Csak 17 éven felülieknek! 2. – Hogyan válassz hivatást?
A „hivatás” részben misztikus, részben gyakorlati fogalom. Misztikus, mert több, mint szakma, munka vagy megélhetés – feltételez valamiféle elhivatottságot, szellemi vonzalmat. Gyakorlati is, mert jó esetben sok időt fogtok szentelni a hivatásotoknak, sőt, talán abból fogtok megélni.
Kedves Barnabás, Ilona és Lilla!
Az én megfogalmazásomban a hivatás az a foglalkozás vagy életút, amire a jó képességek és a szellemi érdeklődés, valamint a „szív hajlamai” irányítanak. A legideálisabb esetben a hivatásotok azonos a megélhetési munkátokkal, szakmátokkal. Rokon fogalom még a hobbi, kedvtelés is, bár érezhetően nincs akkora szellemi súlya, mint a hivatásnak. A hivatást hosszú időre, életének meghatározó szakaszára választja az ember, a hobbi és a megélhetési szakma gyorsan változhatnak. Sokan mondják: „szerencsém van, mert a hobbim egyben a hivatásom / munkám is”. Valóban mázlisták az ilyen emberek, én már csak tudom, mert magamat is ide sorolhatom.
Tehát a „hogyan válassz hivatást” kérdésre az én első válaszom, hogy vizsgáljátok meg a „szívetek hajlamait”, a testi-értelmi-lelki képességeiteket, hogy mi felé vonzanak. Utána vegyétek elő a józan eszeteket, és próbáljátok felmérni, milyen lehetőségeitek lesznek arra, hogy a választott hivatásotok útjára léphessetek. Nem állítom, hogy mindent előre lehet tervezni ésszel, hiszen az akarat és a hivatás szeretete időnként hegyeket omlaszthat le ott, ahol ez ésszel lehetetlennek tűnik, máskor pedig mégis falak tornyosulhatnak elétek. Mégis fontos, hogy az álmaitoknak legalább egy része ne ütközzön logikai akadályokba, és racionálisan is megvalósíthatónak tűnjön. Ez ugyanis biztató kiindulási pont.
Utána józanul mérlegelni kell a megélhetéseteket, vagyis a pénzt. Lehet-e a hivatásotok pénzkereső szakma is egyben? Meg tudtok-e majd élni a hivatásotokból? Ha igen, milyen szinten? Fontos, hogy tudjátok: a boldogságérzet nem növekszik a vagyoni gyarapodással. Sőt, kevés kapcsolat van a vagyon és a boldogság között. A nyomorúság viszont vállalhatatlan, mert meggátolja a saját és a családotok fejlődését, elveszi a lehetőségét az élet élvezetének és tiszteletének, valamint a szellemi dolgokkal való foglalkozásnak. Állítólag az emberiség kétharmada (háromnegyede?) olyan alacsony életszínvonalon él, a puszta létfenntartásuk annyi energiájukat leköti, hogy nem marad lehetőségük valódi emberi öntudatra ébredni. Úgy gondolom, kötelességünk ezt elkerülni. Ha a hivatás nem biztosít megfelelő megélhetést, mellékes kiegészítő munkákat kell vállalnotok, vagy gazdag párra kell találnotok. Ez utóbbit most nem kommentálom, majd máskor. A megélhetési munkánál is tartsátok szem előtt, hogy nem választhattok utálatos tevékenységet, mert nincs annál szörnyűbb, mint amikor valaki nap mint nap úgy megy be a munkahelyére, hogy már eleve iszonyodik tőle, vagy unja az egészet. Ha például kereskednetek kell, csak olyan terméket érdemes eladni, amire az emberek maguktól is vevők, szükségük van rá, nem kell előbb „felkelteni az igényüket”, magyarán rájuk tolni valamit, mert az nagyon sok erőtöket-időtöket elviszi.
A fenti gondolatok elsősorban neked szólnak, Lillus, mert te állsz most választás előtt. Tudom persze, hogy kisgyerekkorod óta érzed, mi a te hivatásod – de a megvalósíthatóságát csak az utóbbi egy-két évben kezdted felmérni igazán. Barninál és Ilonkánál a „kocka már el van vetve”. Bár ez sem igaz, mert amíg az ember él, változhat is, és amíg győzi energiával, addig változtathat a sorsán is. A párunkat (mi legalábbis) egy életre választjuk, jóban és rosszban – a hivatásunk mellett azonban nem kell egy életre elköteleződnünk. Ne ijedjetek meg tehát, ha később elveszítitek az érdeklődéseteket a választott hivatásotok iránt! Nem volt az hiábavaló, elfecsérelt idő, hiszen fejlődtetek általa. Hallgassatok újra a „szívetek hajlamaira”, az évek során megszerzett új képességeitekre és tudásotokra, és mindezt mérlegeljétek okosan! Ez lehet egy nagy, komplett „újratervezés” is, de gyakrabban inkább csak folyamatos és zökkenőmentes átmenet az új lehetőségek felé, amelyeket szinte elénk hoz a sors. Biztos vagyok benne, hogy jó utakon fogtok továbbmenni. Ne felejtsétek el: az emberek Isten munkatársai lettek a teremtésben, az Ő bizalmából. Mi, keresztények ráadásul közelebbről ismerjük őt, „barátaim”-nak nevezett minket, ránk bízta örömhírének terjesztését. „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (Jn 15,15) Úgy teljesítsétek a hivatásotokat majd, hogy élhetőbbé, szebbé tegyétek vele a világot!
Sziasztok: Anyu
Előző rész:
Csak 17 éven felülieknek! 1. – Kivételező szeretet
Kép: pixabay.com
Tweet