Egy új feminizmus felé 2. – A pekingi csalódás
1995-ben rendezte az ENSZ a nők IV. világkonferenciáját Pekingben, amitől a nők helyzetének javulását remélték. De nyertek-e a nők Pekinggel? És a családok? Folytatjuk Matlary könyvének ismertetését.
Janne Haaland Matlary azzal szembesült, hogy a konferenciát a „régi feminizmus” eszmeisége hatotta át. A felszólalók, véleményalkotók többsége a családot csak mint elnyomó intézményt, az anyaságot mint a nők karrierjének gátját mutatták be. Az EU legtöbb államának képviselői támogatták ezt a felfogást.
Megkísérelték a nemzetközi jog részévé és a családtervezés bevett módszerévé tenni az abortuszt, és a „család” fogalmát a „családok” fogalmával helyettesítették. Elutasították a családot mint természetes intézményt, ezzel szemben azt a nézetet képviselték, hogy „család az, amit mi családnak nevezünk. Nem természetes, mivel semmi sem természetes. A valóságot a társadalom hozza létre.”. Megteremtették ezzel a homoszexuális és egyéb nemi irányultságú együttélési formák fokozatos elismertetését.
Hillary Clinton Pekingben
A záródokumentum fogalmazásakor minden olyan szövegtervezetet, amely az emberről, a nőről többet tartalmazott a materialista és individualista meghatározásoknál (így a vallási vagy etikai utalásokat is), a nyugati kormányok képviselői elvetettek. Megkísérelték pl. a „méltóság” szó törlését is az ember tulajdonságai közül. Elvitatták azt a jogot a szülőktől, hogy gyermekeik képzéséről dönthessenek, ill. azt ellenőrizhessék. Az EU tehát az ember materialista értelmezését, az életstílus kérdéseiben pedig a teljes szabad(os)ságot támogatta, miközben az anyagi ráfordítást igénylő kérdésekben (pl. szülési szabadság, nőkre szabott rugalmas munkakörülmények) kihátráló, konzervatív álláspontot képviselt. A család és az anyaság marginálisan jelenik meg a záródokumentumban.
Hogyan jutottunk el idáig?
Közrejátszott ebben kisebb érdekcsoportok (a „régi feministák” egy része, homoszexuálisok, baloldaliak jó része) hagyományos család iránti ellenszenve. Céljuk a hagyományos család politikai szerepének megváltoztatása. Ezáltal könnyebbé válik számukra sajátos helyzetük elismertetése, jogaik kiterjesztése. Ők gyakran úgy jelennek meg, mint akiket kompenzálni kell a múltban elszenvedett hátrányokért, így a viták során nem a közjóra hivatkoznak, hanem egyéni vagy csoportérdekeikre. Az a jogi pozitivizmus, amely nem ismeri el a természetjogi hagyományokat, csak a jog átpolitizálásához vezethet, részérdekeket szolgál, és aláássa a társadalmat. A nyugati kormányok mára megtörtek az érdekcsoportok nyomása alatt.
A nyugati értelmiségi körökből induló, majd szélesebb körben is elterjedt nihilizmus mindent megkérdőjelez. Az értékeket szubjektívnek tartják.
A szexualitás terén fokozatosan minden normatív érték megszűnt.
A politikai erők egy része megkérdőjelezi a szülők szabadságát gyerekük nevelésében. A serdülőket ugyanolyan jogokkal ruházzák fel, mint a felnőtteket. Az állam egyre alacsonyabb életkorban határozza meg a gyerekkor határát.
Az anya-gyerek-viszony átalakul azáltal, hogy a gyerek megszülésével egyenértékű jog lett a gyerek elvetetésének joga. Így a gyerek már nem „ajándék”, csak a szexuális élet egyik „mellékterméke”.
A terméketlenségi és más reprodukciós beavatkozásokkal egyre távolabb kerül a szexualitás a szüléstől, a gyermeknemzés a szülők személyétől. Ez azt a tévképzetet kelti az egyénekben, hogy uralni tudják és uralniuk kell az életet és a halált. A gyermek „tárgyiasul”, és családi összefüggéseiből kiragadva kezelik. Számos nő úgy gondolja, hogy neki „jár” a gyermek. A gyermek iránti vágy természetes, de joga csak a gyermeknek van, nem a rá vágyakozónak.
Az az elv, hogy „a gyerekeket meg kell tanítani a biztonságos szexre”, egyfelől csökkenti a párválasztás felelősségét, másfelől előfeltételezi, hogy a fiatalok szexuális életet élnek. Ez mára szinte normává válik: a fiataloknak szexuális életet kell élniük, mert az a trend, a normális. Ez komoly nyomást fejt ki rájuk, kevesen tudnak ellenállni az elvárásnak.
“A tizenéves szex élvezete”
Csökken a vallás befolyása, miközben a tömegmédia szexet és erőszakot közvetít. A meggyengített családok nem tudják ezt a hatást ellensúlyozni.
