Családfánk titkai
„Ahány ház, annyi szokás” – tartja a mondás. Bár hagyományaink a tágabb közösség, valamint a kultúra értékeihez és szokásaihoz is kapcsolódnak, minden családnak megvannak a maga tradíciói és rituáléi.
A különböző működésmódok nem húzhatóak rá egyetlen kaptafára, hiszen minden család kialakítja a saját szabályrendszerét, kommunikációs szokásait, probléma-megoldási módjait, és kiosztja a feladatköröket, illetve szerepeket.
A család feladata, hogy biztonságot nyújtson, és állandóságot biztosítson a tagjai számára, ugyanakkor segítse a benne élőket a változó életciklusokhoz, élethelyzetekhez való alkalmazkodásban. Ez a két egymásnak látszólag ellentmondó szerepkör sok kihívást rejt magában, illetve arról sem szabad megfeledkezni, hogy napjainkban a családoknak számos olyan nehézséggel kell szembenézniük, amelyekre régebben nem volt példa. Könnyen előfordulhat tehát, hogy az alkalmazkodási folyamat nem jár sikerrel, az egyensúly felborul, amit valamilyen pszichoszomatikus tünet (a lelki probléma valamilyen testi betegség formájában jelentkezik) vagy kapcsolati zavar jelez. Ezek a tünetek bizonyos értelemben mégis kielégítik a családtagok szükségleteit, segítenek a stabilitás fenntartásában, a feszültség oldásában, illetve hozzásegítenek a megszokott viselkedésformák fenntartásához. Gyakran az is megfigyelhető, hogy a pszichoszomatikus problémával küzdő gyermekek problémáinak hátterében a szülők konfliktusa, fel nem dolgozott párkapcsolati nehézségei húzódnak meg. Íme néhány példa, amelyek jól szemléltetik a lelki betegség vagy probléma kialakulását:
„A bepisiléssel küzdő kisiskolás Zsolti szüleit lefoglalja a gyermekük problémája feletti aggodalom, és nagyon jól együttműködnek annak megszervezésében, hogy elkerüljék a bepisilés szempontjából veszélyes helyzeteket, ami eltereli a figyelmüket a házastársi problémáikról.”
„A szorongó, alvásproblémákkal küzdő Petinek igen rossz a kapcsolata a húgával. Az édesapja folyamatosan vele osztja meg a feleségével kapcsolatos panaszait, ami a tizenkét éves fiú számára túl nagy terhet jelent. Az anya inkább Annával, a lányával ápol szoros kapcsolatot, így a szülők konfliktusa a gyermekek kapcsolatában jelenik meg.”
„A sportos, mindig kedves, jól tanuló 13 éves Judit elutasítja az ételt, és rohamosan fogy. A terápia során kiderül, hogy a családtagok nem fejezik ki egymás iránti haragjukat vagy a másikkal szembeni ellenvéleményüket, ezért a lány az étel elutasításával mondja el, hogy vannak olyan dolgok, amelyek miatt haragszik a szüleire, illetve amelyekben nem ért velük egyet, amelyekről ő maga szeretne dönteni.”
Bibliai hősök is hibáztak szülőként
A Családfánk titkai című lebilincselő könyv szerzői amellett, hogy a családot a rendszerszemlélet szempontjából vizsgálják, a családi rendszereket a bibliai történetek tükrében is elemzik. Érdekes megfigyelni, hogy még azoknak a bibliai patriarcháknak az életére és viselkedésére is hatást gyakoroltak a családjukban tapasztalható diszfunkcionális működésmódok, akik mély, személyes kapcsolatban voltak Istennel. Mindannyiunknak lehetnek harcaink az érzelmek, illetve a családi kapcsolatok terén, hiszen még a hit hősei is küzdöttek a családjukban felmerülő nehézségekkel.
Dávidnak is, akiről a Szentírás „Isten szíve szerint való emberként” emlékezik, számos küzdelme volt a családi kapcsolatok területén. Gondoljunk csak Absolonnal való viszonyára, arra az apa-fiú kapcsolatra, ahol a gyermek apja ellen fordul, lázadást szít, majd elbukik, és végül meghal. Valószínűleg tudjuk azt is, hogy a legtöbb értelmezés szerint Absolon a „rossz fiú”, a „fekete bárány”, aki végül elszenvedte méltó büntetését. Earl Hensin, a fent említett könyv egyik szerzője, kicsit más szempontból világít rá erre a történetre. Nem lehet ugyanis csupán egyetlen személyből bűnbakot csinálni, hiszen a család rendszer, ahol minden tag osztozik az örömökben, a fájdalmakban, a nehézségekben, és bár kétségtelenül különböző mértékben, de a felelősségben is. A fent idézett történetben például maga Dávid is, aki – valószínűleg a legjobb szándéka szerint cselekedett – mulasztott, amikor a gyermekei közt nem tett igazságot, nem kezelte a konfliktust, így Absolon vette magára az igazságosztó szerepét, ami miatt szökésre kényszerült, és száműzetésben kellett élnie. Ez az élmény valószínűleg rányomta a bélyegét édesapjával való kapcsolatára. Dávid mulasztása nem egyedülálló, bizonyára mindannyian megtapasztaltuk életünk során, hogy szüleink, vagy akár mi magunk, a legjobb szándékunk ellenére jó néhány hibát elkövettünk/elkövetünk, hiszen számos olyan sebet, traumát, valamint generációkon át öröklődő mintát hozunk magunkkal, amelyekkel még nem néztünk szembe.
Hogyan küzdhetünk meg ezekkel a rossz mintákkal?
Adjunk magunknak időt! A helytelen mintákat hosszú évek tapasztalatai alapján alakítottuk ki, így a gondolkodásmódunk átformálása sem megy végbe pillanatok alatt. A gyógyulás általában hosszú folyamat, amelynek fontos része a sérelmeinkkel való őszinte szembenézés, az érzelmek átélése, végül a megbocsátás, vagyis a düh és a harag, illetve más negatív érzések elengedése (a megbocsátás folyamatáról bővebben itt olvashatsz).
Amennyiben megtehetjük, vonjuk be az összes családtagot a lelkigondozás/ terápia folyamatába. Így mindenki részt vehet a folyamatban, ezáltal több szempontból ránézhetünk a történtekre, tisztázhatjuk az esetleges félreértéseket. Emellett felfedezhetjük azokat az erőforrásokat, pozitív működésmódokat, amelyeket a család eddig kialakított, amelyekre a mindennapok során támaszkodik. Megerősíthetjük ezeket, ami segíteni fogja minket abban, hogy elinduljunk a pozitív változás útján, és családtagjaink is szívesen közreműködjenek a cél elérésében.
Ha a családtagok nem nyitottak az együttműködésre, egyedül is elindulhatunk az önismeret útján, hiszen a saját lelki életünk és egészségünk a mi felelősségünk, nem háríthatjuk át azt a körülöttünk élőkre, akármilyen nagy hatást gyakoroljanak is érzelmi életünkre, fejlődésünkre, személyiségünk kialakulására. Higgyük el, a bennünk lezajló pozitív változás az egész családi rendszerre vissza fog hatni!
Forrás: http://lelkiugyeink.blogspot.hu/
Szőnyi Lídia
A szerző korábbi írásai a Talitán:
Tweet