Christopher West: „Ne adjátok fel legmélyebb vágyatokat pillanatnyi örömökért!”
Christopher West, a Philadelphia közelében található Test Teológiája Intézet kutatója, a megragadó előadásmódjáról ismert katolikus előadó Magyarországra látogatott, hogy megismertesse velünk Szent II. János Pál tanítását a szexualitásról.
(…)
– Melyek ma a legnagyobb félreértések a családdal és a szexualitással kapcsolatban?
– A XX. században a szexuális késztetés iránya teljesen megfordult: önközpontúvá vált. Mindig is létezett egy olyan tendencia, miszerint az emberiség úgy gondolta, hogy a szexualitás célja az örömszerzés, és ebből adódott az a komoly félreértés, hogy a másik fél teste eszköz ennek a célnak (a saját örömömnek) az elérésében. Az öröm maga természetesen nem rossz dolog, viszont elfeledkeztünk arról, hogy a cél az, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogy Isten szeret minket: úgy, hogy közben nem magunkat, hanem a másikat tegyük boldoggá. A XX. században ez történt: teljesen elfelejtettük, hogy a szexualitás célja nem „belül”, hanem „kívül” van, és ez nem más, mint a következő generáció megteremtése.
(…)
– Számos tévhit kering az egyház szexualitásra vonatkozó hozzáállásáról is. A legfontosabb talán az, hogy az egyház ellenzi vagy elítéli a szexet. Mi erről a véleménye?
– Az egyház nem a szexualitást, hanem a szexualitással való visszaélést ellenzi, és egy másik szempontot, módot ajánl annak megélésére. Amikor Szent II. János Pál megjelentette a test teológiájáról szóló elmélkedéseit, akkor egy nagyon fontos kijelentést tett: egy férj a szívében is megcsalhatja a feleségét, ha őt a saját örömszerzése eszközének tekinti. A feministáknak tapsolniuk kellett volna örömükben, hiszen a házasságon belüli nemi erőszak elutasításával tulajdonképpen a női méltóság mellett állt ki. Ehelyett azzal volt tele a sajtó, hogy a pápa még a házasságon belüli szexet is elítéli. Amit a világ erről tévesen gondolt akkor, azt egy újságíró így fogalmazta meg: „Ha a feleségem után sem vágyakozhatom, akkor ki után tehetem meg?!” A kérdés természetesen félrevezető, hiszen a válasz egyértelmű, de a lényeg nem itt van. A lényeg az, hogy a szexualitást is Isten képére kell megélnünk. Az egyház tanításának forradalmi ereje éppen ebben van: úgy szeressünk, ahogy erre teremtve lettünk, a szívünk legmélyén lévő vágyaink szerint.
– Mitől forradalmi ez a tanítás?
– A cél nem az, hogy visszatérjünk egy korábbi korszakhoz, nem a múltba nézés, hanem az előre tekintés. A szexuális forradalom a szexualitásunk megélésének téves értelmezéséből eredt. Azt megelőzően ugyanis a kereszténységet – a szexualitás szempontjából – az éheztetéssel azonosították, amely szerint a (szexuális) igények bűnösek, ezért nem is szabad kielégülniük. Az erre adott válasz lett aztán a szexuális forradalom által kiharcolt „gyorséttermi kaja”. És ebben a versenyben egyértelműen az utóbbi nyer, hiszen látszólag vonzó és finom. Viszont a gyorséttermi étel köztudottan egészségtelen, és nagy mennyiségben súlyosan megterheli a szervezetet. Itt tartunk ma: míg korábban a diétázásba, most a túladagolásba, ételmérgezésbe halunk bele.
