Egy új feminizmus felé 3. – Vízió egy igazságosabb világról
„Nézetem szerint a jó élet abból áll egy nő számára, hogy szabadon dönthet arról, mennyi időt akar az egyes területekre (család, munkahely és közélet) fordítani, mialatt adott esetben bármelyikben szerepet vállalhat, akkor is, ha ezek a szférák nem egyformán fontosak. Mindenki aszerint választhasson, hogy életének éppen melyik szakaszában van.” És ez a férfiakra is legyen érvényes!
„Ha nem vagy elég szabad ahhoz, hogy önmagad legyél, akkor gyenge vagy” – összegzi Janne Haaland Matlary, a volt norvég külügyi államtitkárnő könyvének kiindulási pontját. Ezt a könyvet, amelyet a konzervatív (vagy anya-központú) feminizmus egyik alapvetésének tekinthetünk, három részben ismertetjük a Talitán. Immár a 3. részhez, a jövő felvázolásához érkeztünk.
Egyre többen ismerik fel az anyaságnak a nők életében és boldogságában játszott kimagasló jelentőségét. „A nők többsége szülni akar! – állapítja meg a szerző. – A család olyan, mint egy kisvállalkozás, ugyanúgy irányítani kell.”
Miért olyan fontos az apaság és az anyaság?
Mert „ez maga a világmindenség, és mi vagyunk a középpontjában!” És mert szükséges a társadalom túléléséhez.
Ezek nem egyszerűen szerepek, hanem lételméleti megalapozása és kiteljesedése a személyiségünknek. Nemcsak vér szerinti szülőségről van szó, ez ugyanis nemcsak testi tapasztalat. Egy ember saját gyermek nélkül is megélheti az anyaságot és az apaságot.
Anyaság és apaság kiegészítik egymást. A nők csak azon az úton érhetik el az egyenlőséget a férfiakkal, ha az apaság intézményét (a férfiak részvételét a gyereknevelésben) is megerősítik.
A szerző tapasztalata az, hogy az anyák többsége a gyermekek iskolás koráig az otthoni munkát preferálná, ha anyagi lehetőségeik ezt megengednék – utána fordul a kocka, és a nők szívesen vetik bele magukat a szakmai munkába és a közéletbe. Fontosnak érzi, hogy a politikában ne (csak) gyermektelen vagy olyan nők vegyenek részt, akiknek a gyerekei már rég felnőttek, mert félő, hogy ők nem fognak kiállni az anyák érdekeiért.
Mire kell törekednie az új feminizmusnak a „jó élet” megvalósításáért?
– Az új női emancipáció radikálisabb, mint a korábbi követelések, mert nem a férfi hatalmából kér részt, hanem azt a szabadságot akarja, hogy a nő teljesen önmaga lehessen – éspedig a saját teljes, női mivoltában. „Elvárom a férfi kollégáimtól, hogy tiszteljenek mint anyát. Azt akarom, hogy nőnek tekintsenek, aki vagyok, nem pedig olyan személynek, aki olyan akar lenni, mint ők. Azt szeretném, hogy női értékeimet és tulajdonságaimat a gazdasági életben és a politikában éppúgy elismerjék és értékeljék, mint a férfiak tulajdonságait. Ma még messze vagyunk ettől.”
– A nőiség (és férfiség) kiteljesedése antropológiai mélységeiben az anyaságban (és apaságban) élhető meg. A nők nagyobbik része ezért anya akar lenni. Ezt figyelembe kell venni a társadalmi egyenjogúsításnál, amely nem épülhet a férfiak utánzására.
– Ahhoz, hogy a nők a szakmájukban, valamint a politikai és társadalmi életükben is hatásosabbak és elégedettebbek legyenek, vissza kell szerezniük az anyaság fontosságának egyértelmű tudatát. Olyan követeléseket kell megfogalmazniuk, amelyek elősegítik, hogy anyák és ugyanakkor dolgozó nők is lehessenek. (Ez az apákra is érvényes, mert számukra is fontos, hogy ne csak dolgozó férfiak, hanem apák is lehessenek!)
– Egyre több férfi ismeri fel, hogy az ő érdeke is, ha nagyobb részt vállal gyermekei neveléséből, mert a felelősségteljes apaság teljesebb emberré teszi őket. Ez maga is „forradalom”.
