Dohogó polgárból parlamenti képviselő – Interjú Ertsey Katalinnal
Az LMP-s képviselő a nőket érintő ügyekben – például női kvóta vagy a kisgyerekes anyák munkába segítése – mindig megszólal. Elkötelezett zöld. Mérsékelt konzervatívnak tartja magát, bár a mai Fidesznek nem lenne a tagja. Szerinte a hitelesség a legfontosabb.
– Úgy látom, hogy a politikusi pályával nem akarod a nőiségedet feladni.
– A tapasztalat szerint a határozottság, erő, szakmaiság, amit egy férfitól elvárnak, egy nőtől agressziónak minősül. Bár az a stílus, ami itt a Házban folyik, jóval lejjebb van, mint az átlag: körülbelül a netes kommentek szintjén.
– Jól látom, hogy az LMP egyre inkább középpárt?
– Minden kis párt előtt ott a dilemma, hogy középpárttá növekedni az eredeti elvek egy részének feladását is jelenti. A párton belül konzervatívabb irányzatot képviselek, a növekedést támogatom, de az eredeti elveket sem adnám fel. Megfogalmazásomban ez a „zöld közép”. Most a népszavazási kérdések miatt sokak szerint balratolódás zajlik. Nyilván racionális választás, hogy egy ennyire lepusztult baloldalnak a helyébe benyomuljon egy új párt. Ez nem feltétlenül az én világom, de ha az LMP így dönt, ez egy érvényes, adott esetben nyerő stratégia lehet.
– Egy zöld párt nem eleve baloldali?
– A kelet-európai „zöldség”-ben sokkal hangsúlyosabb a konzervatív, agrár jelleg. Az LMP-ben is erősebb a konzervatívabb vidéki vonal, de sajnos ez a csoport korábban nem tudott kitermelni olyan politikusokat, akik ezt meg tudnák jeleníteni a frakcióban is. Én nem vagyok hiteles vidéki gazdasszony, nem is akarok az lenni. Azt a városi, kicsit konzervatívabb, idősebb családanya-típust tudom megjeleníteni, amire szintén kevés példa van a pártban.
– A családom tagjai, akik Orbán Viktor rajongói körébe tartoznak, a hasukat fogják a nevetéstől, amikor arról van szó, hogy én az LMP konzervatív ágához tartozom. Közhely, de létező dolog: ha valaki nem kommunista 20 évesen, akkor valami baj van a szívével, de ha még mindig kommunista 40 évesen, akkor valami baj van a fejével. Ahogy az ember idősödik, gyerekei születnek, egyre konzervatívabbá válik. Szent borzadállyal figyelem, ha valaki prostitúció, drogok, stb. ügyében ugyanolyan liberális tud maradni, amikor már gyerekei vannak, akiket félt. Voltam tagja a radikális, alternatív liberális Fidesznek, a mostani populista Fidesznek nem lennék a tagja, de érzékelem magamon, hogy – persze a Fidesznél sokkal organikusabban – én is konzervatívabbá váltam. Érdekes egyébként, hogy azokban a női témákban, amelyeket felhozunk az LMP-ben, például a családi munkamegosztás, leginkább a fiatal városi fiúk támogatnak bennünket. Pedig ezek a családi témák a konzik által tematizált ügyek.– Nem lehet, hogy akkor itt végső soron az őszinteségről van szó?
– Sokkal inkább el tudom fogadni, ha valaki meggyőződésből tartja magát bizonyos elvekhez, még akkor is, ha számomra azok nem elfogadhatók, mint ha képmutatásból cselekszik. Nyugat-Európában egy kereszténydemokrata néppárt soha nem engedne meg magának ennyire szegényellenes, elitista retorikát, mint a KDNP. Miről másról szólhatna a krisztusi út, mint a szegények védelméről? Úgy érzem, hogy hozzám a keresztény szociális gondolat sokkal közelebb áll, mint sok, nevében kereszténydemokrata képviselőhöz.– Vallásos családban nevelkedtél?
– Vannak mélyen hívő emberek a családomban, hozzájuk sokkal közelebb állok, mint a kirakat-keresztényekhez. A hitelességet tartom a legfontosabbnak. Mélyről jövő, hiteles keresztény megszólalást sokkal inkább hallok a parlamentben, mondjuk, Balogh Zolitól, mint Harrach Pétertől.– Miért döntöttél a politika mellett?
– Már gimnazistaként részt vettem az ellenzékhez köthető megmozdulásokban. Pl. a Dialógus Békemozgalomban ’81-ben. A rendszerváltás a maga természetességében vitt be a politikába. Akkor voltam egyetemista. Pécsett az egyik vezetője voltam az egyetemi reformmozgalomnak.– Mikor voltál Fidesz-tag?
– Nem voltam az alapítók között. ’88 áprilisában, a veszprémi diákparlamenten léptem be. Ez még az illegális korszak volt. ’90-ben azt gondoltam, hogy beküldtük a fiúkat a parlamentbe, végzik a dolgukat, én mehetek vissza ahhoz, ami a hivatásom, a civil társadalom különböző ügyeihez. Csak hát, amit a fiúk csináltak és az egész magyar politikai élet egésze eltért attól, amiről mi a rendszerváltás idején álmodtunk. Ma két populista erő küszködik egymással. Nagyon sokan voltunk, vagyunk ebben az országban dohogó állapotban. A TV előtt bosszankodunk, hogy már megint milyen hülyeséget csinálnak. Amíg nem találkoztam az LMP-vel, én is így éreztem. Sokat voltam külföldön is, nemzetközi civil szervezeteknek dolgoztam. De az üzleti szférában is mindig a társadalmi vonatkozásokkal foglalkoztam. A harmadik stratégia, hogy hagyom az egészet és jól keresek, valahogy sose merült föl. Egyértelmű volt, hogy ha végre Magyarországon létrejön egy zöld párt, akkor ott a helyem. Az viszont tényleg furcsa, hogy az ember egyszer csak ott találja magát a Parlamentben.
