Talita

Cosa nostra

A kisfiú ötéves azon a Szentestén, nagyon nagycsoportos már. Mindenki a karácsonyfa mellett, ő azonban feldúltan jár-kel a házban. Időről-időre visszatér a fürdőszobába és keres, keres. Apja-anyja kérdezi, hogy mi baj, de ő csak kutat. Még nem sír, de nem is szól.

Végre megáll, hogy megvette Rédei mama ajándékát. Elrejtette és nem találja.
Mama veszi át a fiú kérdezését, a hozzáhajolós, arcba nézős, édeskicsiszívem modorban.

– És milyen ajándékot vettél nekem?
– Azt én nem mondom, mert akkor nem meglepetés – mondja a fiú olyan keményen, ahogy csakis nagycsoportos tudja.
– Ha nem mondod kicsi fiam, akkor nem tudunk mit keresni!

Anya, apa, három nagy testvér és papa, mama hallgatnak.
A gyerek körbenéz az arcokon és nem mond semmit.

– Jó – mondja Rédei mama -, de nekem minden, de minden meglepetés, ha te ajándékozod nekem, mert ez még csak a harmadik karácsony, amikor te is megajándékozol, először hoztál fonott kalácsot, aztán kis terítőt csináltál, ugye, amikor te ajándékozol engem, az mindenképpen jó.
– Jó. Megmondom. Mosóport vettem neked, mama. Kis zacskós és zöld – mondja szipogva.
– S hová tetted, nem emlékszel?
– A szennyeskosár mögé. Mert annak ott a helye a fürdőben. Máshol a mosópor feltűnik. Gyanús. De már nincs a szennyestartó mögött.

Akkor a mama bemegy a szobába. Leül, néz maga elé. Aztán sóhajt, erőt vesz magán, visszamegy a családhoz:

– Tudod, gyermekem, én találtam egy hete olyan mosóport. Be volt csúszva a szennyeskosár mögé. Kivettem, nézegettem, gondoltam, már rég volt nekem ilyen jó, éreztem, hogy ajándék, mert mindig ilyet szerettem volna, de én úgy megörültem neki, mert ezt szerettem használni a legjobban…
– …és hol van, mama? kérdezi a fiú a remény teljes erejével.
– Mindent kimostam vele ezen a héten.

Néma csend. A fiú kezd nevetni. Aztán az egész família ott a konyhában, a mennyezetre tekintve egy pillanatra.
Mama mos. Tiszta Karácsony. Vacsora közben előjön mindehhez a Boncz Géza vicc:

– Mi van a kezedben kisfiam?
– Nagyító.
– Nem azt kérdeztem, hogy kitől kaptad, hanem hogy mi van a kezedben!

Izing