Ezzel szemben Szent II János Pál elmélete a test teológiájáról az egészséges étkezéshez vezet. Ezt a középutas megoldást kell megtalálnunk, és követnünk. Az egyház szexualitáshoz való forradalmi viszonyulása ugyanis nem az éhezéshez való visszatérés, és természetesen nem a gyorséttermi kaja támogatása. Úgy képzelhetjük el, mint egy meghívást egy ünnepségre, egy ünnepi bankettre. Jézus azt mondja: menjetek ki az utcára és hívjatok meg mindenkit. Ne ítélkezzetek, ne alkossatok tiltó szabályokat, hanem csak egyszerűen hívjatok meg mindenkit. Ez az egyház tanításának lényege. Segíteni kell az embereknek visszatalálni önmagukhoz, a legbelsőbb vágyaikhoz.
– Mit tehetünk mi, egyéni és társadalmi szinten?
– Az analógiánál maradva, a diéta és a gyorsétterem közötti versenyben egyértelműen az utóbbi a nyerő. Tehát ha mi nem hívjuk meg gyermekeinket a „bankettre”, ha nem mutatjuk meg a középutas megoldást, akkor a gyorsétteremből fognak étkezni. De nem hívhatjuk meg gyermekeinket és nem vezethetjük az ünnepségre, amíg mi magunk nem ismerjük azt. Ezekben a zavaros időkben, a gender-ideológiák, a házassági és szexuális krízisek világában először nekünk kell megismernünk az egyház vonatkozó tanítását, és csak utána tudjuk megtanítani azt gyermekeinknek, diákjainknak, közösségi tagjainknak, a társadalom többi tagjának. Magunkkal kell kezdenünk tehát. Akkor tudunk adni, ha van miből. Akkor tudunk változtatni a világon, ha először mi magunk változunk. Innen kell kiindulnunk.
(…)
– Keresztény szempontból követhető, amit mond. De mi van a többiekkel?
– Az előbb említett krisztusi meghívás mindenkinek, a nem hívőknek, a szekuláris világnak is szól. Ahogy mondtam, minden kulturális különbségünk ellenére ugyanazt valljuk az emberiségről. Minden ember középpontjában van egy fájó vágy, ami őt keresésre hajtja. Ott kell kezdeni, meg kell keresni ezt a legmélyebb vágyat. Erről kell beszélni: milyen vágyaink vannak, miért vannak, és mit kezdhetünk velük. A gyakorlat igazolja, hogy amit a kereszténység tanít, az a nem keresztényekre is igaz.
(…)
– Mi vezette Szent II. János Pál elmélkedéseihez?
– 1988-ban kezdődött az útkeresésem. Később, 1993-ban felfedeztem a pápai elmélkedéseket a test teológiájáról. Döbbenetes élmény volt. Az éreztem, hogy ez a lengyel pap ismer engem. Ismeri a szívemet, a vágyaimat, tudja a kérdéseimet és nagyon őszinte és egyértelmű válaszokat ad rájuk. Olyan utat mutatott, ami nem az elnyomás vagy az elnézés, hanem a megváltás irányába mutatott: a szexualitás megfelelő irányát mutatta meg. Úgy éreztem, megtaláltam a gyógyszert a világ rákja ellen. A pápa létrehozott egy iskolát ennek tanulmányozására, én is ott tanultam és azt a tudást annyira fontosnak éreztem, hogy nem akartam megtartani magamnak. Ezért írok és beszélek róla ennyit, ezért járom a világot. Az erre a célra létrehozott Cor Project mottója: „Tanulni, megélni és megosztani Szent II. János Pál tanításait”.
(…)
– Hogyan foglalná össze legfontosabb üzenetét a XXI. századi fiatalok számára?
– Ne adjátok fel a legbelsőbb vágyatokat, és ne kössetek kompromisszumokat! Ne elégedjetek meg semmi kevesebbel, mint a végtelen beteljesülés! Ne adjátok fel legmélyebb vágyatokat pillanatnyi örömökért, és legyen bátorságotok megélni azt!
Antal-Ferencz Ildikó
A teljes interjút elolvashatja a csaladhalo.hu-n.
Kép
Tweet