– Kislányaid hogy viszonyulnak hozzá, hogy képviselőasszony vagy?
– A gyerekek kezelik a legintelligensebben. Nagyon lojálisak velem, és racionálisan meg is lehet beszélni a dolgokat velük. Szeretnek LMP-s kongresszusokra járni, mert ott egy csomó gyerek, akikkel jóban vannak.
– Sokat tettél Geréb Ágnesért, amikor letartóztatták. Nála szültél?
– Nem. Frigyes Juli segített engem dúlaként már a terhesség alatt, aki az ő egyik vádlott társa, és akiről kevesebb szó esik.
Ágit személyesen nem ismertem, csak közvetve, de rögtön megtudtam, hogy bevitték. Az első pár napban tettem, amit lehetett, vittem be neki csomagot, ruhát, feljegyeztem, mi történt vele. Az interpelláció, amit Szabó Timi mondott el, az én élményeimből született. Nem bírtam volna elmondani, annyira megrázó volt, amit a börtönben tapasztaltam: levetkőztették, testnyílásaiba néztek, sebesre bilincselték. Később végeztek egy vizsgálatot a Gyorskocsi utcában. Az albizottsági ülésre, amelyen megtárgyaltuk, milyen állapotok uralkodnak a börtönben, a börtönparancsnok is eljött, és azt mondta, hogy az interpellációm nyomán mély megrendülés és egyfajta megtisztulás indult el. Kirúgták azokat, akik Ágit megalázták.
– Miért érezted Ági ügyét ennyire fontosnak?
– Ez a történet nem csak az otthon szülésről szól, hanem arról, hogy fontos női ügyek csak ilyen extrém esetben tudnak felkerülni a napirendre, mivel ennyire kevés a nő képviselő a parlamentben. Ékes Ilonával sok mindenben egyetértünk, de ott áll velünk szemben Rónaszékiné Keresztes Mónika, Hegedűs Lórántné, akik durván támadják Ági kegyelmi ügyét. A nők nem feltétlenül gondolják ugyanazt egy adott ügyben.
– Nem terveztek egy pártokon átívelő női frakciót?
– Szerettem volna, de kevés az autonóm gondolkodású nő a parlamentben. Az MSZP-nek, hiába baloldali párt, nincs nőpolitikája. Ironikus, hogy a Jobbik legelszántabb nőpolitikusa Gaudi Nagy Tamás, mint ahogy a Fideszé Balogh Zoltán. Így az LMP arculatához erőteljesen hozzátartozik a nőpolitika. Ebben iszonyú sok munkám van.
– Hogyan viszonyulsz a feminizmushoz?
– Nem tartom magam a hagyományos, Magyarországon szitokszóként használt értelemben feministának. Ki kell jönni a kicsit balos, harcos, régi irányból. Egy olyan új feminizmust követek, ami az együttműködésre és nem a harcra épít, amely például az otthon maradó nőknek is elismeri a jogát, és a munkavállaló nőt is elismeri és támogatja. Hamis dolog nálunk ma a hivatás-választás szabadságáról beszélni, mert jelenleg kizárólag az én társadalmi csoportomba tartozó, „jómódú budai úriasszonyok”-nak nevezett rétegnek van lehetősége otthon maradni, akiknek van egy jól kereső férje. Azért, hogy a nőknek legyen valós választási lehetősége, még nagyon sokat kell tenni.
– A nőknek egyénileg is meg kell tanulniuk önmagukért kiállni. Nagyon sokszor látom, hogy önként állnak rá a kényszerpályákra…
–A dolgozó nő elképesztő nehéz akadálypályán mozog, hogy mind a családban, mind a munkahelyén meg tudjon felelni. A jelenlegi körülmények között mélységesen megértem azt a racionális választást, hogy a nő addig marad otthon, amíg lehet, ha ezt a férje finanszírozza. Semmi nem ösztönzi arra a nőket, hogy az eredeti vágyaikat megvalósítsák. Nagyon kevés olyan munkakör van, amelyben a nő rugalmas munkavégzésben dolgozhat. Ha igen, annak sokszor az az ára, hogy egybefolyik a munka és a pihenés.
– Mennyit tudsz a gyerekeiddel foglalkozni?
– Hétfő kivételével én megyek értük az iskolába délután, és lefekvésig együtt töltjük az időt. Utána visszaülök a gépemhez, és nyomom éjfélig.
– Mi fontos neked mint nőnek?
– Politikusnőként az a fontos, hogy előrébb vigyem ezeket az ügyeket. Magánemberként ugyanazok a dolgok, mint a nők többségének. Nálam a „szabadság versus biztonság” ügy nagyon későn kezdett a biztonság irányába billenni. El tudom képzelni, hogy egy ilyen gazdasági válságban egy két gyereket nevelő nő, pláne, ha nincs jól kereső férje, milyen komoly egzisztenciális szorongást érezhet. Nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor ezt átéltem.
– Empatikus vagy, úgy látom.
– Elég populáris mondás, hogy „menjenek ki, képviselő urak egy kicsit a valóságba”, de ez tényleg így van… Aki húsz éve itt ül a parlamentben, annak fogalma nincsen arról, hogyan élnek az emberek.
Tweet