Csodakutyák a sérült gyermekekért
Hazánkban kevésbé ismert és elismert módszer a sérült gyermekek állatasszisztált terápiával való fejlesztése, pedig az állat jelenléte nemcsak jó hangulatot teremt, hanem többek között motivál, javítja a kommunikációs készséget, elősegíti a mozgáskoordinációt.
Fábiánné Mile Alízzal, a Debrecenben működő Csodakutya Alapítvány vezetőjével Weninger Nóra, a Montázs Magazin szerkesztője beszélgetett.
– Mikor és miért kezdtek el kutyákkal foglalkozni?
– A Csodakutya Alapítvány 2009-ben azzal a céllal jött létre, hogy sérült gyermekek állatasszisztált terápiás fejlesztését támogassa.
Én magam gyógypedagógiai intézményben dolgoztam, értelmileg akadályozott gyermekekkel foglalkoztam. Sok éves tapasztalatom van a sérült gyermekek ellátásában, fejlesztésében. Tudtam, láttam, hogy a sikerhez vezető út hosszú és gyötrelmes, az eredmények pedig aprók és változó intenzitásúak. Igyekeztem a lehetőségekhez mérten mindent megtenni, hogy a gyerekek fejlesztése a legeredményesebb legyen, de ez mégsem volt elég. Láttam azt is, hogy valami hiányzik. Ekkor jött a gondolat, hogy segítő kutyákkal, saját környezetükben, idő- és viszonylag költséghatékonyan, intézményes keretek között, jobban fejlődhetnének a gyermekek.
– Hány kutya segít jelenleg az Alapítványnál? Mit kell róluk tudni?
– Jelenleg nyolc kutya és felvezetőik, valamint több mint húsz aktív önkéntes dolgozik a Csodakutya Alapítványnál. A kutyusok többsége saját tulajdonban van, tehát gazdájuk egyben a kiképzőjük és felvezetőjük is. A Csodakutyák szabadidejükben családi kutyusok. Fajtájukat tekintve golden retriever, labrador retriever, border collie, jack russel terrier és keverék kutyák. Több közülük mentett kutyus, utcáról vagy fajtamentésről került hozzánk. Vannak köztük olyanok – Golyó és Zsombor – akiknek szüleik is terápiás kutyák: apjuk Döme, anyjuk Goldy.
A kutyákat minden esetben teszteljük. Megvizsgáljuk, milyen a temperamentumuk és a habitusuk. Fontos, hogy szeressék az embereket, jól irányíthatók legyen. A kutya kiválasztása után segítünk a párosnak (kutya-gazda) felkészülni a törvény által előírt terápiás vizsgára.
– Miben és hogyan tudnak segíteni a terápiás kutyák?
– Bármilyen típusú és fokú sérülésnél, a fejlesztés minden területén eredményesen alkalmazhatók. Párosai súlyosan, halmozottan sérült, tanulásban és értelmileg akadályozott, valamint autizmus spektrumzavarral élő gyermekek és fiatalok speciális fejlesztésében vesznek részt.
A terápiák heti rendszerességgel zajlanak, órarend szerint. Az adott csoportba fix időpontban érkezik a már megszokott, megismert páros, a terápiás kutya és felvezetője. A fejlesztési célt és a feladatokat a gyógypedagógus határozza meg, ebbe kapcsolódik be a kutyás páros.
Az óvodában a foglalkozások 30, az iskolákban pedig 45 percesek. A terápiás helyszín szintén a csoporttól és a fejlesztési céltól, a feladatoktól függ. Lehet tornaterem, ha mozgásfejlesztésről van szó, de lehet csoportszoba, ha mondjuk a kommunikáció fejlesztése a cél.
A kutya a terápiákon való jelenlétével és aktív közreműködésével sokoldalú hatást gyakorol a gyermekek és felnőttek egész személyiségére. Hatással van a gyermekek szociális, érzelmi, értelmi és akarati képességének fejlődésére. A kutyával rendszeresen kapcsolatot tartó gyermekek konfliktuskezelési képessége jobb, mint társaiké, s empatikus készségük is javul. A kutyával való kapcsolat elősegíti a társas kapcsolatok kialakulását, javítja az egyén önértékelését.
A kutya motiváló erő, akinek a közreműködésével a különböző feladatok elvégzése egyfajta szórakozás, fejlesztő kikapcsolódás. A gyermekek jobban tudnak koncentrálni az elvégzendő feladatra. A természetes mozgások elsajátításával javul mozgásállapotuk, kommunikációs készségük, értelmi képességük.
A fejlődés, a pozitív irányú változás nagymértékben függ a sérülés típusától és fokától. Van, hogy pár hét alatt szemmel látható, komoly hatást érnek el a terápiás kutyusok, de van, hogy hónapokig is eltarthat, amíg egy súlyosan, vagy halmozottan sérült gyermeknél pozitív változás következik be.
„A gyerekek körében nagyon népszerű az állatasszisztált terápiás foglalkozás Goldy kutyával. Goldy-t szinte minden nap szóba hozzák, kérdezgetik, mikor találkoznak vele legközelebb. A leglátványosabb fejlődés K. K. esetében valósult meg, hiszen az elmúlt tanévben nagyon félt a kutyától, ma már bátran megsimogatja, sőt megöleli.” (Egy gyógypedagógus a terápiáról)
– Hogyan történik egy kutyus kiképzése?