– Az anyaságot és apaságot munkavégzésnek kell elismerni. Ennek az elismerésnek olyan munkafeltételek kialakításában kell megnyilvánulnia, amelyek lehetővé teszik a családi élet és a hivatás összeegyeztetését. Fontos lenne a jog a diszkriminációmentes munkakörülményekhez és a munkahely megtartásához. (Pl. ne veszíthessék el a nők állásukat terhesség miatt; járjon minden dolgozó nőnek szülési szabadság, stb.) Nem elégségesek az azonos munkafeltételek a férfiakkal, mert azok a férfiaknak kedvező szabályok – női munkafeltételek kellenek!
– Az állam szerepe alapvető: olyan családpolitikára van szükség, amely mind az anya, mind az apa számára lehetővé teszi a rugalmas munkaidőt, mert így kis gyermekeikre elegendő időt fordíthatnak, miközben ehhez az anyagi hátteret is biztosítania kell az államnak. Azok a szülők, akik egy ideig maguk nevelik otthon a gyerekeiket, kapják meg az államtól a bölcsődei hozzájárulást. A gyermeküket egyedül nevelő anyák segítése is nagyon fontos. Szükség lenne a „családi fizetés”, „család alapú adórendszer” bevezetésére. Az otthon végzett munkát hozzá kell számítani a GNP-hez, így járna vele nyugdíj- és egészségbiztosítás.
– Nagyon fontos lenne, hogy külső kényszerek nélkül lehessen gyerekeket világra hozni – annyit és akkor, amikor akarják. Fogamzásgátlás-kényszer, abortuszkényszer, létszám-kényszer nélkül a harmadik világban is, például ahol a segélyeket visszaszorított gyerekszámhoz vagy kényszersterilizációhoz kötik. Ugyanígy fontos, hogy a munkáltatótól se függjön az a döntés, hány gyereket szeretnének. Ez utóbbihoz az állam és a munkaadók közötti okos partneri viszony kell, amelyet azonban az államnak kell kezdeményeznie.
– A hagyományos család teremti meg a legnagyobb védelmet a felnövekvő nemzedékek számára. Minden társadalmi rendszerben képviseli az emberi fejlődés évezredes tapasztalatainak bevált valóságát. Ezt rögzíti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is. A családnak természetes adottsága a heteroszexualitás és a gyermekek születése. A természetes család egy politikát megelőző, ugyanakkor nem politikai intézmény. Állami-társadalmi támogatása elsőrendű feladat, míg más csoportos életformák nem rendelkezhetnek ugyanazokkal a jogokkal pusztán azért, mert gyermekek vannak bennük.
– A szülők joga a gyermeknevelés tartalmi meghatározása (iskolaválasztás, erkölcsi nevelés, stb.). Az állam feladata elősegíteni ebben a választás szabadságát.
„Csak ha természetünknek – belső lényegünknek – megfelelően élünk, lehetünk boldogok. Ez a könyv legfontosabb mondanivalója” – írja Janne Haaland Matlary. Ehhez a természetes viselkedéshez szükséges, hogy több nő dolgozzon a politika területén is. A női tulajdonságoknak és adottságoknak meg kellene változtatniuk a világot, mindenki érdekében – és nemcsak a kulisszák mögött, ahogy eddig néha, hanem nyíltan. Eljött a mi virágkorunk – véli a szerző.
A könyv megjelenése óta…
A fentieket végiggondolva láthatjuk, hogy Matlary könyvének 1999-es megjelenése óta sok jó kezdeményezés történt az általa felvázolt irányban. Ha csak a magyar társadalmat nézzük: létezik a fizetett szülési szabadság, a családi adórendszer, a munkahelyvédelmi program. A multinacionális vállalatok – az európai uniós trendekhez igazodva – lépéseket tettek vezető testületeikben a nők számának növelésére. Minden meglévő pozitív döntés működhetne persze nagyobb hatásfokkal és kedvezőbb feltételek között. Még ma is nehéz például visszailleszkedni a munkába szülés és gyes után – pedig ma Európában ez a nagyobb gyermekszülési kedv egyik legfőbb ösztönzője. Még ma sincs elegendő társadalmi becsülete a családban végzett munkának. A férfiak (és a nők) döntő többsége számára még ma sem nyilvánvaló, hogy egyenjogúsításra szükség van, mert az egy jobb társadalomhoz vezethet. Van tehát még feladat bőven a konzervatív női érdekérvényesítés útján is.
Kölnei Lívia
1. rész: Egy új feminizmus felé 1. – Mi a helyzet a női fronton?
2. rész:Egy új feminizmus felé 2. – A pekingi csalódás
Kép: Janne Haaland Matlary
Tweet
Hozzászólások
Én az új feminizmus felé tendalok, mint 64 éves asszony!Ez majdnem ugyanolyan mint amikor a feminista mozgalom elindult!