Talita

Egy csipet Madrid

Októberben Spanyolországban jártunk, férjemmel meglátogattuk Salamancában tanuló gyermekünket. Útközben egy napot Madridban töltöttünk, ami éppen arra volt elég, hogy futó benyomást nyerjünk a spanyol főváros központi negyedeinek hangulatáról. Nagyon megnyert bennünket, amit tapasztaltunk. Ebből szeretnék most átnyújtani egy csipetnyi emléket.

Talán furcsának tűnik, de első szép és legmaradandóbb benyomásunkat Madridban az Atocha pályaudvaron nyertük, ahová azért mentünk, hogy a csomagjainkat biztonságba helyezzük városi sétánk idejére. Lenyűgöző épület – éppen ilyen csodálatosan felújítottnak, a 21. századi igényekhez igazítottnak szeretnénk látni a budapesti Nyugatit és Keletit is! A központi csarnokot pálmaházzá alakították, a vonatok a pályaudvar mögé futnak be, ahol rendezett, modern és tiszta a vágányokat körülvevő, utasokat fogadó tér.

Atocha pályaudvar, Madrid

A vasúti csarnok ma télikert, pálmaház

Madrid csak a 16. század közepén lett Spanyolország fővárosa, attól az időszaktól kezdett kiépülni, ezért jelentős építészeti emlékei igazán csak a barokk kortól vannak. Jól példázza ezt az Almudena-katedrális (teljes nevén Santa María la Real de la Almudena), Madrid püspöki székesegyháza, amely viszonylag új épület, a 19. század végétől az 1990-es évekig épült. Mindenféle neo-stílust felvonultat: a külsőn neobarokk és neoklasszicista jegyek, belül inkább a neogótika uralkodik. Ilyen látvánnyal fogadott minket:

Almudena-katedrális, oldalbejárat

Főhomlokzata nem túl barátságos, robusztusságával inkább kicsit taszító. Vele szemben áll a madridi királyi palota, tehát egészen biztos, hogy a lenyűgözés, a nagyság, a reprezentáció igénye a 20. században felülírta a mértéktartóbb művészi elgondolásokat.

Almudena-katedrális, főhomlokzat

A templomba belépve viszont vendégmarasztaló hangulat fogadott. Jó volt leülni, megpihenni, elmélkedni.

Az Almudena-katedrális szentélye

Az elmaradhatatlan – és a spanyol hívők szívéhez talán legközelebb álló – Szűz Mária-tisztelet bensőséges helye a székesegyházon belül ez a retablo (sok képből álló oltár), amely Jézus életének jeleneteivel veszi körbe a Jelenések könyvéből ismert “Napba öltözött asszony”-szobrot.

Szűz Mária-oltár (retablo) az Almudena-katedrálisban

Lenyűgözőek a bronzkapuk, amelyeken beléptünk a templomba. Csodálatosan kidolgozott, térhatású, már-már festőinek mondható műalkotások. Igazán kifelé jövet volt módunk megcsodálni és lefényképezni.

Az Almudena-katedrális egyik kapuja

A királyi palotába meg se kíséreltünk bemenni, mert a sor kivárása nem fért egynapi látogatásunkba. Viszont a várakozásért cserébe egy utcai harmonikás játékával szórakoztatta az egybegyűlteket. Madrid terein lépten-nyomon találkozhattunk kiválóan játszó harmonikásokkal.

A madridi királyi palota bejáratánál várakozók sora

Persze azért lefényképeztük a palotát. Utólag kicsit sajnálom, hogy nem jutottunk be, sok értékes műalkotást őriznek ott – talán majd legközelebb, ha erre járunk.

Királyi palota (Palacio real)

Nagyon tetszettek a mázas csempékből készült utcatáblák, amelyek képpel is megmutatták, kiről vagy miről nevezték el a városnak azt a terét.

Utcatábla Madrid belvárosában

Madrid belvárosában a négy-ötszintes lakóházak zöme a 19-20. század fordulóján vagy a 20. század első harmadában épült, és nagyon hasonlítanak egymáshoz (általában vöröses dísztégla borítja a falakat, ablakok helyett pedig kilépő erkélyes üvegajtók sorakoznak egymás mellett a homlokzaton). Mindenütt kovácsoltvas korlátok, mellvédek és díszek – micsoda felfutása lehetett itt a kovácsoltvas-mesterségnek! Minden ház napfényes, mediterrán hangulatot sugároz, ami még a szigorú rendet követő sémákat is oldottá, barátságossá teszi. Nagyon sok helyen tették ki a spanyol zászlókat, egyértelmű aktuálpolitikai állásfoglalásként a függetlenedni kívánó Katalóniával szemben. Nemhiába: itt Kasztíliában, Spanyolország szívében vagyunk.

Lakóház Madridban

Egy hangulatos tér a sok közül:

Tér Madrid belvárosában

Minden jelentősebb városnak van egy nagy, négyszögletes Plaza Mayorja, azaz Főtere, amelyet reprezentatív épületek és árkádok vesznek körül. A fővárosban sincs ez másképp. Ezeken a tereken zajlott a város történelme: zendülések, kivégzések, vásárok, ünnepségek… Most éppen könyvvásár volt, és megnéztünk egy nagyon érdekes szabadtéri néprajzi kiállítást is.

Plaza Mayor, Madrid

Soha nem láttunk még ilyen nagy oltárasztalt, mint a Szent Sebestyén nevét viselő templomban.

Oltárasztal a Szent Sebestyén-templomban

Ebben a barokk templomban, ahol egyébként a híres spanyol író és költő, Lope de Vega sírja is van, kitüntetett figyelemmel emlékeznek meg a 2016-ban boldoggá avatott Rafael Alcocer Martínez atyáról, aki a spanyol polgárháborúban – sok-sok pap- és laikus társával együtt –, 1936-ban az egyházüldözés mártírja lett.

Boldog Rafael Alcocer Martínez emléke a madridi Szent Sebestyén-templomban

Ez pedig merőben más hangulat, más arculata Madridnak: a Calderón Színház az “Addams család” című musicalt reklámozza, igen eredeti, városképet is befolyásoló módon. (Mi az a téma, amit még nem írtak meg musicalként?)

Calderón Színház

Ugye nem botránkoztok meg, hogy ezzel a képpel búcsúzunk Madridtól?

Kölnei Lívia

Korábbi úti beszámolóinkból:

Képkockák Barcelónából 1. – Az ezerarcú város

Italia, la bella 4. – Befejezés napnyugaton

Horvátországi útinapló 2. – Nin és a Ljubai erőd

Családdal Keszthelyen, a Festeticsek ölelésében