– Ez körülbelül egy-másfél évig tart. Függ a kutya életkorától, illetve attól, hogy a gazdi mennyi időt tud a kiképzésére fordítani. Egy kölyökkutya minimum 12 hónaposan bocsájtható vizsgára, felnőtt kutya esetében azonban a képzés ideális körülmények között pár hónap alatt is kivitelezhető. A kiképzés minden esetben a pozitív megerősítésen alapszik, tehát dicsérjük a számunkra kívánatos, előnyös, elvárt viselkedést. Minden esetben a párost, a kutyát és gazdáját készítjük fel. Ők ketten egy egész, a tanúsítványuk is erről szól. Egyikőjük sem teljes a másik nélkül!
A Csodakutya Alapítvány kutyaiskolájában tanulnak a leendő terápiás párosok és gyakorolnak a már vizsgázott, dolgozó párosok is. A kiképzések egyéni és csoportos formában, kutyaiskolai és terápiás körülmények között valósulnak meg. /…/
– Milyen különösen kedves epizódra emlékszik vissza a terápiás munka során?
– Volt, hogy az óvodában egy autista kisfiú életében először szólalt meg Dömének, máskor egy súlyosan sérült kisgyerek a kerekesszékből kiszállva indult sétálni a kutyával. De csodálatos érzés az is, amikor megismernek bennünket az utcán, nevén szólítják a kutyáinkat, vagy amikor történetek születnek róluk, amelyeket visszahallunk a buszon.
– Mekkora az érdeklődés, mennyire ismerik a tevékenységüket?
– A 2012/2013-as tanévben támogatóink által összesen több mint 200 sérült kisgyereknek és fiatal felnőttnek tudjuk biztosítani a fejlesztést. Ez azt jelenti, hogy hat intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást, nem csak Debrecen városában. Az érdeklődés a Csodakutyák iránt azonban ennél jóval nagyobb – túlmutat az önkéntességen. Az anyagi lehetőségeink azonban mindaddig korlátozottak maradnak, ameddig a fejlesztési módszert nem övezi nagyobb elismertség és nem változik a támogatási rendszer.
Általában nagy szeretettel fogadnak bennünket. Azok az intézmények, ahová terápiázni járunk, teljesen megváltoznak. Az emberek kíváncsiak kutyáinkra és arra, hogy miben és hogyan segíthet egy négylábú a sérült gyermekeknek. Ahogy telnek a hónapok, évek, úgy válik egyre természetesebbé, hogy kutyával megyünk be az iskolába, hogy szünetben a folyosón vagy az udvaron kutyáinkkal és felvezetőinkkel találkoznak a gyerekek. Kutyás rajzok díszítik az osztálytermek falát, az ovisok kutyusoknak öltöznek be a farsangi mulatságon. Meghívnak bennünket rendezvényeikre, ünnepeikre, verseket szavalnak kutyáinknak, rajzok és közös fotók készülnek.
Rengeteg pozitív visszajelzést, képet, sok szülői levelet és e-mail kapunk, melyben elismerik munkánkat, sok sikert és minden jót kívánnak. Ezekből párat a honlapunkon is közzéteszünk. A rajzok egy részét gyűjtjük, rendezvényeink plakátjaiként is felhasználjuk azokat.
A gyerekek kíváncsisága megkönnyíti a fejlesztésüket, a lehetőségek tárháza szinte korlátlan. A kutya kedvéért mindent! – tapasztaljuk meg nap mint nap.
„Nagyon örülök, hogy gyermekem részt vehet az állatasszisztált kutyaterápián. Már a terápia előtt készültünk arra, hogy találkozunk Zsömivel. A gyermek rögtön rajzolt egy elképzelt kutyáról egy színes képet, s ebben az a csodálatos, hogy eddig csak fekete-fehérben rajzolt mindent, s most nagy örömmel színezte. A színezés előtt hosszú perceket töltött azzal, hogy kiválassza a legmegfelelőbb színeket, sokáig válogatta a különböző technikákat is. Korábban ez nem volt jellemző. Eddig nem álltak az állatok az érdeklődése középpontjában, idegenkedett még az érintésüktől is. Jó érzés volt látni, hogy azonnal beszélt magáról Zsöminek, simogatta, látszott, hogy rögtön a szívébe zárta a kutyust. Nagyon ritkán, nagyon nehezen lehet rávenni az olvasásra, Zsömi kérésére szinte gondolkodás nélkül olvasni kezdett. Kitartást és jó munkát kívánok ehhez a szavakkal le sem írható, lelket formáló munkához! Köszönjük szépen!” (Egy szülő)
– Kapnak állami, önkormányzati vagy egyéb támogatást?
– Sajnos nem. Szervezetünk működése elsősorban az önkéntességen alapul. Az alapítvány működését pályázati forrásokból, adományokból, valamint a felajánlott adó egy százalékokból igyekszünk finanszírozni, illetve várjuk magánszemélyek támogatását is, ami nem csupán anyagi jellegű lehet. A támogatás lehetőségeihez igyekeztünk ötleteket adni honlapunk „Ön is segíthet” oldalán is.
– Milyen terveik vannak?
– Célunk, hogy biztosítsuk minden rászoruló állatasszisztált terápiás fejlesztési lehetőségét. Ehhez viszont a jövőben több terápiás páros kiképzésére lesz szükség. Terveink között szerepel a terápiás óraszámok és a terápián részt vevők számának növelése, azonban ez túlmutat az önkéntességen. Jelenleg sajnos nem tehetjük meg, hogy abból éljünk, amit szeretünk csinálni. A pályázati támogatások bizonytalanok, így a terápiák és a Csodakutyák fenntartása veszélybe kerül.
A teljes cikk itt olvasható.
Fotók a Csodakutya Alapítvány honlapjáról
Kapcsolódó cikkeinkből:
Érzékenyítő tánc – kerekesszékkel
Cili – a Down Alapítvány ihletője
Tweet