A politikai elit (illetve a rájuk hatást gyakorló lobbik) határozzák meg, mi legyen jó és elfogadott. Az átlagemberek reakciója általában nem éri el a (média)nyilvánosságot.
Gender-feminizmus – „nem is érdemes vele foglalkozni!”
„A társadalmi nemi (gender) feminizmus arra a lételméleti alappillérre támaszkodik, hogy a ‘nőiesség’ és a ‘férfiasság’ csak társadalmi konstrukció. Tehát a fő cél nem a szabadság, hogy önmagunk legyünk hiteles férfiak és hiteles nők, hanem éppen e hitelesség létezésének a tagadása. Ez az elmélet annyira távol esik a mindennapi tapasztalattól, hogy nem is érdemes vele foglalkozni.”
A férfi és a nő nemiségének mélyebb tartalmait (Ki vagyok én mint férfi? Ki vagyok én mint nő?) leginkább az apaságban és az anyaságban lehet megtapasztalni, ez adja a férfi és női lét kiteljesedését. A gyakorlatban e kettő – természet adta módon – kiegészíti egymást.
Ha a nemi szerepeket csak társadalmi képződményeknek és a szocializáció termékeinek tartjuk, akkor hallgatólagosan azt ismerjük el, hogy semmi nem létezik, amit önmagában véve nőiesnek vagy férfiasnak, apainak vagy anyainak tekinthetnénk. Ez a felfogás – bár minden tapasztalatnak ellentmond – nagy hatást gyakorol a politikára és az egyetemi körökre. Holott a mindennapi tapasztalat azt mutatja, és a természettudományos kutatások is bizonyítják, hogy meghatározóbbak a természetes adottságok és különbségek, mint a nevelési-szocializációs folyamatok. Azok a csoportok, amelyeket nők irányítanak, másmilyenek, mint a férfiak által uralt csoportok. A szerző nem vitatja, hogy léteznek belénk nevelt nemi szerepek, de a „nem” az nem csupán egy társadalmi konstrukció, hanem belső lényeg. A férfiak és a nők természetüknél fogva alapvetően különbözők, de ugyanaz a méltóság és egyenlő emberi jogok illetik meg őket.
Milyen következményei vannak, ha az abortuszt alapvető jogként értelmezzük?
A magzat ma már hatalmas üzlet. Felajánlhatják „értelmesen” kísérleti célra, így akarva-akaratlanul orvosi kísérletre használhatják a gyereküket. Látszólag non-profit, az emberiség érdekeit támogató kísérletekhez járulnak hozzá – valójában ott áll a háttérben a gyógyszeripari nagytőke és az illegális szervkereskedelem.
Az abortusz olyan átpolitizált téma, amelynél a döntésből a nők kiszorították a férfiakat. Támadásoknak teszi ki magát az a férfi, aki ebben a témában véleményt mer nyilvánítani. Tehát az érintett polgárok fele kiszorult ebből a döntési jogból.
Azzal, hogy az abortusz a félresikerült szexuális aktus nem kívánt „mellékhatása”, hozzájárul a gyerek tárgyiasításához és hosszabb távon az anyaság iránti tisztelet csökkenéséhez is.
“Tartsátok távol a törvényeiteket a testemtől”
Az abortusz legalizálásától csak egy lépés az eutanázia bevezetése, az pedig megnyitja az utat az eugenika előtt: az emberi lét kritériumainak tologatásával megölhetünk majd idősebb magzatokat, beteg magzatokat, megszületett betegeket, testi-szellemi fogyatékosokat, magatehetetleneket, öregeket, életre egyéb miatt alkalmatlanná nyilvánítottakat. Az emberi élet kioltása egyre hétköznapibbá válik. Nincs jogi-erkölcsi alap ezeknek a folyamatoknak a megállítására, ha a többség véleménye elegendő lesz e pillanatnyi normák megállapításához.
Az abortusz- és eutanázia-jog bevezetése azt a folyamatot példázza, hogyan válik egy-egy érdekcsoport politikája többségi véleménnyé azáltal, hogy úgy tálalják, mintha ezek „új emberi jogok” lennének, és ezekről az etikai kérdésekről mindenkinek egyéni joga lenne dönteni. Az érdekcsoportok gyakorlata így – a közélet szintjére emelve a vitát – joggá, majd etikai normává válik.
Az olyan társadalmak, amelyek egyre inkább nélkülözik a politikai folyamatokat is mozgató alapvető normákat – működésképtelenné válnak.
Kölnei Lívia
Első rész:
Egy új feminizmus felé 1. – Mi újság a női fronton?
Folytatás:
Egy új feminizmus felé 3. – Vízió egy igazságosabb világról
Nyitókép. Első kép. Második kép. Harmadik kép.
Kapcsolódó irásainkból még:
Az anyaság – világnézetek kereszttüzében
Genderkonferencia – keresztényekkel
Anyai ösztön: csak egy mítosz?
Conchita arcáról lefolyik a festék
Tweet