Talita

Keresztény női magazin

Családdal Keszthelyen, a Festeticsek ölelésében

veruska_s_festetics
Másfél évtizede csaknem minden év márciusának elején néhány napot töltünk családunkkal Hévízen. Kamasz gyerekeink számára kihagyhatatlan az utazás, és az évek alatt kialakult számos program, úti cél, amelyeket „teljesíteni kell”. Ezek egyike a keszthelyi kirándulás.

Ilyen volt, ilyen lett!

Eleinte rizikós volt még a keszthelyi túra, hiszen mást jelent a városnézés egy öt- és egy harmincöt évesnek. Mindig igyekeztünk józan kompromisszumokat kötni a gyerekeinkkel, ezért például a Festetics kastéllyal vártunk 6-8 éves korukig, ellenben a sétálóutcában található játékboltban hosszú időt töltöttünk. Fiam idén ironikus-nosztalgikusan meg is jegyezte, amikor elhaladtunk az üzlet előtt, hogy „Emlékszel, anya, ide mindig be kellett mennünk.” Örülök, hogy most már inkább a könyvesboltok érdeklik őket.

Keszthely megváltozott az utóbbi évtizedekben. A nyolcvanas évek végén jártam itt először, éppen valami útépítésbe botolva: a régi épületek lepattantak, kopottak voltak, a kastély melléképületei szinte romokban, szükséglakásoknak tűntek. Aztán a kilencvenes évek végén már jobb volt a helyzet, és úgy tűnik, az utóbbi néhány évben történtek a legörömtelibb változások. Azért az egyre nehezebben mozgó, bőven hatvan feletti néni a rövidáruboltban, az utcán tébláboló elhanyagolt külsejű emberek, a megnyitó majd hamarosan bezárt üzletek, a rengeteg turkáló is arra vall, hogy itt sem könnyű az élet.

A turkálókat persze nem bánom, amit tudok, magam is másodkézből veszek. Különösen öröm volt, hogy a főtér közelében találtunk egy aranyos kis boltot, ahol a tulaj, egy extravagánsan csinos hölgy számára az üzlet nem csak megélhetés, hanem önmegvalósítás is: barátságos, franciás miliő, az áru egyben dekoráció is, gyertyatartók, teáskanna, esernyő – lányommal nagyszerűen éreztük magunkat, amíg a fiúk előre sétáltak.

keszthely_ftr_emberek
Festetics György mellett

A főtér is alaposan megújult, az autókat szinte teljesen kitiltották, díszburkolat, az épülő obligát szökőkút és a különös árnyékoló építmény mellett megint egy kedvünkre való színfolt: Festetics György szobra, amint egy támlás padon ül lezser, arisztokratikus eleganciával, és mellette egy szabad hely a padon! Természetesen mindannyian kihasználtuk az alkalmat, hogy mellé üljünk!

Festetics György (1755-1819) alakja egész Keszthely, sőt, a magyarság számára is óriási jelentőségű: Egy arisztokrata, aki vagyonának jelentős részét mecénásként költi el. Megalapítja a máig létező Georgikont, ami Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézménye volt. Az általa alapított csurgói gimnázium – ugye, mindenki emlékszik rá a középiskolai irodalomórákról – adott egy évre munkát Csokonai Vitéz Mihálynak, akit a gróf egyébként is támogatott. Festetics György ismerte fel először, hogy milyen fontos az értelmiségnek, íróknak, költőknek időnként egymással találkozni, eszmét cserélni, ezért megalapította a Helikoni Ünnepségeket, amely a mai fesztiválok őse volt. Nem utolsó sorban ő Gróf Széchenyi István nagybátyja. A vér nem válik vízzé, a kék vér különösen nem!

Sokszor gondolok arra Keszthelyen sétálva, hogy milyen óriási dolog lenne, ha a mai gazdag magyarok nagyobb számban felismernék a mecénatura örömét, és nagyobb lelkesedéssel gyakorolnák az adakozást a közösség javára!

Mari_s_festetics
Feltűnést okozunk

Gyerekeink néhány éve megtanultak egykerekűzni. Bátor küzdelem volt, különösen fiam részéről, aki nem csupán hajtani tanult meg, hanem mindenféle kunsztokat – ugrálás lépcsőn, helyből megfordulás, nyergen megfordulás – begyakorolt. Részemről szükség volt ehhez némi közönyösségre: a gyakorlás általában az első komolyabb vérig tartott. Aztán évekre elfelejtették a járgányaikat, most viszont kérték, hogy vigyük magunkkal az egyiket.

