Ecce lignum Crucis. Íme a kereszt fája
Az összes jelképek ,,királya”, legnagyobbja, legszentebbje a kereszt. Innét származik nevünk is: keresztények vagyunk; vagyis olyanok, akiket örökre megjelöltek Jézus keresztjével.
Ó, csak egyszer, legalább ma úgy rajzolnám magamra a keresztet, hogy közben oda is figyelnék, és átélném, hogy egy olyan jelet, jelképet birtoklok, mely megváltásom záloga. Ez az a kereszt, amelyen Jézus értem kínhalált szenvedett. De azt is tudnom kell, hogy a kereszthez fel kell nőnöm, éppúgy, mint a tanítványoknak.
Jézus tudta legjobban, hogy milyen ellenszenvvel viseltettek tanítványai a kereszttel – és ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a kereszt a legszégyenletesebb jel volt: a botrány; a gúny, a gazság-gyilkosság-hazaárulás büntetésének iszonyú jele. Természetes volt az irtózásuk tőle. Ezért próbálta lebeszélni Jézust Péter apostol és a többi tanítvány. De Jézus hajthatatlan volt, olyannyira, hogy később már nem is merték előhozni a kérdést. (Mk9,32)
A kereszt elviseléséhez át kell nevelnünk magunkat. Valahogy úgy, ahogy a kertész teszi az oltókéssel: sebet ejt, de új életet is ad! Vagy ahogy a zenében a transzponálással magasabb fekvésbe ,,emeljük” a muzsikát; a transzformátorral pedig az áramot alakítjuk át megfelelő erősségűvé.
Miközben próbálgatom vállamra tenni a keresztet, állandóan arra gondolok, hogy Jézus nemcsak vitte, hanem rá is feküdt, és rá is szegeztette magát. Ő mindig többet tesz, mint amit kér! Ez is segít abban, hogy Pál apostollal mondogatni próbáljam: ,,Krisztussal keresztre vagyok feszítve”. (Gal 2,20)
A keresztviselés misztériumától elválaszthatatlan Cirenei Simon. Az ötödik stációval valami olyat akart megértetni velünk az Úr, ami nélkül nincs Krisztus-követés. Ebben is ő jár elöl, ő adja a példát: rászorul mások segítségére a kereszthordozásban. Az agyongyötört testű Jézus ránéz az izmos férfira: Simon, segíts! Tehát nincs abban lenézni való, ha segítségért kiáltunk a saját keresztünk hordozása közben. Sőt abban a kegyelemben lesz részünk, mint amiben Simon részesült: a jézusi megváltás segítőtársaivá válunk. Ha elviselhetetlennek érezzük a magunk keresztjét, segítsünk másoknak, és abban a pillanatban találkozni fogunk Jézus tekintetével, úgy mint Simon…
Így válik a szégyen fája signum laudissá, kitüntetéssé: hasonlóvá válhatunk Krisztushoz: ,,Isten őrizzen, hogy mással dicsekedjem, mint Urunk Jézus keresztjével, aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világ számára”. (Gal 6,14)
Nagy és igen hosszú az út, amelyet Via crucisnak hívnak, és csak az út végén eszmélünk rá, hogy a szégyenletes bitófa győzelem jelképe lett! ,,E jelben győzni fogsz!”
(Barlay Ö. Szabolcs: Jelképek a keresztúton – részlet.)
A fotón Doszkocs Zsuzsa: Cirenei Simon segít Jézusnak című festménye látható.
Tweet