó módon elhelyezni a kultúránkban. A videói végre megjelennek DVD-n, nem is hiszed, ez micsoda nagy hír! Úgy érzem, ezzel újra beindul a Bódy Gábor-motívum. Egyre többen keresnek meg bennünket a honlap kapcsán is. Az emberek napról napra izgalmasabbnak érzik azt a korszakot, amelynek ő az egyik központi alakja volt.

Kóczián Mária