Edith Stein: Odaadás
Edith Stein (1891-1942) , a zsidó születésű, és ebben a hitben is nevelkedett breslaui lány útja a 20. századi Európa kataklizmái közepette vezetett az ateizmuson, a filozófia tudományán át Krisztushoz, a karmeliták közé, majd a koncentrációs táborba: a vértanúsághoz, amit testvérével, Rosával együtt szenvedett el.
Odaadás
Járjak vakon, Uram, a te utaidon,
mint kisgyermek: terved tudni nem akarom.
A bölcsek Atyja vagy, s az én Atyám,
hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán!
Uram, legyen, amit akarsz, készen vagyok!
Ha az életben nem is adsz boldog napot,
hiszem, az idő Ura vagy, tied a kor,
és örök mád enyém lesz valamikor.
Valósítsd meg tervedet, gondolatod,
segíts, ha áldozatra készít sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
haljon az én, és csak neked éljek, Uram!
Gondolatok Edith Steintől:
„Közvetlenül a megtérésem előtt s elég sokáig még utána is azt gondoltam, hogy a szerzetes élet azt jelenti, hogy feladok minden földit, és csak az isteni dolgok gondolatvilágában élek. Fokozatosan azonban be kellett látnom, hogy ezen a világon mást várnak el tőlünk, s még a legzártabb szemlélődő életben sem szabad elvágni a világhoz való kötődést. Sőt úgy vélem: minél mélyebben von magához valakit Isten, annál inkább kell ebben az értelemben is ’kilépnie önmagából’, vagyis belé a világba, hogy az isteni életet belévigye.”
„Azt is meg kell tanulnunk, kedves Nővéreim, hogy végig kell néznünk, amint mások viszik a keresztjüket, s nem tudjuk levenni róluk. Nehezebb ez, mint a sajátunkat vinni, de ezt el nem kerülhetjük.”
Fotó: Edit Stein a karmelita rendbe való belépésének napján.
Kapcsolódó írásunk:
Edith Stein, a zsidó és keresztény vértanú
Tweet