A keszthelyi főtéren rengeteg a sík felület, vannak aztán kisebb minták a kövezeten, amelyeket lehet követni – egy monociklis paradicsom! A gyerekek ezt ki is használták, amivel nagy feltűnést keltettek. Keszthelyen kevesen ismerik ezt a városi sportot.

Kesthely_ftr_andris

Anyaként büszkén nyugtáztam, hogy milyen ügyes gyerekeim is vannak nekem. Arról nem beszélve, hogy mivel csak egy monociklit vittünk, nem volt nyafogás, hogy, „anya, told légy szíves, én megnézem azt a kirakatot/ bekötöm a cipőfűzőm/ leszakad a karom!” – felváltva hajtották, illetve tolták.

Másnap, amikor a mólón sétáltunk – szintén kötelező kör, Magyarország egyik legcsodálatosabb panorámája a Keszthelyi-öböl –, egy néni megtapsolta Verát, és rámutatott Andrisra: „Tegnap téged láttalak ezzel a főtéren!”. Remek kapcsolatteremtési lehetőség a monociklizés!

kesztely_ml_vera_momo
Nőnapi grátisz a kastélyban

Már érkezésünkkor felfedeztem, hogy március 8-án „hölgyek” ingyenesen látogathatják a kastélyt. Természetesen kihasználtuk a lehetőséget.

A jegynek a két fiú számára így is borsos ára volt, de ide kötelező bemenni! Ha nem is évente, kétévente biztosan megnézzük. Szeretjük már a hideg lépcsőházat is, az ormótlan mamuszokat, amiket a cipőnkre kell kötni, és persze csúsznak nagyon a parketten, és ha nem jól kötöd meg, oldalt lecsúszik, megbotlasz benne.

keszthely_kastny_felhk

Megérkezik kísérőnk, kezdődik a séta. A gyereke már várják a meisseni vázákat – kívülről tudják, hogy öt van itt belőlük –, Erdmann-nak, Lady Mary Hamilton (Festetics Tasziló felesége) kutyájának a szobrát. Helyes kis tacskószerűség, a szlavóniai tölgyfából készült díszkandalló előtt ül már évek óta. Andris megállapítja, hogy a legszebb a díszlépcsőház, nekünk is építeni kéne otthon egy ilyet. Közlöm vele, hogy nekünk már van „díszlépcsőházunk” – igaz, hogy még nincs teljesen kész, de a padlásszobáikba fel tudnak menni rajta. Fiam a könyvtárban egyből a legnagyobb, kb. egy méter magas könyvekhez megy, a helyükön vannak – rendben, nyugtázza. Örülünk a kis könyvtár könyvespolcot formázó rejtekajtajának, én külön örülök Vaszary Kolos érsek gyönyörű portréjának a kápolna galériájában – mert végre megtudom, hogy Vaszary János, a kiváló festő, aki alkotta, az érsek unokatestvére volt.

A kísérő hölgy kissé gyors volt, egy óra alatt megvagyunk kastéllyal, hintómúzeummal. Utóbbira – úgy láttam –, minden érdeklődő szívesen szánt volna jóval több időt. Csodálatos gyűjtemény, és minden kocsi, szán szinte megszólal, és mesél a hajdan benne ülőkről! Kiváló életmód-történeti vezetéseket lehetne benne tartani.

keszthely_hintmzeum
Van egy álmom

Amikor egy annyira kedves, patinás kisvárosban járok, mint Keszthely, mindig arra gondolok, hogy a legélhetőbb lakhely mégiscsak ez a forma lenne számomra… Egy helyen óvodák, iskolák, bevásárlási lehetőség, emberi lépték, a belváros gyalog bejárható, van villanegyede mesebeli tornyos házakkal. Különlegessége feledteti még a hetvenes-nyolcvanas évek betonszörnyetegeit, összetákolt könnyűszerkezetes épületeit is. Keszthely ráadásul a Balaton partján van, ahol még a régi, tóba benyúló fából épült kabinos strand is működik nyaranta.

Van egy álmom: Amikor egyszer Keszthelyre utazunk, a kastély melletti Amazon-szálló nem egy romhalmaz lesz, és találnak befektetőt, aki lát fantáziát a műemlék Balaton-szállóban is, amely már évek óta vevőre vár.

Keszthely csodálatos kincs. Reménykedem benne, hogy lakói találnak maguknak megélhetést, meglátják városuk egyedi szépségét, harmóniáját, és a benne rejlő csodálatos, szinte kimeríthetetlen lehetőségeket.

 

Kóczián Mária

 

Fotók: Klausz Péter

 

Kapcsolódó cikkeinkből:

Sümeg, a nyitott templomok városa

Velencei hangulat – csatornaszag nélkül 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162