Talita

Keresztény női magazin

Coelho 11 perce a Tháliában

kritika
Azzal, hogy összejönnek, általában nincs vége két ember közös történetének. Valójában ekkor kezdődik a „nagy elbeszélés”. Coelho erről lemaradt. Így mi, olvasók-nézők is, és továbbra is csak romantikus korlátaink között dagonyázunk.

Tudjuk, ha a Tháliába megyünk, azt alapvetően a szórakozásért tesszük. És az is köztudott, hogy szórakozás címén magyarok milliói a Való világot nézik esténként. Az ő számukra, ha betévednek, valószínűleg magas művészet a Thália és az Új Színház közös produkciójaként színre vitt Coelho-regény. Mindenesetre a 2010-es nyári bemutató után még bő évvel is telt ház van az előadásokon.

Már a regény olvasása közben is volt hiányérzetem. A rendkívül népszerű, katolicizmusát vállaló brazil író regénye számomra túlságosan direkt és felszínes. Egy barátom ezt úgy fogalmazta meg, hogy „nem lehet okosságokat olvasni több száz oldalon át!” Mit lehet kezdeni színpadon egy ennyire szájbarágósra sikerült regénnyel, amelynek már az olvasása alatt is zavarban vagyunk, mert egy idő után már a tapasztalt olvasó sem tudja eldönteni, ki az író szócsöve? Általában is problémás az epikus művek színrevitele, mindig egyedi megoldásokat kell találni, hogy ne következzen be a fenyegető bukás.

A 11 perc esetében jó ötlet volt Szikora Jánostól a filmszerű narrációnak megfelelő díszlet felépítése. A paravánok egyszerre adnak lehetőséget filmkivetítésre – gyakran látjuk a szereplők arcát kinagyítva –, és a mögötte előadott árnyjátékra. Ezzel sikerült megháromszorozni a játékteret.
A népszerűséget szolgáló musicaljelleg sem kellemetlen, a zeneszerző Gerendás Péter volt, aki jól oldotta meg a feladatát. A tánckar is mindvégig kitett magáért. A színésznők hangja alapvetően színházi hang, ami egy kicsit zavaró.

Az előadásra várakozva leginkább azt a kérdést lehetett hallani, hogy vajon hogy néz ki Gubás Gabi ilyen rövid idővel a szülés után. Jelentem, a színésznő remekül néz ki. Kár, hogy ennél sokkal többet nem lehet elmondani róla. A játéka szinte élettelen, jön-megy, halkan beszél, felcsattan, rágcsálja a szája szélét, összehúzza a szemöldökét, ráncolja a homlokát, de egy pillanatra sincs jelen a színpadon. A védelmében elmondhatom, hogy a szereplők, szinte kivétel nélkül, ugyanilyen elidegenedett kapcsolatban vannak az alakított figurával. Lehet, hogy a rendező Szikora Jánosnak valami ilyesmi volt a célja? Ha igen, akkor nem sikerült célt érni, mert az átélés teljes hiányát a nézők nagy része is hiányként élte át. A könyvtárost alakító Sztárek Andrea és a lányokat futtató Milán szerepében Galkó Balázs pedig mégiscsak jelen voltak, játékuk kifejezett felüdülést okozott. Bevallom, a férfiakkal elfogult vagyok, és kíváncsi voltam a Ralfot alakító Száraz Dénesre. De sajnos ő is csak felmondta a szerepét. Pedig Ralf a regény egyik jól megírt figurája, többet is ki lehetett volna hozni belőle.

A brazil lány, Mária, aki Genfbe kerül táncosnőnek, majd prostituált lesz, a regényben úgy gondolkodik, akár egy filozófus. Ennek vannak jelei a darabban is, de a konfliktus egy idő után a „bűnös dolog prostituáltnak lenni a céljaim elérése érdekében?” kérdésről áttevődik arra a gyakorlati problémára, hogy a lánynak nincs orgazmusa. Egy darabig azért folyik a küzdelem, hogy legyen. Közben, annak ellenére, hogy retteg az érzelmektől, beleszeret a váratlanul felbukkanó Ralfba, aki történetesen festőművész, totál kiégve, viszont ő kifejezetten érezni szeretne. Kiderül, a lány is alapvetően érezni szeretne. És némi erotikus bonyodalom a ’la Sade marki, és a lány Párizsba szökése után mégis egymásra találnak. A prostituált és a festő, akárcsak a dekadencia korában, a XIX. század végén! Mutasson nekem valaki egy olyan harmincas, kiégett európai festőművészt, aki Párizsba rohan a prostituált szerelme után, akit mellesleg már megkapott, hazaviszi, feleségül veszi és gyermekeket nemz vele! És boldogan élnek! Persze, meg nem halnak, mert nem emberek, hanem regényhősök!

De legyünk egy kicsit engedékenyebbek! A darabot meg lehet nézni, és mindenféle intellektuális erőfeszítés nélkül meg lehet érteni. Szikora János profi. Az emberek pedig vágynak a romantikus helyzetekre, szeretnék megtalálni önmagukat, a társukat. Ezért még erőfeszítésekre, kockázatos vállalkozásokra is képesek. És tényleg vannak sokan, akik nagyon különös körülmények között érnek révbe. De ezzel általában nincs vége két ember történetének. Valójában ezzel kezdődik a „nagy elbeszélés”. Coelho erről lemaradt. Így mi, olvasók-nézők is, és továbbra is csak romantikus korlátaink között dagonyázunk.

A darab népszerűségét nyilván emeli, hogy 18 éven felülieknek ajánlott. Az erotika központi szerepet kap, nem ízléstelen, sőt, kifejezetten elfogadhatóan sikerült a legtöbb erotikus jelenet. Mondjuk, Gubás Gabi és Földes Eszter csókját ki lehetett volna hagyni, és semmivel nem lennénk szegényebbek, ha így lett volna. Én semmiképpen nem voltam rá kíváncsi. De feszengeni tényleg nem az erotikus megjelenítés miatt kezdtem, hanem mert az egész előadás fájdalmasan súlytalanra sikerült. Persze, a regény után sokkal többet nem várhattunk.

 

Kóczián Mária

 

Az előadás honlapja: http://www.thalia.hu/eloadasok/tizenegy-perc

A fotó forrása: http://www.hmeirt.hu/egeszseg-eletmod/csak-18-ev-felett-egy-szerelmes-prostitualt-vallomasa


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162