Boldog házasság 50 év felett?
A házasság kockázatos vállalkozás, de bele kell vágni. Hiszen jó házasságban élni azt is jelentheti, hogy felnõtté váltam – vallja Alfons Vansteenwegen (1941) belga származású pszichoterapeuta, több magyarul is megjelent könyv szerzõje.
– Ön házasságban él?
– Igen, 1970 óta élek házasságban.
– Mi tartja önöket együtt?
– Nem megy magától. Nagyon jól megismertük a másikat az elmúlt évek alatt, de ez nem távolított el egymástól. Sõt, erõsödött az odaadó szeretet. Egy kapcsolatnak érzelmileg is kielégítõnek kell lennie. A mi kapcsolatunk szenvedélyes szerelemmel indult. A legtöbb házasság szintén így kezdõdik, mégis megromlik. A házasság megmaradása mindig két ember akaratán múlik, ha valamelyikük mindenáron el akarja hagyni a kapcsolatot, nincs mit tenni. A házasság kockázatos vállalkozás. Egy jó házasságban élni tulajdonképpen a felnõtté válás folyamatának betetõzõdése. Bár vannak, akik szeretnek egyedül élni, a legtöbb embernek szüksége van egy tartós, bensõséges kapcsolatra. Most tulajdonképpen a kötõdésrõl beszélünk.
– Sokaknál egészen korán megsérült ez a kötõdési képesség, aminek az alapja, gondolom, a bizalom.
– Akik szeretnének, de mégsem élnek kapcsolatban, sokszor nem látják, hogy a másiknak sem egyszerû az élete. És azt sem fogadják el, hogy minden kapcsolatban vannak problémák. Az, hogy képes vagy kapcsolatban élni, egy hosszú tanulási folyamat eredménye. Mi a feleségemmel sokszor vezetünk egyéni és csoportterápiákat. Jó néhányszor találkoztunk olyan emberekkel, akik nem tudták elképzelni azt, hogy valaki igazán szeretheti õket. Kiderült, hogy ezeket az embereket a szüleik nem akarták.
– Mit lehet ezzel kezdeni?
– Ilyenkor szükség van terápiára. De ha nem ennyire súlyos a helyzet, akkor terápia nélkül is mûködhet.
– Mennyire változik meg a házasság, amikor a gyerekek kirepülnek?
– Ez egy nagyon fontos változás. Nálunk, Belgiumban ez általában egybeesik a nyugdíjas állapot elkezdõdésével. Ilyenkor egész nap együtt van a pár, ami nem könnyû. Sokszor elõfordul, hogy a házaspár egyik tagja túl sokat érdeklõdik a másik dolgai iránt, szinte gyerekként tekint a párjára. Tipikus példa, amikor megjegyzi az ajtóban: „Vigyél magaddal esernyõt, mert esni fog.” A másik probléma, hogy fixálódott a kép a másikról. Nem tudja elképzelni az egyik, hogy a másik valami egészen eredeti dolgot is mondhat, csinálhat.
A házaspár ekkorra már felosztotta az életük különbözõ területeit egymás között. Ez nem is baj, de fontos, hogy önállóan végezhessék a feladatokat. Ha valaki fõz, a másik ne szóljon bele. Jó az is, ha a lakásban van hová visszavonulni. De az is szebbé teheti a kapcsolatot, ha adunk a párunknak olyan idõt, amivel nem kell elszámolnia. „Most elmegyek vásárolni, majd jövök.” Fontos még az is, hogy állandóan kommunikáljunk egymással. Ami nem csak a megosztást jelenti, hanem a figyelmes hallgatást is. Ekkor lesz igazi tapasztalatunk a másikról.
– Mi a helyzet a szexualitással ebben a korban?
– Ebben a korban már a testünk is változik. Például tovább tart a merevedés, a nedvesedés, az orgazmushoz több idõ kell. A kapcsolat szemszögébõl ez azt jelenti, hogy a társak igényei egészen eltérõek lehetnek. Ezt szinkronba hozni tárgyalással lehet leginkább, bár egy hosszú házasságban a tárgyalás sem mindig működik. Kérdés, hogy ki kezdeményezi a szexuális együttlétet, és hogy a másik belemegy-e a dologba, vagy sem.
– Fontos a közös hálószoba, vagy lehet külön is aludni? Van erre recept?
– Ez a pártól függ. Szerintem az a fontos, hogy idõsebb korban is „csábítsák el” egymást. Maradjunk kívánatosak. Egy gyertyafényes vacsora vagy egy közös kirándulás meghitt beszélgetéssel is képezheti a csábítás alapját. Elõfordul, hogy ebben a korban már nem klasszikusak a szexuális együttlétek. Számomra néha a kézfogás is „szexuális” együttlét lehet, hetvenéves elmúltam.
– Ön szokta még „csábítani” a feleségét?
– Próbálom, de nem mindig sikerül…
Konkoly Edit
A fotók a szerző felvételei
Néhány hasonló témájú cikkünk:
Jelenetek a házasságomból
Nyolcvanöt év házasság titkai
A házasságról – Kopp Mária halála után
Tweet