Egy tál dödölle
Sohasem foglalkoztatott, hogy mi az az „egy tál dödölle, ettél belőle”? Amikor bekerültem a férjem családjába, ott hallottam először, hogy dödölle lesz ebédre. Na így már igencsak érdekelt a dolog!
Férjem nagymamája Zalából származott Budapestre, onnan hozott egy-két finomságot, mint a tócsnit, a krumpliprószát és a dödöllét is.
Annyi krumplit pucolok, mintha főzeléket készítenék, szeletekre vágom, és megfőzöm annyi vízben, amennyi épp csak ellepi.
Megtisztítok, apróra vágok és megdinsztelek rengeteg hagymát.(Legalább öt nagy fej.)
Amikor a krumpli megfőtt, kevés vizet leöntök róla, beletöröm a vízbe, sózom. (Ilyenkor úgy néz ki, mint egy kicsit híg krumplipüré.)
Keverés közben adagolom hozzá a lisztet. Nem tudom megmondani mennyit, mert sosem mértem – érzésre. Amikor már épp le akar szakadni a karom, és már szinte megmozdítani sem tudom, általában jó is. (Próbáltam már robotgéppel is, de a nyers erő hozzáadásával finomabb.) Vigyázni kell vele, mert eközben még fő, nagyokat puffog, ha nem vagyok résen!
Kanállal galuskákat szaggatok belőle, meghempergetem a dinsztelt hagymában, és vékonyan kiolajozott tepsibe rakom egymás mellé. Be a sütőbe, és addig sütöm, amíg kicsit megpirul. Tálaláskor tejfölt teszek a már tányérra szedett adag tetejére.
Mennyei eledel, ezt nálunk mindenki szereti!
Erőss Erna
(Kép innen: http://csibekonyha.blogspot.com/2010/04/dodolle.html)
Tweet